Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 23. kedd, a tavaszi ülésszak 8. napja - A Magyar Köztársaság honvédelmének alapelveiről és főbb feladatairól szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - WACHSLER TAMÁS (FIDESZ)
555 ez nemcsak a potenciális veszélyek eltérő valószínűségével nem számoló bűnös pénzpazarlás, erőforráspocsékolás, de a védelem összhatékonyságára is kedvezőtlenül hat. Ha viszont nem így van, akkor talán ne a hadsereg döntsön de facto ebben a kérdésben. Nem arról van szó, hogy a politikai döntéshozók vagy netán a Parlament nyi latkozzon a csapatok konkrét elhelyezkedéséről, de a diszlokáció szempontjairól igen. A védelmi alapelvekben tehát olyan megfogalmazások találhatók, amelyek elfogadása esetén nem a politika, de legalábbis nem az Országgyűlés dönti el, sőt talán nem is érte sül arról, hogy a hadsereg - hogy két ilyen nevetségesnek tűnő példát mondjak - mondjuk, egy Sopron miatti osztrák revánsra vagy egy csetnik betörésre egyforma súllyal készüle, avagy esetleg az utóbbira egy kicsikét jobban. Természetesen én is úgy gondolo m, hogy erről a kérdésről nem lehet nyilvános disputát folytatni. Én is úgy gondolom, nem lehet publikus dokumentumban rögzíteni, és nem lehet a parlamenti ülésen erről beszélni. Ugyanakkor az alapelvek megfogalmazásai azt az illúziót sugallják - megtévesz tve a törvényhozókat , hogy az általuk jóváhagyott elvekből minden egyértelműen levezethető, pusztán technikai, szakmai kérdés, amely így a továbbiakban már politikai döntést nem igényel. Persze elvileg lehetséges volna - és erre utaltam az előbb, hogy ne m plenáris ülésen kell ezt megtárgyalni , hogy azok a számvetések, információk, amelyek a kijelentések mögötti konkrét tartalmat megalapozzák, léteznek, csak érthető titokvédelmi megfontolásokból a nyilvános anyagban nincsenek benne, és az Országgyűlés il letékes bizottságai számára már unalomig ismertek az utolsó részletekig. Nos, megnyugtathatom mindazon képviselőtársaimat, akik nem tagjai az említett bizottságoknak - ők vannak itt kisebbségben, ha jól látom , a honvédelmi bizottság sincsen tisztában oly an alapvető fontosságú kérdésekkel, mint például a fegyveres erők alkalmazási, mozgósítási tervei, a készletezés elvei, a felderítés működtetésével kapcsolatos alapvető politikai prioritások és így tovább. Általánosságban szólva nem lehet tudni, hogy ki mi t fog az alapelvek homályos megfogalmazása alatt érteni, egyrészt amikor a tényleges megvalósításra, másrészt pedig amikor ellenőrzésre kerül sor. A civil ellenőrzés harmadik szereplője lehetne maga a társadalom, úgy is, mint a honvédelmi rendszer egyik al apvető eleme. És itt egyet kell értenünk a dokumentumnak azzal a bekezdésével, amely kiemeli a hadsereg társadalom által való elfogadásának fontosságát. Úgy gondoljuk mindazonáltal, hogy egy ilyen felszólító módban megfogalmazott igény önmagában a déjŕ vu érzetét kelti, a régi párthatározatok terminológiájára emlékeztet. A társadalom nem fogja csak azért magáénak érezni a hadsereget, mert erre országgyűlési határozat szólítja fel. Az, hogy a hadsereg vezetői és a politikusok rendszeresen elmondják, és mi is elmondjuk - tehát az ellenzék is így mondja , hogy ez a hadsereg már nem az a hadsereg, hogy ez a hadsereg már a nemzet érdekeit képviseli, hogy ez a hadsereg nem kíván és nem fog beavatkozni a belpolitikai folyamatokba - mindez édeskevés. Ennél jóval tö bb kell. Hiszen hiába gondoljuk azt, hogy az ország biztonsága megkívánja a hadsereg fenntartását, hiába nyerjük meg ehhez elvileg a társadalom támogatását, ha az állampolgárok nem látják át a hadseregben zajló folyamatokat, ha nem juthatnak alapvető, napr akész információkhoz a fegyveres erők és testületek munkájáról és életéről. A társadalmi elfogadtatás kialakításának szempontjából is elengedhetetlen a fegyveres erők nyitottságának, társadalmi kapcsolatainak, társadalmi ellenőrzöttségének erősítése, a feg yveres erők sajátosságaival összhangban álló demokratikus és humánus viszonyok megteremtése - tehát nem erősítése, hanem megteremtése , valamint megfelelő tudati és érzelmi attitűdök formálása. Csak így lehet elérni, hogy a lakosságban és a hadseregben eg yaránt tudatosuljon: a katona mint egyenruhás állampolgár nemcsak a nemzeti létet, hanem a civil társadalom értékeit is védi. Semmiképpen nem elfogadható számunkra az sem, hogy az állampolgárok jogait a hadsereg szükségtelenül és túlzott mértékben korlátoz za. Hangsúlyozom: szükségtelenül és túlzott mértékben. A honvédelmi kötelezettségekre vonatkozó szabályokat és a gyakorlatot békeidőben úgy kell alakítani, hogy a honvédelmi felkészültség szükséges szintje a lehető legkisebb társadalmi
