Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 23. kedd, a tavaszi ülésszak 8. napja - A társadalombiztosítási képviselők 1993. évi választásáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BALOGH GÁBOR (független) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SOLT OTTILIA (SZDSZ)
591 Elnök Úr, köszönöm a szót. Nagyon sajnálom, hogy szembekerülök Kulin képviselőtársammal, akit egyébként nagyra becsülök, és a kivel szívesen együttműködünk a bizottságban számos kérdésben - de nemcsak vele, hanem a szociális bizottság MDFes képviselőinek a többségével, pontosabban talán a teljes körével, vagyis a szociális bizottság többségével , és kénytelen vagyok kiegészíten i azt, amit Kulin képviselőtársam a bizottság véleményeként tolmácsolt. (17.00) Kétségtelen, hogy a többségi vélemény, szavazattöbbség úgy szólt, ahogyan ő elmondta, azonban kénytelen vagyok hozzáfűzni, hogy ez a szavazattöbbség véleményem szerint kötelező érvényű megállapodások és kötelezettségek felrúgása árán valósult meg. Ugyanis én úgy gondolom, hogy egy felelős kormány mögött álló kormánypárt nagyon kétségesen dönt akkor, amikor megszegi azt a megállapodást, amit ez a Kormány egy fontos testületben al áírt, nevezetesen az Érdekegyeztető Tanácsnál. Szombaton az Érdekegyeztető Tanácson megállapodás született három oldal egyetértésével, vagyis a munkavállalók, a munkaadók és a Kormány egyetértésével. Ezt a megállapodást - gyanítom, hogy némi színjáték kere tében - az MDFes képviselők nem hagyták jóvá a szociális bizottság, majd később az alkotmányügyi bizottság ülésén. Beszélhetnénk arról, hogy szakmai tévedésen alapszik mindaz az aggodalom, amely feltehetőleg MDFes képviselőtársaimat mozgatta, és ami, azt hiszem, a FIDESZes képviselőtársaimat is motiválja abban a döntésben, amelyről tanúskodtak a bizottságban. De talán jelezném is egykét szóval azt az érdemi véleménykülönbséget, amely ezek szerint közöttünk van, abban a reményben, hogy talán még sikerül meggyőzni önöket arról, hogy helyesebb lenne betartani az ÉTmegállapodást. Értem én, és nem is gondolom teljesen alaptalannak azt az aggodalmat, ami egyrészt az MDFes képviselőcsoportot, másrészt a FIDESZes képviselőcsoportot mozgatja, amikor félti ezt a társadalmi béke és biztonság szempontjából jelentős intézményt, a társadalombiztosítási kasszát. Félti egyrészt egy kicsit illegitim vagy még mindig kicsit gyanús szakszervezet esetleges túlhatalmától - nem titok, hogy az MSZOSZról beszélek , vagy pedi g félti általában a közvetlen érdekképviseletek túlzottan erős befolyásától, amit a FIDESZ részéről hallottam megfogalmazni az államháztartási racionalitás nevében. Azonban felhívnám mindkét ellenvető csoport figyelmét arra, hogy nem menekülünk meg az érde kképviseleti szervezetek nagyon erős befolyásától akkor sem, hogyha nem ebben az intézményben, nagyon is ellenőrzött keretek között és nagyon is nyílt döntéshozatali processzusok közepette valósulnak meg azok a kétségtelenül az államrezonnal, a költségveté si rezonnal alkalmasint szemben álló érdekek. Nem menekülünk meg tőle, hiszen a szakszervezetek kezében számos konfrontációs fegyver van, amellyel rendre éltek is az elmúlt időszakokban, rákényszerítvén a Kormányt és a kormánypá rtokat arra, hogy kiélezett helyzetben végiggondolatlan, diszfunkcionális és a költségvetés szempontjából veszélyes engedményeket tegyen. Erre nem egy példa volt, minden megszorító intézkedés alkalmából megmutatták az erejüket, vagy megpróbálták megmutatni az erejüket a szakszervezetek, és jól tették, hogy ezt tették. Tehát megvédeni tőlük a kiegyensúlyozott átmenetet és a megszorító intézkedések békés elviselését azon a módon, hogy nem engedjük őket a társadalombiztosítási önkormányzatba, úgyse tudjuk. Nem is lenne helyes, és valószínűleg a Házban ülő képviselők nagy többsége egyetért abban, hogy nem kívánunk olyan politikai berendezkedésben élni, ahol a munkavállalók érdekképviseletei nem szólhatnak bele az őket érintő döntésekbe, valamilyen társadalmi egy eztetés, valamilyen rendezett tárgyalás útján. Még egyszer mondom tehát: az, hogy az önkormányzatban féltjük a pénz biztonságát a kicsit mindig kiszámíthatatlannak tartott MSZOSZtól, féltjük általában a dolgozói érdekképviseletektől, ez nem lesz orvosság arra, hogy a dolgozói érdekképviseletek politikai befolyását, hektikusabb, kiszámíthatatlanabb, rögtönzöttebb befolyását meg tudjuk takarítani. De ezen a szakmai vitán és
