Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 1. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - A nyugellátások, baleseti nyugellátások és egyéb ellátások emeléséről, illetve kiegészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TARNÓCZKY ATTILA (MDF) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KAPITÁNY FERENC (FKgP)
33 határozati javaslat már több mint időszerű. A napirend tárgyalását és a döntést annak ellenére, hogy a Kormány és az Érdekegyeztető Tanács ülésén már a lényeges kérdésekben kompromiszszumos megállapodás született, felfokozott várakozás e lőzi meg. A nyugdíjasok tábora megelégedéssel fogadta a korábbi országgyűlési határozatot, miszerint a nyugdíjemelés lépést kíván tartani az inflációval, és ezért erre az évre is mintegy 16%os emelkedést irányzott elő. Éppen ezért megdöbbenéssel hallották , hogy ez a parlamenti döntés ma már csak 14%ban realizálódik. A nyugdíjasok kamarája érzékenyen reagált erre. Jogos az észrevétel: ilyen csökkenésnek nem szabadna bekövetkezni. Teljesen jogos az az igény is, hogy folytatni kell a régi nyugdíjak értékvesz tésének legalább részleges kompenzálását. Valamennyiünk által világosan látott tény, hogy a költségvetés forrásoldala bevételeinek elmaradása a nagyfokú járuléktartozások miatt, ami már a 100 milliárdot megközelíti, nehézzé teszi a kifizetéseket. Ezt a kör ülményt fokozza az is, hogy elmaradt a társadalombiztosítás múlt évben esedékes 100 milliárdos vagyonjuttatása. Ezért annak elmaradt éves hozama sem segíthet a megoldásban. Így a szükséges alapokat a költségvetés ésszerű megtakarításaiból kell nagy részben előteremtenünk. Meglátásunk szerint el kell érnünk, hogy ne az állami költségvetés háttérbiztosítása adja az egyedüli megoldást. Azon vagyunk, és személy szerint én is azon fáradozom, hogy az ésszerűség messzemenő figyelembevételével ezek a rejtett tartal ékok felszínre kerülhessenek. Jobban megközelítve magát a határozati javaslatot, elmondhatjuk, hogy a Kormány által előterjesztett javaslat az 1993. március 1jei és 1993. szeptembe 1jei emelés A- és Bváltozatáról, a mellékletekkel együtt korrekt módon t artalmazza és bemutatja a már elfogadott törvények között az elképzelhető változásokat. Természetesen számtalan módon elosztható a rendelkezésre álló keretösszeg, de az több úgysem lehetne, legfeljebb a nyugdíjasok közötti átcsoportosítás másmás vitatható módját eredményezné. Már az elején rögzíteni kell, hogy összességében a Bváltozat elfogadását javasoljuk. Ez azt jelenti, hogy március 1től 10%, szeptember 1től 4% az emelés. Fel lehetne vetni, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi helyzetétől függően l egyen mód arra, hogy a legalacsonyabb összegű nyugdíjasok részére 1993. év decemberi egyszeri kifizetésre egy keretösszeg kerüljön megállapításra. Erre a kérdésre a társadalombiztosítási alapok 1992. évi költségvetése teljesítésének megtárgyalása során kel lene visszatérnünk. Néhány gondolattal szeretnék rátérni a közvéleményben megjelenő egyes véleményekre is. Az előterjesztés mellékletein bemutatásra került, hogy ez a Kormány, illetve ez a Parlament milyen intézkedéseket hozott a nyugdíjak értékének megőrz ésére, a korábbi időszak mulasztásaiból adódó hátrányok csökkentésére. Tényként kell leszögezni, hogy a nyugdíjak értékvesztése 1980 és 1990 között következett be. Még jól emlékszünk a 2%os automatizmusra és az esetenkénti 100 forint alatti kiegészítésekr e. A nyugdíjasok érdekének figyelembevételével már akkor kellett volna megkezdeni a harcot a nyugdíjak értékmegőrzéséért. Talán a jelenlegi kormányzatnak is jobb lenne, könnyebb lenne a helyzete. Tényként kell azt megállapí tani, tekintettel a tb. alapok évenként növekvő hiányára a bevételek elmaradása miatt - és most ne részletezzük ennek okait , a Kormány, a Parlament e vállalásait a kiadási oldalon, bármilyen keservesen is, de mindig teljesítette. Érzelmeinkre hallgatva t ermészetesen lehetne 1718%os emelésre is javaslatot tenni, legfeljebb a társadalombiztosítás hiánya 1993. év végére újabb súlyos milliárdokkal nőne. Mindezek sajnos, csak gondolati szinten eredményesek.
