Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 1. hétfő, a tavaszi ülésszak 9. napja - A rasszizmus, az idegengyűlölet és az antiszemitizmus ellen szóló országgyűlési nyilatkozat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - WESZELOVSZKY ZOLTÁN, DR. (MDF)
676 tele a jobbra hivatott el méket. Az ideológiai háború másodosztályú értelmiségiek fő hivatása, amely néha elsőosztályú értelmiségieket is hatalmába kerít." Tekintsük magunkat most jobbra hivatott elméknek, és hogy a féligazságok okozta csapdákat kikerüljük, vizsgáljunk meg néhány, a témánk szempontjából fontos fogalmat. Legalább az ezredforduló küszöbére lépve arra kellene törekedni, hogy vegyük figyelembe, vegyük komolyabban a tudomány fejlődésének, felfedezéseinek politikai következményeit. Ha így tennénk, akkor tudatosítanánk, ho gy az ember egyetlen faj, következésképpenn ha valakit a faj alapján jellemeznek, akkor magát az embert jellemzik, és ha valakit fajára hivatkozva kiközösítenek, akkor az emberiségből közösítik ki. De ha az emberi nem egyetlen faj, akkor fajgyűlölet sem le het, politikai értelemben sem. Az a tény, hogy bizonyos embercsoportok magasabb rendű fajnak vélik magukat, a tudatlanság és a félelem keserű eredménye. Ma már nem vállalhatjuk ezt a tudatlanságot, de a történelmileg felidézhető események által táplált fél elmet sem. A "faj" gyűlöletet és félelmet keltő fogalmának a tudományosan pontos használata kiiktathatja a szót, és annak minden rémületes asszociációját a politikából is. A kisebbség fogalma önmagát határozza meg. Azt jelenti, hogy egy nagyobb közösség ke retei között, egyegy állam keretei között kisebb létszámú, nyelvileg vagy vallásilag, vagy kultúra szempontjából, vagy hagyományok miatt, illetve mindezek együttese miatt más jellegű közösségek is élnek. E kisebb közösségek Magyarországon különösen nagy s zaporaságot mutatnak, és a szétválasztásuk is változott a történelem folyamán. A honfoglalás korában és még utána hosszú ideig a nemzeti különbségek a vallás, méghozzá a keresztény és a pogány vallás mentén húzódtak. Ezek a különbségek később a keresztény felekezetek egymás közötti és más vallások közötti viszonylatban jelentkeztek. A mai szemlélet szerint kisebbségnek számít az, aki többségben más nemzetiségűnek és más anyanyelvűnek vallja magát. Így a legutolsó népszámlálás alapján e két kritériumnak a sz lovák, a román, a délszláv, a német kisebbségek feleltek meg, de élnek itt görög, lengyel, bolgár kisebbségek is. Két népcsoport esetében erős megosztottság tapasztalható. Az erősen differenciált magyarországi zsidóság között túlnyomó többségben vannak oly anok, akik sérelmesnek tartják a többségtől, a magyarságtól való bármiféle megkülönböztetést, hiszen magukat a magyarságba beolvadtnak tartják; de vannak olyanok is, akik éppen hogy megkülönbözni akarnak vallásban, szokásban, hagyományban, kultúrában őrizv e identitásukat. A jelentős számú és elkülönülő csoportokat alkotó cigányság szinte napjainkig etnikai kisebbségként élt. Ma indulnak meg azok az önszerveződési folyamatok, amelyek egyfelől hagyományőrzésre, másfelől magatartásformák, a kultúra színvonalán ak megváltoztatására törekszenek. Az egyén és közösség fogalmainak megkülönböztetése mindig fontos, bizonyos etnikumoknál azonban még fontosabb. A gyűlöletkeltés legfőbb eszköze a hamis általánosítás. Nem egyszerű megnevezés, hanem mélyen politikai kérdés, ha egy híradás így szól: a cigány lopott. Vagy így: Lakatos Pál lopott. Az egyik esetben a közösség, a kisebbség hamisan általánosító megbélyegzéséről van szó, a másik eset a valóságnak megfelelő tényközlés. Babits Mihály indulattal hangsúlyozza a más, az idegen kizárásának, fajként való megfogalmazásának gyakorlatát. Hiszen, mint írja, "néha a magyar is idegen volt, néha az idegenből lett a legjobb magyar". Vagy éppen a vendég, az idegen úgy élt a nagyobb közösség keretei között, hogy ha hagyták, hozzá ne mcsak jogi, hanem érzelmi vonatkozásokban is kötődött, őrízve egyben identitását is. Közösségtudat, a hovatartozás tudata, történelmi tudat. Ezek a tudatformák azok, amelyeket alapvető fontosságúaknak tekinthetünk. Számos példával lehetne igazolni, szerepü k kiemelkedő jelentőségű, vallásnál, nyelvnél, származásnál meghatározóbb erejű. A közösségtudat, a hovatartozás tudata teszi lehetővé azt, hogy az identitástudatot megőrízve kapcsolódjon be valaki a tágabb kategóriákba. A már idézett író ezt így fogalmazt a meg: "Transznacionálisnak mondhatjuk az olyan értelmiségieket, akiknek otthonosságát saját nemzetük kultúrájában kiegészíti otthonosságuk más
