Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 15. kedd,a tavaszi ülésszak 40. napja - Határozathozatal a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásáról szóló 1991. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A Magyar Köztársaság 1993. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - DÉNES JÁNOS (független)
3076 A harmadik pont, amellyel ezt a rossz szándékot szeretném bizonyítani, az az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság osztaléka. I tt a költségvetés azt tartalmazza, hogy 9 milliárddal csökken az osztalék. Rögtön fölmerül, hogy miért pont 9 milliárddal, miért nem hárommal, öttel, héttel, vagy aki a páros számokat szereti jobban, miért nem kettővel, nyolccal vagy tizenkettővel. Azt mon dja erre a pótköltségvetés indoklása, hogy ezt nem lehet igazából tudni, mert az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság egy önálló gazdasági egység, és a közgyűlése határozza meg az osztalékot. Nosza, gondoltam, mi sem egyszerűbb, el kell menni az Állami Vag yonkezelő Részvénytársasághoz, mert ott nagyon jó szakemberek ülnek, akiknek egy része még dollárban is kapja a fizetését, s biztos meg tudják mondani azt, hogy mennyi lesz az osztalék. (17.40) Igen ám, csak valószínűleg erre onnan nem kapnánk választ. Ugy anis az Állami Vagyonkezelő Rt. vezetésében valóban jó szakemberek ülnek, és ezért ők ismerik, hogy az 1992. évi LIII. törvény 22. §ának (4) bekezdése szerint - és ezt is kénytelen vagyok szó szerint idézni, nehogy valami tévedésen kapjanak: "A Vagyonkeze lő Részvénytársaság az éves költségvetési törvényben meghatározott mértékű osztalékot fizeti be az állami költségvetésbe." Tehát nem a közgyűlés dönt az osztalékról, hanem az éves költségvetési törvényben meghatározott mértékű osztalékot kell befizetni. Ti sztelt képviselőtársaim! Én azt hiszem, hogy mindezek alapján - és azok alapján, amit Békesi László képviselőtársam vezérszónokként elmondott - semmi nem indokolja, hogy mi egy olyan pótköltségvetési törvényt fogadjunk el, amely nem veszi figyelembe az ors zág reális helyzetét. Semmi nem indokolja, hogy olyan költségvetési törvénymódosítást fogadjunk el, amelynek a megalapozottsága továbbra is erősen kérdéses. Semmi nem indokolja, hogy olyan pótköltségvetést fogadjunk el, amely a valóban válságban lévő ágaza tok terhére az államigazgatás költségkiadásait növeli, és semmi nem indokolja, hogy olyan pótköltségvetést fogadjunk el, amelyből több helyen az tűnik ki, hogy a Parlament képviselőit legalábbis félre akarták vezetni. Én úgy gondolom, hogy az ország érdeke nem az, hogy a megfegyelmezett kormánypárti képviselők, szemüket behunyva ezt a fércmunkát megszavazzák. Én úgy gondolom, hogy az ország érdeke nem az, hogy néhány jó szándékú vagy sértődött kormánypárti képviselő segítségével az ellenzék ezt a pótköltség vetést leszavazza. Én úgy gondolom, hogy az ország érdeke az lenne, hogy a Kormány végre ismerje föl, hogy a költségvetés és a pótköltségvetés nem bármikor, különböző célokra manipulálható adatoknak az összessége, hanem az ország gazdaságát alapvetően megh atározó fontos dokumentum, amelynek minden sora gazdasági ágazatokat, embercsoportokat, embereket közvetlenül érint. Én nem mondom azt, hogy a Kormány vonja vissza a pótköltségvetést. Én nem mondom azt, hogy a Kormány, most már valóban szakemberek bevonásá val, dolgozzon ki egy újat. Én azt mondom: ez így rossz, és ezt mi nem tudjuk megszavazni. Köszönöm. (Kis taps a bal oldalon.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Dénes János független képviselő úr. Felszólaló: Dénes János (független) DÉNE S JÁNOS (független) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a szót. Tekintettel arra, hogy olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy - igen komoly odafigyeléssel - megváltoztattam a gazdasági bizottságban elfoglalt álláspontomat, mintegy hajlok a pótkölt ségvetés elfogadásának a javaslatára. Tettem ezt azért, mert amikor a pénzügyminiszter úr a másfél mondatos valutaalapi és világbanki üzenetet a Parlament számára egy bombasztikus beszédben elmondotta, akkor én rögtön a pótköltségvetés ellen nyertem indítt atást érzelmeimben - és így is viselkedtem a gazdasági bizottságban. Azonban az azóta elhangzott felszólalások meggyőztek; meggyőztek arról, hogy ok és okozat között szoros összefüggés van. Magyarul: az okozatot nem lehet az ok elé helyezni. Végső soron a
