Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 22. hétfő, a tavaszi ülésszak 7. napja - Az országos betétbiztosítási alap létrehozásáról és működésének részletes szabályairól szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
491 Valószínüleg mégis inkább az a helyes megoldás, hogy erre a hitelfelv ételre, illetve ennek az állami garantálására ne legyen parlamenti korlátozás, a Kormány nyújthasson garanciát az egyébként megszabott garanciaplafonon túlmenően is. De mondom, ez a kérdés még eldöntésre vár, és majd meglátjuk, hogy hova fognak vezetni az ezzel kapcsolatos tárgyalások. Most két módosítási javaslatomhoz szeretnék némi kommentárt fűzni. Az egyik még mindig ugyanabba a körbe tartozik, amiről az előbb beszéltem, tehát hogy mi történik akkor, ha a betétbiztosítási alap nem rendelkezik kellő menn yiségű pénzzel ahhoz, hogy ki tudja fizetni a kötelezettségeit; tehát hogy fizetni tudjon azoknak a betéteseknek, akiknek a pénze egy bankban bentragadt. Mindig ez a kérdés, tekintet nélkül arra, hogy szeretnénk, ha ilyesmire nem kerülne sor. De ha azt gon dolnánk, hogy ilyesmire biztosan nem fog sor kerülni, akkor a törvényre sem lenne szükség, úgyhogy erről kell beszélni. Az eredeti kormányjavaslat szerint ezt a helyzetet a Magyar Nemzeti Bank hitelnyújtása, és csak az oldaná fel. Időközben - úgy látszik - a Kormány álláspontja most már módosult, és azt is elfogadja - mint ahogy utaltam rá , hogy állami garanciával pénzintézettől is felvehet az alap erre a célra hitelt. Azon kívül az a megoldás is szóba került, én is javasoltam, hogy bizonyos esetekben a k öltségvetés közvetlenül nyújthasson erre a célra hitelt. A problémát számomra a Magyar Nemzeti Bank ilyen szerepe jelenti. Egyrészt tulajdonképpen a monetáris politika központi intézményének számító Magyar Nemzeti Banktól való ilyen hitelfelvétel nem nagyo n illik bele a nemzeti bank általános szerepébe, és ezért nem tartom szerencsés dolognak. Másrészt - azt hiszem - rossz jelzést ad, ha ilyen hitelnyújtásra sor kerül, valamiképpen az a benyomás támadhat, hogy itt semmiből sikerül pénzt teremteni, noha ez v égső soron egyáltalán nem így van. Mert ha a Magyar Nemzeti Bank nyeresége csökken azáltal, hogy nyújtott egy ilyen hitelt, és aztán végül netán azt a hitelt vissza se fizetik, akkor mindenképpen a költségvetés nyeli le azt a veszteséget, tehát mindenképpe n a költségvetés hiánya fog ezzel növekedni. Tehát úgy gondolom, hogy egyszerűen az egy rossz jelzés, ha a központi bank mintegy pénzteremtéssel nyújthat ilyen esetben hitelt, egy olyan hitelt, amely mindig elég problematikus hitel. Tudjuk nagyon jól, hogy Amerikában a költségvetés ezer milliárdokat is veszít azon, hogy garanciát ad hasonló betétbiztosítási alapoknak. A másik dolog, amit szeretnék felvetni a törvényjavaslattal kapcsolatban is, és a módosító javaslatomat ismertetni, az a betétbiztosítási díj nak a mértéke. A betétbiztosítási díj a törvényjavaslat szerint általában a garantált betétekben minden évben egy ezrelék lenne. Ez azt jelenti, hogy a mai körülmények között ez az alap évi egy milliárd forint bevételhez jutna. Ha abból indulunk ki, hogy a z alapnak nem lesznek kötelezettségei, mert nem lesznek fizetésképtelen bankok, akkor akár azt is mondhatjuk, hogy ennyire sincs szükség, akkor egyszerűen a törvényre sincs szükség. Ha viszont azt tételezzük fel - és szerintem azt kell feltételezni, ha már egyszer ilyen törvényt hozunk , hogy egyszer bármily sajnálatos, sor kerül majd arra, hogy ennek az alapnak fizetnie kell, akkor az alapnak mégiscsak ennél több eszközzel kellene rendelkezni. Ezért indokolt lehet szerintem a betétbiztosítási díj felemelé se. Amerikában a betétbiztosítási díj most 2,3 ezrelék. Úgy gondolom, legalább akkora kockázat van a magyar bankrendszerben, mint az amerikai bankrendszerben ilyen csődök esetén, úgyhogy indokolt lehet a betétbiztosítási díjnak az amerikait megközelítő szi ntre, 2 ezrelékre való felemelése. Az persze jogos ellenvetés, hogy egy ilyen díj növeli a passzív és az aktív kamatok közötti különbséget, tehát ez emelhetné elvileg a már amúgy is rendkívül magas, a gazdasági tevékenységet fékező módon magas hitelkamatok at. Azonban azt hiszem, hogy a magas hitelkamatok okai sokfelé ágaznak szét, ismeretesek a régi rossz hitelek és még nagyon sok minden tényező. Ezekkel mind foglalkozni kell, de persze nem ennek a törvénynek a keretében kell megoldani.
