Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 15. kedd,a tavaszi ülésszak 40. napja - Határozathozatal a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásáról szóló 1991. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A Magyar Köztársaság 1993. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - DÉNES JÁNOS (független)
3077 kormányzati munka sokéves tevékenysége okozta azt, hogy ebbe az állapotba kerültünk, amiben vagyunk. A magyar Kormány, a Magyar Köztársaság Kormánya megbízatását az 1990es választásoktól kapta, a szóban forgó legitimitás alapján, amelyet a választás értel mében a koalícióban részt vevő pártokra bízott a magyar társadalom és a magyar nép. Ekkor még harmadik útról beszéltünk, és antikatasztrófaprogramot hirdetett meg a győztes párt - és ehhez nyert partnereket a koalíciós pártokban. Mi történt az elmúlt két és fél, három év alatt? A Kormány elfelejtette az 1956 örökségéből eredő harmadik út kötelezettségét, elvetette a harmadik út meghirdetésében jelzett programot, és most ott tartunk, hogy viaskodunk "magyar út" címmel és egyéb kínlódások közepette, és jutun k el oda, ahol most, a jelenlegi állapotban vagyunk. Ebből a jelenlegi állapotból akkor van kiút, ha a tisztelt Ház arra a bölcsességre helyezkedik, hogy a társadalom, a gazdaság működtetése és folyamatossága érdekében ezt a diktátumszerű pótköltségvetést - módosításokkal, javításokkal, de - elfogadja, és az alapkérdést veti föl - az alapkérdés pedig a kormányzás kérdése. Tehát a költségvetési vitából mind a Parlamentnek, mind a kormányzatnak azt a konzekvenciát, azt a kérdést kell fölvetnie, és el kell hat ároznia, hogy minek tesz eleget: cinkosságnak vagy a választás szentségének. Ebből következik, hogy a következő időszakban a Kormánynak és a kormányzati szerveknek el kell döntenie, hogy képese visszatérni ahhoz a választási megbízatáshoz, amelynek létét, működését, legitimitását köszönheti. Ebben az esetben a Parlament felelőssége még nagyobb, mint a Kormányé, hiszen a Parlament a gazdája a Kormánynak; és erre kell ráhökkenni, amit elmulasztottunk, hogy a Parlament valóban gazdaként, a választási akarat m egtestesítőjeként rákényszerítse a Kormányt arra a munkára, amire a Parlament a választási megbízatását a választóktól kapta. Én ennek alapján a tisztelt Országgyűlés bármelyik oldalához, bármelyik szegmenséhez tartozó képviselőtársamnak azt ajánlom figyel mébe, hogy működjön közre, vegyen részt ennek a pótköltségvetésnek a megjavításában, és a tisztelt Ház - módosításokkal - végső soron tegye lehetővé, hogy ez a költségvetés a kényszerítő körülmények közepette megszavazható legyen. Van egy csodálatos nyári időszakunk, nyaralni megyünk, és ekkor döbbenjünk rá arra, hogy már a nyárutónak azzal a tisztázott szándékkal kell nekimenni, hogy hogyan tovább. Ami a tisztelt Házban itt elhangzott kifogásokként, különféle oldalról - én a magam részéről egy kétnapos kon ferencián vettem részt Bonnban, ahol. (Szórványos taps a szabaddemokraták padsoraiból.) - Köszönöm a nagyszerű elismerést, ez különösen a fiatalok szájából esik jól (Közbeszólások.) igen, a tapsából is. Az ábra a következő: meghökkentő, hogy Szudántól Bulg áriáig és a világ különféle pontjain ugyanezek a panaszok merültek föl. Valahol a dolgoknak azonos eredője van. Ez az azonos eredő pedig, kérem, az a fantasztikus recesszió, ami tulajdonképpen lassan már a világra kiterjed, és ennek a nyomai végső soron a nagy malomkőhöz, a Valutaalaphoz és a Világbankhoz vezetnek. A magyar Kormány, a Magyar Köztársaság Kormánya és annak különösképpen bank- és pénzügyi szakemberei elkövették azt a hibát, hogy abban az erkölcsi helyzetben, amelybe az 1990es választások köve tkeztében jutottak - amelynek alapja az 1956os igazságrobbanás, amely a világ számára leleplezte a fennálló állapotok tarthatatlanságát , ezzel az erkölcsi pozícióval nem élt. (17.50) És akkor az első három hónapban nem használta ki azt a lehetőséget, ho gy az adósságteher kezelésére, amelyet még a bukott rendszer cinkosként vett fel a rosszhiszemű hitelezőtől, nem teremtette meg annak lehetőségét, hogy az adósságkötelezettséget elismerve, de annak egy törlesztési enyhítését, 35 évre szóló törlesztési mor atóriumot kérjen, illetve erre az időszakra kamatmentességet.
