Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 1. hétfő, a tavaszi ülésszak 9. napja - A rasszizmus, az idegengyűlölet és az antiszemitizmus ellen szóló országgyűlési nyilatkozat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - CSÉPE BÉLA (KDNP) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FEKETE GYULA, DR. (MDF)
668 Első ránézésre nem lehetett tudni, hogy ez a tervezet a teljhatalmukat, ideológiai monopolhelyzetüket elvesztett nézeteknek egy írásbeli terméke, vagy csupán egy jó szándék ú, ámde még nagyon kiérleletlen, végiggondolatlan határozattervezet fekszik előttünk. Miért mondtam azt, hogy első ránézésre ez a tervezet olyan, mintha a teljhatalmukat vesztett nézetek egy írásbeli terméke lenne? Mert az elmúlt 40 évben itt szabadott, ső t, a társadalmi, azaz a pártranglétra magasabb grádicsain féligmeddig elvárt cselekedet volt mind a magyarság, mind a kereszténység egyfajta leszólása és szidalmazása. Ez logikusan fakadt az ország félgyarmati helyzetéből, és abból is, hogy ennek a félgya rmati státusnak a külföldi felügyelői nem magyarok voltak és ateisták voltak. Kellettek tehát egyfajta hűségnyilatkozatok időről időre, amelyek nyilvánvalóvá tették, hogy a nyilatkozattevők odaadására bármikor lehet számítani, akár egy élénkülő függetlensé gi mozgalom ellenében, akár egy erkölcsi megújulást, megtisztulást célzó keresztény mozgalom ellenében. Legális volt, elvárt volt tehát a magyarság és a kereszténység gyűlölete és sajnos ezt a hagyományt kívánja tovább őrizni, sőt, legálissá tenni az előtt ünk lévő határozattervezet. Könnyű persze a mi szemszögünkből, a patkó innenső padsoraiból áttekinteni a gyűlölködés fajtáit, hiszen mi tárgyai voltunk a gyűlölködésnek és nem az alanyai. Nem kényszerítette ránk a történelem azt, hogy megváltoztassuk a más ideológiákkal, más nyelvekkel és más kultúrákkal való viszonyunkat és nem kényszerültünk lelkiismereti önvizsgálatra sem. Másokra rárótta ezt a penzumot a történelem és attól függően, hogy őszintén, meggyőződésből vagy kevésbé őszintén csepülték a magyars ágot és a kereszténységet, könnyebb vagy nehezebb volt nekik ez a lelkiismereti önvizsgálat. Ismételten hangsúlyozom a történelem fintorát, furcsa módon az önvizsgálat, az eddigi intézményesített gyűlölködésről való lemondás könnyebb volt azoknak, akik ezt eddig sem gondolták komolyan és őszintén. Akik viszont ebbe beleszülettek, ezt így szokták meg, azok számára ez a szükségszerű átállás nehezebb. Kikibuggyan belőlük a magyarság vagy a kereszténység korábban megszokott leszólása, megvetése és ez még soks ok évig, jóideig várhatóan így lesz! Nagyon nehéz ugyanis a megszokott attitűdökön, előítéleteken változtatni! Történelmi példákkal igazolható, hogy például a politikai hatalmát vesztett földesúri dzsentri réteg még 4050 év múltán is büdösparasztozott, mé g száz évvel az amerikai polgárháború után is a sok ültetvényes családban niggereztek a hatalom és a hatalomból a világháború után kiszorult középosztály még 20 év elteltével is gyakran rongyosprolizott. Óriási feladat tehát megküzdeni az előítéletekkel, k ülönösen a hatalmi pozíciókból kiszorultak számára nagy teljesítmény ez. Nem csoda, hogy első nekifutásra az előterjesztők nem birkóztak meg ezzel a feladattal, ezért az Országgyűlésen belül a Mikó ImreKörben dolgozó képviselők vállalták át magukra ezt a munkát, hogy pótolják az előterjesztés hiányosságait. Módosító indítványunkban kiterjesztettük a gyűlölködés elítélését a magyar- és keresztényellenes megnyilvánulások elítélésére is, mivel ezekkel még mindig naponta találkozunk, hiszen a tömegtájékoztatás berkeiben köztudottan nem történt rendszerváltás. Itt még mindig azok a nézetek a hangadók és uralkodók, amelyek az elmúlt évtizedekben megfeleltek a nemzet- és vallásellenes szocialista világrendszer elvárásainak. Szégyenletes lenne, ha a Parlament elfog adná a Mikó Imrekör módosító javaslatát - nyilatkozta egyik képviselőtársam (ellenzéki) - a televízióban. Egy másik rádiónyilatkozatban - szintén ellenzéki oldalról - azt a hamis beállítást hallhatta a hallgató, miszerint a Mikó Imrekör csak a lakossági többség elleni gyűlöletkeltést kívánta elítélni. Ez messsze nem felel meg a valóságnak, mi csupán azt tartanánk szégyenletesnek, ha a magyar- és keresztényellenes gyűlöletkeltés nem esne ugyanolyan elbírálás alá, mint bármilyen más náció, vagy vallás ellen i gyűlöletkeltés. Sajnos minket, a módosító indítvány előterjesztőit nem kérdezett meg sem a rádió, sem a televízió ebben a kérdésben, mi már megszoktuk, hogy a hallgatóknak, nézőknek mindig csak a másik véleményt tolmácsolják. A groteszk ebben a helyzetbe n az, hogy nem mi megyünk ki tüntetni a sajtószabadság sérelme ürügyén, mert mi nem is érezhetünk semmilyen veszteséget, hiszen eddig sem kaptunk nyilvánosságot. Hanem azok akarnak tüntetni, akik a korábbi 24 óra adásidő helyett most csak 23 órával rendelk eznek. A példával érzékeltetni akarom, hogy milyen lélektani válság, sokk lehet sokak
