Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 1. hétfő, a tavaszi ülésszak 9. napja - A rasszizmus, az idegengyűlölet és az antiszemitizmus ellen szóló országgyűlési nyilatkozat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PÉLI TAMÁS (MSZP)
674 őket, de a legtöbben mégis egyiptomi származásuk mellett kardoskodtak - és ez is ment át leginkább a köztudatba. A cigányok eredete ma már nem titok: indiai származásuk tudományosan bizonyított té ny. A találgatások és tévedések sorozata után magyar ember, Vályi István, Komárom megyei református lelkész ismerte fel indus eredetüket a XVIII. században. A hollandiai Leidenben találkozott malabari diákokkal, és nagy hasonlóságot talált nyelvük és a haz ai cigányok nyelve között. Ezért lejegyzett ezer malabari szót, és amikor visszatért Magyarországra, felolvasta a szójegyzéket a győri cigányoknak, akik megértették a szavak nagy részét. A cigányok vándorlása. A cigányok - hosszas vándorlások során - számo s néppel kerültek érintkezésbe. Ezért nagy vérkeveredésen mentek keresztül, azonban az avatatlannak sem nehéz felismerni az embertani hasonlóságot a cigányok és a hinduk között. A letelepedett cigányok pedig jelentős mértékben keveredtek az illető ország n épével. A germán és északi szláv országokban igen gyakori a szőke, NagyBritanniában pedig a kelta őslakosság emlékét idéző vörös hajú cigány. Alapvető szókincsük indiai eredete mellett kimutatható a különböző előázsiai és európai nyelvek hatása is: perzs a, török, szláv, magyar - természetesen. A cigány elnevezés máig nincs megnyugtatóan tisztázva. A cigányok - mint a legtöbb ősi, természeti nép - saját "ember" szavukat használják népnévként, tehát romnak, manusnak nevezzük önmagunkat. Rom szom - ember vag yok. De a népvándorlások ismert rugói, India tegnapi és mai viszonyainak ismeretei sok mindenre magyarázatot adnak. India népei már a legrégibb időktől kezdve külső támadásoktól, természeti csapásoktól és szörnyű szegénységtől szenvedtek. Az évezredek sorá n kialakult indus társadalomszervezet, az egyes rétegek, csoportok merev elválasztása - a kasztok - és a páriák szörnyű kitaszítottsága nem jelenthetett valami különös vonzerőt a birodalom északi részein még nemzetiségi szervezetben élő törzsek számára sem . Nem tudhatjuk, hogy milyen ellenség behatolása, milyen éhínség hajtotta nyugat felé a kumpániákat. Vándorlásuk útvonala nem volt egységes. Perzsiából egyik részük egyenesen Oroszország felé tartott, másik részük Szíria és Egyiptom érintésével ÉszakAfrik ába, illetve a török birodalmon keresztül Görögországba és a Balkánra vezetett. A cigányok Egyiptomban hosszabb időt töltöttek; erre mutat származásukat is elferdítő hagyományuk és számos nyelvészeti, embertani és néprajzi adat. Első csoportjaik a XIV. szá zadban, a török támadások kezdetén érték el Európát Pannel és Sandel nevű törzsfőnökeik vezetésével. Sokan már lemaradtak Ázsiában és Orszországban, de a legnagyobb csoportok vándoroltak tovább nyugat felé Görögországba, és a Balkánon sokáig időztek. Csak később, a törökök előretörése után vonultak Magyarországon keresztül, 1417ben nyugatra és északra. Zsigmond király uralkodása idején barátságos fogadtatásban részesültek, sőt 1423ban és 1438ban királyi szabadságlevéllel látták el a cigányokat. Üldözteté sek NyugatEurópában. - A törökök előrenyomulásával fokozódó nyugtalanság gyakran az oszmán birodalom kémeit gyanította bennük. A legsúlyosabb üldözéseknek Németországban voltak kitéve. A szétszabdalt Németország fejedelemségei egymással versengtek kegyetl enségükben. Skóciából és Angliából viszont kiutasították őket. Aki pedig visszatért, a fülénél fogva fához szögezték, 18 ezret pedig felakasztottak. Később azonban a brit hatóságok is megenyhültek, számuk a XIX. században már elérte a 100 ezret is. Békésen éltek a Leedinasztia vezetése alatt, utolsó királyuk, Joseph Lee 1845ben hunyta le a szemét. Nem volt jobb sorsuk NyugatEurópa más országaiban sem. Utrechtben 1544ben sokat megcsonkítottak és meggyilkoltak közülük, majd száműzték őket. Franciaországba n is nehéz napok virradtak a cigányságra. Az orleansi parlament bírósági határozata alapján 1561ben kiutasították őket. Azokat pedig, akik a szigor csökkenése után visszatértek Franciaországba vagy meghúzódtak a baszkok között, 1802ben Napóleon összefog ta és ÉszakAfrikába szállíttatta. Ennek ellenére ma is
