Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 1. hétfő, a tavaszi ülésszak 9. napja - A rasszizmus, az idegengyűlölet és az antiszemitizmus ellen szóló országgyűlési nyilatkozat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - CSÉPE BÉLA (KDNP) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FEKETE GYULA, DR. (MDF)
669 számára az eddigi médiamonopólium megrepedése, annak elviselése, hogy vitapartnereik visszabeszélhetnek. Miért ne éreznék át ugyanúgy keseregve, fogcsikorgatva azt, hogy most már nem lehet a korábbiakhoz hasonlóan nyíltan, uralmi pozícióból fakadóan sértegetni az ország lakosságának többségét akár nemzeti, akár vallásos érzületében. Orvosok, pszichiáterek igen sokszor megállapították már azt, hogy a hatalmi téboly nem merü l ki az anyagi javak gyűjtésében, tobzódó pocsékolásban, hanem a hatalmi öntudat, a hatalmi téboly szerves alkotó része az emberek megalázása. Meg kell alázni minél több ember humánumát, kultúráját, pellengérre kell állítani életmódját, nyelvét és vallásos meggyőződését. Kisebbségellenes intézkedés bármelyik, átmenetileg meginduló demokráciában előfordulhat. De többséget megalázni, valódi diktátori sikerélmény. S egyegy ilyen széles méretű megalázás büntetlensége igazolhatja vissza a tényleges, testekkel é s lelkekkel rendelkező, már totálisnak minősíthető hatalom tényét és valódi birtoklását. Mint ahogy a hajdani rabszolgatartó bántatlanul korbácsolhatott és niggerezhetett többségben lévő feketék között is, mint ahogy a hajdani nagybirtokos teljhatalmát az igazolta vissza, hogy többségben lévő béresei között is bántatlanul büdösparasztozhatott, mint ahogy az uradalmi intéző teljhatalmát az igazolta vissza, hogy nyíltan, a lakóközösség előtt is büntetlenül ágyába parancsolhatta a legdurvább szavak kíséretében a cselédlányokat - gondoljunk csak Illyés Gyula Puszták népe című munkájára , mint ahogy a szocializmusban a párt teljhatalmát is az igazolta vissza, hogy akadálytalanul üldözhette a lakossági többség vallását, meghamisíthatta a többségi magyar nemzet tö rténelmét, úgy ma is az igazolná vissza bárkik teljhatalmát, hogy ők képesek a lakosság többségét terrorizálni, megalázni, vagy naponta leszólni. Hamis tehát az az érv, hogy a mindenkori többséget nem kell megvédeni a szidalmak, a gyalázkodás ellen. Sőt, a társadalom veszélyérzete akkor kell hogy működjön igazán, ha valamely politikai erő kikezdi a többségi érdekképviseletet, a többségi kultúrát és a többség vallásos érzületét, hiszen akkor ez az erő valójában már azt próbálgatja, hogy vajon maga alá tudjae gyűrni az egész társadalmat. Feltétlenül szükséges tehát, hogy a módosító indítványunk szerint elítéljünk valamennyi, a lakosság szélesebb rétegei ellen irányuló gyűlöletkeltést is. Nem várhatjuk el, hogy a lakosság többsége toleráns, türelmes legyen, ha a többséggel szemben megnyilvánuló gyűlölködéseknek szabad utat engedünk, ha minden folytatódik úgy, mint ahogy az elmúlt 40 évben. Sikerélmény lett volna tehát a Mikó Imrekör számára, ha a módosító indítványában a gyűlöletkeltés valamennyi formáját elít éli. De túl nehéz feladat egy országgyűlési határozatban eleget tenni ennek az igénynek. Ismeretes például, hogy századunkban az osztálygyűlölet többször annyi embert küldött sírgödörbe, mint a nemzeti vagy a vallásos gyűlölködés. Míg a nemzeti vagy a vall ási türelmetlenség lényegesen enyhíthető akár az iskolai oktatásban beépített toleranciára való nevelés révén, akár a társadalmi együttélés és az egymás mellett élés napi gyakorlata révén, akár a különböző hagyományú, kultúrájú családok gyermekeinek az öss zeházasodása révén, addig a szegényebb és tehetősebb osztályok közötti szakadék elkerülhetetlenül tágulni fog és a szociálisan különböző helyzetű rétegek elleni gyűlöletkeltés lehetőségei meg fognak sokszorozódni. (19.10) A látványosan növekvő jövedelmi és vagyoni különbségek közepette egyre gyakrabban felütik a fejüket mind szociálisan demagóg, egalitárius és lumpen ideológiákat tükröző nézetek, mind pedig a munkanélküliekben, nagycsaládosokban, hajléktalanokban bűnbakot kereső vagy problémáikat lekicsinyl ő, szociálisan érzéketlen nézetek. Ugyanakkor, ha belefogalmazzuk az országgyűlési határozattervezetbe az osztálygyűlölet elítélését, akkor vajon mit értünk ez alatt? Nos, bevallom, műhelyünk nem tudta megoldani ezt a nehéz feladatot. Mondok egy példát. Mi nden parlamentnek, így a magyar Parlamentnek is kötelessége a szociálisan különböző helyzetű rétegek közötti béke megőrzése, azaz az irritáló, látványossá váló jövedelmi és vagyoni különbségek kialakulásának a megakadályozása. Ma becsületes munkával csak
