Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 2. kedd, a tavaszi ülésszak 10. napja - A magyar állampolgárságról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - JÓZSA FÁBIÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Szabad György): - JÓZSA FÁBIÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár:
688 meghatározott ideig Magyarország területén éljen, büntetlen előéletű legyen, és integrálódjon a magyar társadalomba. Hatályos törvényünknek előírása, hogy a magyar áll ampolgárság megszerzése előtt legalább három évig letelepedett, bevándorolt külföldiként éljen Magyarországon a kérelmező. Ez a szabály - a hároméves időtartam - sem mai viszonyainknak, sem a mai európai gyakorlatnak nem felel már meg. Kevés ahhoz ez az id ő, hogy a leendő magyar állampolgár beilleszkedéséről, társadalmi viszonyaink elfogadásáról, integrálódásáról egyáltalán beszélhessünk. Az európai államok - nem véletlenül - ennél lényegesen hosszabb várakozási időt írnak elő. A leghosszabb várakozási idő Svájcban van előírva, ahol ez 12 év. Németországban, Olaszországban, Ausztriában és Norvégiában 10 év, míg Franciaországban 5 év. A jelen törvényjavaslat középúton áll a tervezett 8 éves várakozási idővel. Ez alatt az idő alatt az érintett személy megtanul hatja a magyar nyelvet, megismerheti szokásainkat, beilleszkedhet a magyar polgárok közösségébe, amit az új jogintézményként bevezetett alkotmányügyi kérdésekben tett vizsgával is igazolnia kell. A szigorúbb feltételek természetesen nem érintik a magyar sz ármazású és a hazába visszatért volt honfitársainkat és azok leszármazóit. A Magyar Köztársaság erkölcsi kötelessége, hogy e személyek magyar állampolgárság iránti igényét természetes igényként kezelje, és más megítélés alá vonja. Az előbb említett szigorú feltételekkel szemben a javaslat egyáltalán nem ír elő várakozási időt a magyar származású, de külföldi állampolgárságú és az országba bevándorolt személyeknek. Volt honfitársaink és leszármazóik elől, akik újra Magyarországot választják lakóhelyül, a Mag yar Köztársaság nem zárkózhat el. Esetükben a beilleszkedés nem hosszú folyamat, ezért értelemszerűen a várakozási idő előírása sem lenne indokolt. A javaslat a kedvezményt azok számára biztosítja, akik valaha magyar állampolgárok voltak, s akiknek bármily en fokú felmenői a korábbi szabályozás vagy a történelmi tények következtében elvesztették korábban megvolt magyar állampolgárságukat. Ez a konstrukció, mely egyrészt előnyben részesíti a nemzethez tartozókat, másrészt korábbi szabályainknál szigorúbb felt ételeket állít mások elé, az egyetemes állampolgársági jogalkotásra jellemző és nemzetközileg is általánosan elfogadott. Az állampolgárság megszűnésének rendjét a javaslat teljesen új alapokra helyezi. Száműzi jogrendünkből az állampolgárságtól való megfos ztás jogintézményét. Az állam ezentúl önhatalmúan nem taszíthatja ki polgárát. A hatályos törvény az érintett kívánatára történő állampolgárságmegszűnést mintegy állami kegyként szabályozza. Az elbocsátás - mint jogintézmény - az állam és polgára viszonyá ban az államdominanciát emeli ki. Ezzel szemben az önök előtt heverő törvényjavaslat az elbocsátás helyett bevezeti a lemondás jogintézményét. Ezzel is elismeri a fennálló jogi kötelék emberi jogi, alanyi jellegét és az egyénnek azt a jogát, hogy erről saj át maga döntsön. A döntés szabadsága elé a javaslat alig állít korlátokat, és a korlátok meglétének megítélése bíróság által felülvizsgálható. A javaslat szerint az állampolgársági törvény maga határozza meg a lemondás feltételeit. A lemondó nyilatkozat el fogadása nem az állam részéről adott engedély, ezért a törvényben meghatározott feltételek megléte esetén nem is utasítható vissza. Mivel a javaslat a lemondás elfogadását a belügyminiszter hatáskörébe utalja, itt kell említést tennem a törvényjavaslathoz kapcsolódó alkotmánymódosító javaslatról. Eddig az Alkotmány - sommásan - az államfő jogkörébe utalta az állampolgársági döntéseket. Indokolt azonban, hogy e döntések közül csak az állampolgárság megadását tartalmazó, a valódi döntések, tényleges döntések maradjanak meg a jövőben is az államfő, a legmagasabb közjogi méltóság hatáskörében. Új jogintézményként vezeti be a törvényjavaslat az állampolgárság visszavonásának lehetőségét. Indokolt kiemelni, hogy ez csak a honosítással vagy viszszahonosítással szer zett állampolgárságra vonatkozhat, a leszármazással mintegy örökségként keletkező állampolgárságra azonban nem. Csak attól a személytől vonható vissza az állampolgárság, aki annak megszerzésénél rosszhiszeműen,
