Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 23. kedd, a tavaszi ülésszak 8. napja - A Magyar Köztársaság honvédelmének alapelveiről és főbb feladatairól szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - WACHSLER TAMÁS (FIDESZ)
554 A mi megítélésü nk szerint ma a magyar fegyveres erők nem állanak hatékony és folyamatos civil ellenőrzés alatt. Ennek az ellenőrzésnek három fő eleme kellene, hogy legyen. A legelső, amiről beszélnünk kell ebben az összefüggésben, az a Kormány, illetve - a jelenleg itt n em képviselt - Honvédelmi Minisztérium szerepe. A FIDESZ megítélése szerint nagyon fontos, hogy a Belügyminisztérium civilesítése után ugyanez végrehajtásra kerüljön a Honvédelmi Minisztériumban is. A tárca civil vezetői szemmel láthatóan nem rendelkeznek a haderőfejlesztéssel, illetve a honvédelemmel kapcsolatos átütő koncepcióval. Tudatos lépések sorozata helyett csak sodródnak az eseményekkel, pillanatnyi döntéseiket nem egy távolba mutató stratégia, hanem külső nyomások vagy az apparátus önmozgása határ ozza meg. A FIDESZ átal elképzelt kormányzati rendszerben a Honvédelmi Minisztérium nem a hadsereg legfőbb szerve, nem egy hadrendi elem a többi néhány száz között, hanem a Kormány szerve, amelyik a hadsereg fölötti napi politikai kontrollt gyakorol. Azaz nem az a logika mozgatja, hogy hogyan tudja a hadsereg érdekeit a Kormányban képviselni és a Parlamentben, hanem az, hogy hogyan tudja a Kormány, illetve a Parlament által megfogalmazott politikai szándékokat a katonák számára szakmai nyelvre lefordítani. A második szereplő lenne az Országgyűlés, ezen belül kitüntetett szereppel a honvédelmi bizottság és a nemzetbiztonsági bizottság. Most talán ne beszéljünk arról, hogy szubjektíve alkalmase a Parlament erre a szerepre, és körülnézve arról se, hogy a Parla mentet érdeklie ez a szerep. Az igazi problémát azonban abban látom, hogy objektív lehetőségünk sem nagyon van. A mi véleményünk szerint ezekben a bizottságokban a képviselőknek nemcsak joguk, de kötelességük is, hogy a honvédelemmel kapcsolatos minden - szeretném hangsúlyozni: minden - kérdésben a legapróbb részletekig elmélyüljenek, a Kormánynak pedig az a kötelessége - az lenne a kötelessége , hogy erre biztosítsa a lehetőséget. A titokvédelem szempontjai ennek a tájékozódásnak nem szabhatnak határt, l egfeljebb a konkrét módozatokat befolyásolhatják. Nem szabhat határt a pártok közötti véleménykülönbség sem. És különösen nem szabhatnak határt egyes tisztviselők személyes érdekei. A mi megítélésünk szerint egy országgyűlési képviselő, de különösen egy ho nvédelmi bizottsági tag előtt a hadseregnek nem lehetnek titkai. És ez az informálás nem lehet egy passzív folyamat a HM, illetve a parancsnokság részéről, nem korlátozódhat a pontosan feltett kérdések megválaszolására, hanem szükséges, hogy kialakuljon az a szemlélet a katonákban, hogy a saját érdekükben is létfontosságú minden lényeges döntésnek a politikai síkra való emelése. A honvédelmi bizottság működésének elmúlt két éve mást sem bizonyít, mint hogy a honvédelmi tárca erre igazából nem érez késztetés t. Az alapelvek jelen formában történő elfogadása esetén alapvető döntéseket engedünk ki a kezünkből. Rendkívül eltérően lehet ugyanazt a nagyvonalúan kimondott elvet aprópénzre váltani, ami rendkívül eltérő alternatívákat és ráfordításokat eredményez a té nyleges megvalósítás során. Itt van például az a megfogalmazás, hogy a Magyar Köztársaságnak nincsen ellenségképe. Ez egy nagyon szép gondolat, és elvileg mindannyian egyet is értünk vele. A baj csak az, hogy ez a katonák számára egyáltalán nem értelmezhet ő. Az, hogy nincs ellenségképünk, ennek szellemében általában arról szoktak beszélni, hogy - idézem - "bármely irányból támadó idegen fegyveres erővel szemben kell felkészülni, tehát a fegyveres erők diszlokációja ne képezzen súlyt egy irányban sem". A had seregnek ennek ellenére természetesen vannak konkrét alkalmazási tervei. Ha nincsenek, úgy igen nagy baj van. Ha ezek a tervek egyforma valószínűséggel számolnak azzal, hogy Magyarországot támadás éri, érheti bármely irányból - értsd: bármely ország részéről , akkor csak megismételni lehet, igen nagy baj van. Ha azonban nem így van, akkor véleményem szerint a politikai kompetenciája lehet - és csak a politikai kompetenciája lehet , hogy a prioritásokat meghatározza. Konkrétabban nézve, ha a fegyveres erő k diszlokációja nem képez súlyt egy irányban sem, tehát úgy kerül kialakításra, hogy egyaránt vagy egyenlő erőkkel el lehessen érni a nyugati és - mondjuk - a déli határszakaszt, akkor
