Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 1. hétfő, a tavaszi ülésszak 9. napja - A rasszizmus, az idegengyűlölet és az antiszemitizmus ellen szóló országgyűlési nyilatkozat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - TABAJDI CSABA (MSZP)
666 am ennyiben a többség egyértelművé teszi, hogy mindenféle nemzeti, etnikai és vallási alapú kirekesztéstől elhatárolja magát. Tisztelt képviselőtársaim! Meg kell ezt tennünk, hogy elhatárolódjunk a nacionalista radikalizmustól humanizmusunk okán. És meg kell tennünk a többségi magyarság identitásának tisztasága érdekében. Arról van szó, hogy itt mindenhol Közép- és KeletEurópában nemcsak kisebbségek keresik a maguk önazonosságát, keresik a többségi nemzetek, így a magyar nemzet is. Nagyon fontos számunkra, ho gy a magyar nemzet a nemzeti tudatunk önazonosságát miben találja meg. Vajon belső és külső ellenségképek keresésébene vagy pedig egy kritikus, önkritikus, önértékeit ismerő, önbecsülő magyar patriotizmusbane? Nagyon fontos, és ez az országgyűlési határo zat egyben emberi színvallás, nemcsak politikai, hogy élnek ebben az országban, és dolgoznak ebben a magyar Országgyűlésben olyan többségi magyar patrioták, akik identitáskeresésüket kisebbségbarát érzésekkel kötik össze, olyan magyar patrioták, akik toler ánsak a kisebbségek érzékenysége iránt. A nacionalista radikalizmus, de akár a nemzeti kizárólagosság és belterjesség a többségi társadalomban is a magyarság céljait, törekvéseit, demokratizmusát, humanizmusát és önmeghatározását viszi tévútra, ha a belső és külső ellenségképek kialakításával és fantomizálásával foglalkozik, s helyette nem tisztes nemzeti önazonosságra, a nemzeti teendők megfogalmazására törekszik a modernizálás, a demokratikus Magyarország teendőinek terén. Azért is kell eltorlaszolnunk a nacionalista radikalizmust, hogy példázzuk a magyar közvélemény előtt, hogy élnek itt demokraták és többségi patrioták, magyar patrioták, akik nem engednek semmi kisebbségellenes gyűlöletkeltésnek, és nagyon kérem, felhívom a médiumok figyelmét, hogy mutas sák be ne csak azokat a nacionalista radikális példákat a magyar társadalomnak, hanem mutassák be azokat a többségi magyar patrióta magatartásokat is, amelyek európai beágyazottságúak és kisebbségbarátok is. Ebből az következik, amennyiben csak a nacionali sta radikalizmus kap teret a magyar tömegtájékoztatásban, hogy olybá tűnik, mintha Magyarországon nem élnének más politikai erők, mint hogyha itt a megfélemlítés és a kisebbségellenesség olyan méretű lenne. Ezért van fontos üzenete egy ilyen nyilatkozatnak befelé, hogy nincs okuk félni magyar állampolgártársainknak és az itt élő külföldieknek, hőbörgő, megtévedt vagy megtévesztett, vagy esetleg rosszindulatú, idegengyűlölő csoportoktól, vagy csoportocskáktól, hogy lesz annyi ereje az új magyar demokráciána k, hogy lesz annyi ereje a korszerű, az európaiságból táplálkozó magyar nemzettudatnak és patriotizmusnak, hogy eltorlaszolja ezen erők előtt az utat, hogy senki ne éljen mássága miatt e hazában félelemben és szorongásban. Tisztelt Ház! Milyen legyen a jel lege ennek az állásfoglalásnak? Én azt hiszem, hogy nem lehet túl általános a tiltakozásunk, mert elveszti eredeti célját. Én a külügyi bizottság ülésén kifejtettem, hogy egyetértettem Csépe Béla, Weszelovszky Zoltán és társainak azon törekvéseivel, hogy e gy általánosabb kontextusba helyezzük be, de ez nem jelentheti, hogy kimaradnak azok a konkrét passzusok ebből a nyilatkozatból, amelyek megnevezik, hogy kik a legveszélyeztetettebbek Magyarországon a nacionalista radikalizmus, a nemzeti előítéletesség ált al. Vagyis meg kell nevezni a külföldieket, az idegeneket, a kisebbségeket, a nemzeti és vallási, etnikai kisebbségeket, a másság képviselőit, mint azokat, akik leginkább veszélyeztetettek. Tisztelt Ház! Ha a pártviszálykodásban léket kap ez a kezdeményezé s, akkor még egyszer mondom, hogy én, aki kicsit már foglalkoztam kisebbségi kérdéssel, rendkívül borulátó leszek és nehezen merek a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek képviselői elé állni, hogy elfogadunk mi ugyan egy törvénytervezetet, de vajon kisebbségbarát lesze a magyar közélet, és ebben a magyar Parlamentnek példát lehet, és példát kell mutatnia.
