Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 1. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - A nyugellátások, baleseti nyugellátások és egyéb ellátások emeléséről, illetve kiegészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
34 Ezzel együtt szembe lehet állítani az egészségügy t erületéről érkező, szintén valós igényeket tükröző követeléseket is, hogy a járulékmértékek megosztásának aránya a két biztosítási ágazat között optimális legyen. Mi feltételezzük, sőt biztosak vagyunk abban, hogy minden parlamenti párt még többet szeretne adni, de ez a gazdaság 1993ban nemcsak a nyugdíjak, hanem a bérek, jövedelmek értékmegőrzését is biztosítani kívánja. Sajnos, úgy látjuk, hogy ez legfeljebb egy szűk réteg esetében biztosított. Bár köztudomású, de meg kell jegyeznünk, hogy a lakosságnál újonnan jelentkező terhek, mint például az áfabevételek az állami költségvetés bevételeit növelik, és nem a társadalombiztosításét. Márpedig amíg az állami költségvetés nem ad, avagy nem tud adni a nyugdíjalapokhoz támogatást, irreális a társadalombiztosí tástól elvárni, hogy az árszínvonal növekedését kövessék a társadalombiztosítási ellátások. Ésszerű számszaki tény, hogy először a béreknek, jövedelmeknek kellene követni vagy meghaladni ezt, de ez már csak egy más történet tárgyát képezné. Csak természete s, hogy akkor nő a járulék, ha a jövedelmek nőnek, és a kettő aránya egyensúlyban van. Végezetül azt javaslom, hogy a Parlament minél előbb fogadja el ezt a javaslatot, mégha módosításokkal is, hogy a közvéleményt megnyugtassuk, a nyugdíjasok pedig végre i dőben kapják meg az emelt összegű ellátást. Azt a vágyunkat nem hallgathatjuk el, hogy szerettük volna, ha mindez január 1jei hatállyal megtörténik. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.) (18.10) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Kov ács Pál képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. Felszólaló: Dr. Kovács Pál (MSZP) KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP) Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Valószínűleg nem került még annyit szóba a matematika e Parlament törvényjavaslatainak tárgyalása során, mint ahogy e z ma történt, és feltehetően ez a szép tudomány nem kapott olyan súlyos sebeket sem, mint amennyit ma kapott. Önmagában ez a tény is minősíti már az előterjesztést, illetőleg a '75. évi II. törvénynek az általunk ismert módosítási változatát. Hiszen itt eg y olyan kuszasággal állunk szemben, amely egyrészt a rendszert illeti, tehát a nyugdíjrendszert, amelyben bizony igen képzett embernek kell lennie annak, aki eligazodik, de e törvényjavaslat, illetve ezen országgyűlési határozat viszonya is meglehetősen so kértelmű, nem is kétértelmű. Az a baj, hogy itt értelmezési kérdések egyáltalán felmerülnek, hogy mi, mennyit ér, hány százalék és így tovább. Az a baj, hogy nem kerítettünk sort arra az évek során - most már két és fél év alatt , hogy valódi rendszeráta lakító lépéseket tegyünk, adott esetben a nyugdíjrendszerben. Ennek a Parlamentnek van egy döntése, amely nagyjából most ünnepli az egyéves születésnapját, és ez meghatározza a nyugdíjemelés mikéntjét, időpontját, hogy évente kétszer, és a nyugdíjemelés mé rtékét. Most mi mégis olyan módosítási javaslatról tárgyalunk, amely kimondaná, hogy az Országgyűlés megváltoztathatja saját döntését, mintha ezt külön kimondás nélkül, külön határozat nélkül nem tehetné meg. Úgy néz ki, hogy azért javasolja az előterjeszt ő a '75. évi IIes módosításban ezt a 20%os eltérési lehetőséget, mert előre látja, hogy az indexálást nem lehet betartani vagy nem kívánja betartani, és azt mégsem meri javasolni. Az országgyűlési határozat fő kérdése az, amit itt ragozunk most már egész délután, hogy vajon ez a 14% ez 14%ot jelente, melyik változatban hány százalékot és így tovább. Egy biztos, hogy a nyugdíjas számára természetesen az a fontos, hogy mennyivel hoz több nyugdíjat a postás a hónap végén, mint a múlt év decemberében, illet őleg mennyivel hoz kevesebbet, kevesebbet érő nyugdíjat reálértékben, mint a múlt évben?
