Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 23. kedd, a tavaszi ülésszak 8. napja - A társadalombiztosítási képviselők 1993. évi választásáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BALOGH GÁBOR (független) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SOLT OTTILIA (SZDSZ)
592 szakmai érvelésen túlmenően azt gondolom, hogy aláássa a politikai stabilitás, a béke , a kölcsönösen vállalt megszorító intézkedések keresztülvitelének, keresztülvihetőségének a lehetőségét az, hogyha újra, mint nemegyszer, a Kormány megszegi a szavát, és az aláírt megállapodást nem hajtja végre. Itt a kormánypárt nem zsarolhatja a saját k ormányát az én megítélésem szerint, mert ő maga teremti azt a békétlen konfrontációs helyzetet, amiből aztán nem lehet kimászni. Ha békés átmenetet akarunk - és előttünk van még ennek számos, nagyon nehéz lépése , akkor arra kell törekednünk, hogy minél t öbb, minél erősebb partnerrel megegyezéseket tudjunk kötni, amelyekben kötelezzük magunkat arra, hogy nem fogunk azok ellen a tételek ellen politizálni, amelyek azokban a megegyezésekben rögzítésre kerültek, amelyeket aláírtunk. Ha ezt a játékszabályt nem tudjuk kidolgozni, ha ehhez a játszmához a szereplőket nem tudjuk megerősíteni - beleértve a Kormányt, beleértve a kormánypártokat, beleértve az érdekképviseleteket , akkor mi magunk kockáztatjuk a békés és gyors átmenet lehetőségét. Ezt a kormánypártok r észéről nem először tapasztaltuk, most nem szeretném feleleveníteni a vitákat, amelyeket részben a kormánypárt maga is elismert, a stabilitást nem először veszélyeztetik a kormánykoalíció részéről. Nagyon kérem önöket, ne csinálják! Nincs akkora különbség a két megoldás között, amit Balás és Halász képviselő urak, illetve az ÉT javasoltak, mint amekkora a politikai ára annak, hogyha egy ÉTmegállapodást a Kormánnyal felrúgatunk, és ha a kormánypártok az erejüket azzal akarják megmutatni, hogy a Kormány elle n szavaznak. Az, hogy Nagy Sándor, az MSZOSZ elnöke a bizottsági ülésen kijelentette, hogy az MSZOSZ tudomásul veszi, kénytelenkelletlen tudomásul veszi a Parlamentnek ezt a döntését, ez nem pótolja az ÉTmegállapodást. Az, hogy Nagy Sándor nem tartja be a megállapodást, nem ment fel minket attól, hogy mi igenis tartsuk be azt, amit aláírtunk. Minősíti természetesen és a vele kapcsolatos gyanakvást nem csökkenti, hanem erősíti ez a viselkedés, de Nagy Sándor nem a munkavállalói érdekképviseleti oldal, han em Nagy Sándor az egyik azok között a szakszervezeti szövetségek között, akik az ÉT munkavállalói oldalán ülnek. Kérem önöket, hogy ne áltassák magukat azzal, hogy ha Nagy Sándor ezt nyilatkozta a bizottsági ülésen, akkor ez legitimálja a szombaton aláírt megállapodás felrúgását. Értem én, hogy mi történt, talán nem is értelmetlen felidézni. Az ÉT természetesen még munkavállalói oldalon is ellentétes érdekeket kapcsol össze, itt az egyik szakszervezeti tömörülésnek az volt az érdeke, hogy a reprezentativitá s szabályait, ami ugyan nem a társadalombiztosítási képviselőválasztás, hanem a vagyonmegosztás törvényében, illetve ezzel kapcsolatban a Munka Törvénykönyve módosításában szerepelt volna, egy kicsit a saját érdekei szerint igazgassa. Ezt lesöpörte az ÉTn a rivális szakszervezeti szövetség, és ezt tudomásul vették azok, akik megpróbáltak kísérleteket tenni a reprezentativitás számukra kedvezőbb konstrukciója érdekében, visszavonták az ezzel kapcsolatos, Parlamentben gerjesztett módosító indítványt, és tud omásul vették, hogy vesztettek. Úgy tűnik, hogy a Kormány ennek a kiszolgálását vállalta magára. Ez nem is lenne végül is elítélhető, hiszen egy nagy szövetségről, az MSZOSZról, illetve társairól van szó, amelyeknek az akaratát tudomásul kell venni. Tehát a Kormány helyesen teszi, hogyha komolyan veszi az érdekegyeztetést a szakszervezeti tömörülések eme csoportjával. (17.10) Ugyanakkor azonban az ÉTn nem érintették azt, hogy feltehetőleg cserébe, az MSZOSZ hajlandó volt az önkormányzati választást feláld ozni, és hogy itt egy üzlet köttetett. Ennek a játéknak a teljes gazdagsága ma, a bizottsági ülésen tárult elénk, amikor Nagy Sándor váratlanul - felrúgva a saját, munkavállalói oldalán kötött megállapodásokat - áldását adta a kormánypárt ÉTellenes döntés ére.
