Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 1. hétfő, a tavaszi ülésszak 9. napja - A rasszizmus, az idegengyűlölet és az antiszemitizmus ellen szóló országgyűlési nyilatkozat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - WESZELOVSZKY ZOLTÁN, DR. (MDF)
677 népek kultúrájában is." Ez a meghatározás Balassi Bálinttól Széchenyin, Babitson keresztül nagyon sok másra is i gaz. Ez a meghatározás azonban nem azonos az internacionalizmus, a kozmopolitizmus fogalmával. E fogalmakban a saját nemzet, saját közösség felettiség él, saját nemzetük kultúrájának elhagyása által a világkultúrába, a nemzetek fölötti vagy - mint törekedt ek rá évtizedeken keresztül - a nemzetek nélküli szocialista, kommunista társadalomba való beolvadás. A keresztény tanokat hirdető apostolokat megelőzően éppen az ószövetségi zsidóságtól lehetett megtanulni, hogy az ember önmagától indulva kapcsolódik egyr e tágabb közösségekbe, és nem nyomban a legtágabb közösségben keresi saját helyét. (19.50) Nemrégiben, egy főrabbi előadásából tudtam meg - aki fontosnak tartotta visszaidézni az ószövetségi főpap imájának irányát , hogy a főpap először önmagáért, majd há za népéért, majd népéért, s csak ezek után imádkozott az egész világért. Talán ennyi is elengedő annak igazolására, hogy azok is hatalmas károkat okoznak, akik a magyarság helyett, indok nélkül is, a magyarkodás szóval gúnyolódnak, és azok is igazságtalano k, akik a közösséghez tartozás nélküli internacionalizmust, kozmopolitizmust zsidó mentalitásnak minősítik. Természetesen még nagyon sok fogalom várna arra, hogy valósághűbb, tisztább képünk legyen, de ha nem teszünk egyebet, mint hogy a tudomány indíttatá sára kitöröljük szótárunkból a fajgyűlöletet és a rasszizmus fogalmát, ha méltó értelemben használjuk a kisebbség fogalmát, jól megkülönböztetjük az egyén és közösség minősítését; az eredet, a vallás, a nyelv és egyéb elválasztó kategóriák helyett az össze tartozást erősítő történelmi tudat, közösségtudat, hovatartozástudat motívumait, megtartó erejét és értékeit vizsgáljuk; ha a magyarságot nem keverjük össze a magyarkodással, a zsidó nemzet több évszázados, több évezredes szétszórtságát, diaszpóráját a koz mopolitizmussal vagy internacionalizmussal, már akkor nagy lépést tehetnénk egymás felé, és a feszültség fokozása helyett az együttes építés biztonságát, stabilitását kapnánk. Tisztelt Ház! A téma igényes kifejtése megkívánná, hogy a történelmi vonatkozáso kat is áttekintsük. A szűk időkeretre tekintettel csak néhány tényre utalok: Történelmi tény, hogy a honfoglaló magyarok között voltak zsidó hitűek is, valamint jöttek velük zsidó vallású népek is, és végül, találtak zsidókat a Kárpátmedencében is. Ily mó don a később bevándorló zsidó vallású népesség nem lehetett annyira más a magyarság számára - sőt, talán közelebbi ismeretséget jelenthetett, mint a betelepülő kunok vagy besenyők. Lehete véletlen, hogy az első magyar nyelvű, de már teljes művészi tisztas ággal megformált magyar vers, az Ómagyar Máriasiralom "zsidó fiodum"ról beszél? A hatás mélységét és elevenségét mutatja, hogy a XX. század meghatározó egyéniségű magyar költője, Ady Endre az Új versek című első kötetének élére azt a verset állítja, mely így mutatkozik be: "Góg és Magóg fia vagyok én…". S ha Ady vállalta ezt az ószövetségi rokonságot úgy, hogy nála többször a "magyar" szót talán senki le nem írta, nála senki nagyobb vallomásokat nem tett magyarságáról, akkor miért lehet ma olyan könnyedén szembeállítani egymással azt a két népet, amelyet Ady egy vérként vállalt fel. De nemcsak a régmúlt tudati történelmi közössége mutatható fel, hanem a jelené is. Tőkés László nemrégiben tragikus szavakkal vázolta a kisebbségben élő magyarság sorsát, igazo lva, hogy a diaszpóra ma is hátrányos megkülönböztetést jelent, és - mint a volt Jugoszlávia háborúja mutatja - netán etnikai tisztogatást. Így igazolható Tőkés püspöknek az az állítása, hogy a mai kisebbségben élő magyarok helyzete sokban hasonló a zsidók harmincas évekbeli kiszolgáltatottságához. Tisztelt Ház! Az elmondottak alapján joggal vetődnek fel kérdések. Vajon szükség vane fajüldözés elleni vagy úgynevezett magyarságvédelmi egyletekre? Vajon a megbékélésnek nem belülről kellenee fakadnia, és a m últbeli közös küzdelmekre alapoznia? Vajon nem segíte inkább a belső békéhez a kapcsolatok elemeinek ismerete és hangsúlyozása, mint az egymás ellen szított hangulat és érzelem?
