Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 1. hétfő, a tavaszi ülésszak 9. napja - A rasszizmus, az idegengyűlölet és az antiszemitizmus ellen szóló országgyűlési nyilatkozat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - RAJ TAMÁS (SZDSZ)
678 A néha kiéleződő, felforrósodó viták is mutatják: az egyik oldalnak az antisz emitizmust kellene feloldania magában - ha van , míg a másik oldalon arra kellene választ adni, mit jelenthet ma és a jövőben zsidónak és magyarnak lenni Magyarországon. E kérdések mentén haladva a keresztény magyarok és a zsidó magyarok úgy találhatnának ismét egymásra, mint azt a honfoglaláskor előtti időszakban vagy a XIX. század emancipációs törekvéseiben tették. Ehhez kellene az országgyűlési képviselőknek is hozzásegíteni a társadalmat. Ehhez - mint Konrád György állítja - érett emberek nyilvános med itációjára van szükség. Ezt a célt kívánta szolgálni felszólalásom is - köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót Raj Tamás képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. Felszólaló: Raj Tamás (SZDSZ) RAJ TAMÁS (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Weszelovszky Zoltán szavai megnyugtattak - annál is inkább, mert korábban egy mögötte ülő képviselőtársunk épp az ellenkezőjét mondta. Akkor a szégyen érzete lepett meg: szégyen érzete, hogy a magyar Parlamentben ilyen hang okat lehet hallani. Emlékszünk arra, hogy amikor Robert Kennedyt megölték, az amerikai televíziók elhomályosultak, és a képernyőkön csupán egyetlen szót lehetett látni: "Shame" - szégyen. Ez a gondolat merült fel bennem akkor - s most megnyugodtam. Elvégre nem mint zsidó rabbi szeretnék most felszólalni, hanem mint magyar képviselő. S a szégyen is nem zsidóként, hanem magyar képviselőként ért engem, amikor az úgynevezett Mikó Imre- kör tagjaitól szélsőséges nézeteket hallottam. Elvégre, a Magyarországon tap asztalható antiszemitizmus voltaképpen nem jelentős, nem olyan fontos és hangsúlyos jelenség, mint ahogyan egyesek ezt annak érzik. Annak érzik - és joggal érzik annak, hiszen a múlt reminiszcenciái élnek mindazokban, akik megszenvedték a régi kort, ötven évvel ezelőtt, és az idős emberek joggal emlékeznek az ismerős hangokra, az ismerős jelenségekre. Úgy vélem, az antiszemitizmus Magyarországon csupán egy törpe kisebbség sajátja - elnézést, hogy ezt az irodalmi kifejezést használom, de valóban egy törpe ki sebbség sajátossága az antiszemitizmus, amely azonban rendkívül hangos. Hiszen a gyűlölet hangja mindig hangos, mindig erőteljes volt - ellentétben a megértés, a szeretet hangjával. Ahhoz azonban, hogy a szeretet hangja felerősödjék, nekünk példát kell mut atni, magyar képviselőknek - s ezért van szükség egy ilyen nyilatkozatra. Magyar képviselőként, s nem zsidó rabbiként szólalok meg akkor is, amikor úgy vélem, hogy az antiszemitizmus nem a zsidók ügye. A zsidók baja, de nem a zsidók problémája. Az mindig c sak azt jelzi, hogy a társadalomban valamilyen probléma van, amely - mint egy sűrített levegővel teli palack - a legkisebb ellenállás felé irányul: akár antiszemitizmus, akár cigányellenesség, akár idegengyűlölet legyen az, mindig a legkisebb ellenállás fe lé irányul az elégedetlenség. És amikor a gazdasági problémák növekednek, tudjuk: ezek sokkal erőteljesebben jelentkeznek. Ezzel szemben tennünk kell valamit - és megint hangsúlyozom: magyar képviselőknek kell tennünk valamit. Úgy vélem, hogy az antiszemit izmus és a raszszizmus, az idegengyűlölet jelen volt a magyar társadalomban az elmúlt évtizedekben is. Jelen volt, csak nem lehetett hallani, nem lehetett látni - ezért sokan úgy érzik, hogy valami új jelenségről van szó. Ugyanakkor azonban nem szabad elba gatellizálni, nem szabad lekicsinyelni a jelenséget, hiszen a harmincas években, jól tudjuk, lenézték, jelentéktelennek tartották, kinevették magát Hitlert is… Kell valamit tennünk ellene, még akkor is, ha jelenleg ez egy szűk, vékony - de ugyanakkor harsá ny megnyilvánulás. (20.00)
