Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 22. hétfő, a tavaszi ülésszak 7. napja - Az egyházak közvetlen állami támogatására jóváhagyott 1993. évi költségvetési keret felosztásáról szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - FODOR GÁBOR, DR., az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke:
497 és az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságot kéri fel a költségvetési törvény is, hogy erről előterjesztést tegyen a P arlamentnek. Ahol már nézetkülönbségek alakultak ki a bizottsági vitában, az azoknak az egyházaknak a megítélése volt, akik szerepelnek ebben a listában, a felsorolásban - amelyet képviselőtársaim is a kezükbe kaphattak - azok között az egyházak között, ak ik benyújtottak támogatási igényt a Művelődési Minisztériumhoz. Képviselőtársaim itt - az eddigi szokott gyakorlattól eltérően - két változatot találhatnak, ha kezükbe veszik most ezt az előterjesztést. Találhatnak egy Aváltozatot és egy Bváltozatot is, a kettő eltér egymástól bizonyos pontokban. Erről is szeretnék néhány szót szólni, hiszen hosszasan vitatkoztunk erről a bizottság ülésén, és azt hiszem, nem árt, ha pár szót itt is mondunk az előterjesztésben a Parlament plénuma előtt erről. Az Aváltozat végül is az eredeti változatot tükrözi. Az eredeti változat az volt, amit előterjesztett a minisztérium a bizottság elé. Ez abból indul ki, hogy minden olyan egyház és vallási felekezet, amely megfelel a törvényi feltételeknek Magyarországon, jogosult err e a támogatásra. Jogosult azért, mert pontosan az előbbi kiindulópontból, a pozitív megkülönböztetés kiindulópontjából azok az egyházak és vallási felekezetek, függetlenül azok jellegétől és sajátosságától - ami mindenkinek ízlésbeli meggyőződése, hogyan í téli meg ezeket , fontos szerepet töltenek be a társadalom életében, és ezért minden állampolgárnak joga van arra, hogy különböző felekezetekhez tartozzon, és nekünk ezeket a felekezeteket segítenünk kell ennek a mostani átalakulásnak az időszakában. Ráad ásul ez a meggyőződés - az Aváltozathívőknek a meggyőződése - abból is táplálkozott, hogy az állam végül is sohasem ítélkezhet vallásos hit vagy lelkiismereti meggyőződés igazságtartalmáról. Mi csak azt vizsgálhatjuk, hogy megfelelneke a hatályos törvény eknek azok a szervezetek, amelyek egyházakként kívánnak támogatást a Parlamenttől. Ezek a szervezetek, amelyek itt szerepelnek, ezen a listán, mind megfelelnek ezeknek a törvényes feltételeknek. Másfelől a vitában az Aváltozat mellett érvelőknél fölmerült az is, a vitában is gyakran voltak olyanok, akik szembeszegezték ezzel az állásponttal azt, hogy ezektől az elvektől, amelyekre az előbb hivatkoztam, és amelyek végül is a vallásszabadság elvének kibontását jelentik, eltér a mostani helyzet, mert nem a va llásszabadság problémáiról szól az, hogy hogyan súlyozunk egyes egyházak között, vagy támogatunk egyes egyházakat, vagy sem, hanem ez mindössze egy állami mérlegelés kérdése, hiszen arra nincs kötelezettsége az államnak, hogy mindent anyagilag támogasson, ami egyház. Csakhogy - mint ahogyan utaltam is rá - mi azt mondtuk, ez különbözteti meg az egyházakat a társadalmi szervezetektől vagy egyesületektől, nevezetesen az, hogy egyfajta pozitív hozzáállás, viszonyulás van a társadalom részéről és a Parlament ré széről is az irányukba. S ha egyébként ez általánosságban elfogadott a részünkről, hogy egy ilyen pozitív viszonyulás szükséges irányukba, azok, akiket ebből kiveszünk, mindenképpen egy olyan helyzetbe kerülnek, amely alkalmas arra, hogy az ő hírnevüket, a jó hírnevüket megrontsa, és ez bizony veszélyes is lehet. Ráadásul azok az aggályok, amelyek különböző egyházakkal, vallásfelekezetekkel kapcsolatban fölmerültek, azok az Aváltozatot támogatók álláspontja szerint nincsenek bizonyítva. Ezek csak hipotézis ek; különböző benyomásokra, érzékekre és különböző sajtóbeli értesülésekre hivatkozva szoktuk megítélni a különböző egyházakat. Ha megnézik a Bváltozatot a tisztelt képviselőtársak, ott azt találják, hogy a Bváltozat annyiban különbözik ettől az előbb ál talam előadott Aváltozatbeli felfogástól, hogy a Bváltozatban viszont az tükröződik, hogy egyes egyházakat kiemel a többiek közül. Nevezetesen itt négy egyház megítéléséről van szó: az Egyesítő egyházról, az úgynevezett Scientology vagy Szcientológus egy házról, a Jehova tanúiról és a Krisnatudatú hívőkről. Ezekkel az egyházakkal kapcsolatban a Bváltozat hívei, támogatói úgy érveltek, hogy ezeket az egyházakat destruktív egyházaknak ítélik meg. Azért ítélik meg őket destruktívnak, mert tevékenységüket nem tekintik a társadalom számára feltétlenül hasznosnak; kétségek támaszthatók álláspontjuk szerint ezekkel a tevékenységekkel kapcsolatban, hiszen számtalan - megint csak sajtóbeli - híradásról olvashatunk, ahol szülők és mások panaszkodnak arra, hogy külön böző egyházak, szekták fiatalokat és másokat olyan
