Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 15. kedd,a tavaszi ülésszak 40. napja - Határozathozatal a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásáról szóló 1991. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A Magyar Köztársaság 1993. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
3075 az 1992. évihez képest jelentősen megemelve került 1993ban a költségvetésbe arra a célra, hogy a privatizációs munkákat előkészítsék, az a 7 milliárd forint változatlanul marad. Ez azt jelenti, hogy míg 17 milliárddal csökken a bevétele, addig a Vagyonügynökség és az Állami Vagyonkezelő Rt. vállalja, hogy minden, ehhez a 20 milliárdos bevételhez szükséges pénzt hiánytalanul, a bevétel csökkenése ellenére el fogja költeni. Nagyon szép példája az eltévesztett számításnak a Belügyminisztérium Adatfeldolgozó Hivatala, ahol megjelenik, hogy 210 millió forint többletkiadásra van szüksége, mert néhány belügyminiszteri elszólás után Magyarországon mindenki 1993 tavaszán akarta kiváltani az útlevelét, és ezért 1 millió többlet útlevelet kellett a tervezetthez képest kiállíta ni, és ez 210 millió forint többletköltségbe került. Igen, de azért azt ma mindenki tudja Magyarországon, hogy ezekért az útlevelekért 1000 forint illetéket illik befizetni. Ez az 1 milliárd forintos többletbevétel viszont ebben a költségvetésben nem jelen ik meg sehol. Én nagyon optimista vagyok, és ezért csak azt a variációt tudtam kitalálni, hogy a Belügyminisztérium egy udvarias levél kíséretében mindazoknak az embereknek vissza fogja küldeni ezt az 1000 forintot, akik órákat, napokat álltak sorba, és hó napokkal később kapták meg az útlevelüket. Ha ez így lesz, akkor természetesen nem kell a pótköltségvetésben szerepeltetni. (Egy hang jobbról: Ezt régen is így csináltátok!) A harmadik állításom az volt, hogy néhány tételnél az érezhető, mintha a képviselő ket a pótköltségvetés beterjesztői be akarnák csapni. Itt már többen beszéltek a tartalék kérdéséről. Amikor először elolvastam a tartalékra vonatkozó fejezetrészt, akkor nekem az "itt a piros, hol a piros" nevű játék jutott eszembe. És elmondanám a számok at, ha valaki esetleg nem olvasta volna el. 13 és fél milliárd tartalékból a Kormány az első félévben 7 milliárd forintot elköltött, vagy kötelezettséget vállalt rá. Maradt 6 és fél milliárd. Az IMFfel történt megállapodás alapján 6 milliárddal csökkenten i kéne a tartalékot. A 6 és fél milliárdból levonom a 6ot, marad fél milliárd. Ez teljesen világos számolás, félmilliárd forint tartalékja maradt a Kormánynak. De a költségvetésben nem ez szerepel. A költségvetésben az szerepel, hogy elköltöttünk a 13 és fél milliárd forintból 7et. Ezt a 7et átvittük most a tartalékból a normál költségvetési sorokba, levontuk a 13 és félből a 6ot, és 7 és fél milliárd forint tartaléklehetőség maradt a pótköltségvetés szerint a Kormánynak. Szeretném, ha összeadnánk a 7 m eg a 7 és fél milliárdot, az 14 és fél milliárd, tehát gyakorlatilag az IMFcsökkentés ellenére a Kormány a valóságban 1 milliárddal több tartalékot használt fel az idén, mint amit eredetileg tehetett volna. Sok alapítványi összeg szerepel ebben a költségv etésben, s nem is akarunk valamennyire kitérni. De egyetlenegyet kiemelnék, és nem is az a alapítvány jellege miatt, hanem az alapítványnál szükséges, az alapítványnál előterjesztett pénztöbblet indoklása miatt. A Teleki László Alapítvány 150 millió forint os többletét két indoklás alapozza meg a pótköltségvetésben. Az egyik úgy szól, hogy remek üzlet kínálkozik az alapítvány számára, mert 220 millió forint értékű ingatlant most 80 millióért meg tudna venni. A másik pedig az, hogy érdemes is megvenni ezt az ingatlant, mert itt még csak tovább fognak emelkedni a telekárak és az ingatlanárak, és ez egy jó befektetésnek tűnik az állam számára, és növeli az állami vagyont. Ehhez hadd tegyek két megjegyzést. Az egyik az, hogy mi lesz akkor, ha erre a 220 millió fo rintos ingatlanra - amit mi 80 millióért akarunk megvenni - valaki jelentkezik és azt mondja, hogy ad érte 81et. Mi lesz, ha valaki jelentkezik, és azt mondja, hogy ad érte 120at. Természetesen ez akkor nem képzelhető el, ha mondjuk, ezek az ingatlanok p illanatnyilag a magyar állam tulajdonában, vagy a magyar állam többségi tulajdonában lévő vállalatok tulajdonában vannak. Akkor viszont nem tudom, nem lennee jobb megvárni, hogy a magyar állam tulajdonában értékelődjenek fel ezek az épületek, ugyanis azt azért valamennyien tudjuk már, itt az Országgyűlésben megtanultuk, hogy ezek az alapítványok nagyon hasznos tevékenységet folytathatnak, szükség van rájuk, de egyet nem lehet mondani, hogy ezeknek az alapítványoknak a tulajdonában lévő vagyon az állam vagy ona. Mert az nem állami vagyon, hanem az magánvagyon. És ezt legalább a költségvetés készítőinek el kéne tudni helyezni most már.
