Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 15. kedd,a tavaszi ülésszak 40. napja - Határozathozatal a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásáról szóló 1991. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A Magyar Köztársaság 1993. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
3074 lejárt, tehát 1992 végén a kárpótlási hivatalok munkája pontosan tervezhető volt. Ez a tervezés a következőképpen nézett ki decemberben: az 1992. évben erre a célra fordított összegnél a bér 1993ban 2%kal kevesebb volt; ezen belül - kérem figyelni az arányokat! - a 2%os csökkenés mellett az Országos Kárpótlási Hivatalnál 33%os béremelést hagyott jóvá a költségvetés, míg a megyei hivataloknál már akkor 6%os csökkenés volt. Ugyanez az egyéb költsége k vonatkozásában úgy nézett ki, hogy míg az Országos Kárpótlási Hivatal egyéb költségeit csak 12%kal csökkentettük, a megyei hivatalokét 37%kal. Azzal valamennyien egyetértünk, hogy a kárpótlások gyors lerendezése az ország érdeke. Azzal valamennyien egy etértünk, hogy ahol a kárpótlásra várók találkoznak a kárpótlási hivatal ügyintézőivel, ott a lehető legjobban föl kell gyorsítani ezt a tevékenységet. (17.30) De én úgy gondolom, hogy a kárpótoltak döntő többsége a megyei hivatalokban és nem az Országos K árpótlási Központban találkozik ezzel az üggyel. Ezért nagyon rossznak, elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a pótköltségvetés után az 1992es adatokhoz képest úgy fog kinézni az arány, hogy az Országos Kárpótlási Hivatalban 319%osra emelkedik a bérköltség. É s hiába van ebben a pótköltségvetésben egy mondatban az is leírva, hogy majd elosztják a megyék között, ha ma nem tudják, hogy milyen arányban szükséges a megyéknek többletköltség, akkor milyen alapon számolták ki a végösszeget, és ha tudják, akkor ezeket a pénzeket a megyék során kellett volna megjeleníteni. Ugyanilyen fölösleges kiadásnak tűnik az a plusz 60 millió forint, amelyet kárpótlási jegyek kiadására kér a Kárpótlási Hivatal. Nemrég egy törvénymódosítási javaslat kapcsán Sepsey államtitkár úr megj elent a költségvetési bizottságban, és a következőket mondta - engedjék meg, hogy szó szerint olvassam föl, mert klasszikusokat csak így szabad idézni: "Az a cél, amit a kárpótlási törvény el akart érni anyagiak terén, úgy tűnik, hogy jóval kevesebb, mint amit a jogalkotók eleve kiszámoltak. A 100 milliárd forint, amit beterveztek az első kárpótlási törvény fedezeteként, az eddig elbírált határozatok tükrében 60 milliárd forintnál nem lesz több." Ez tehát, ha igaz az, amit az államtitkár úr mondott, azt jel enti, hogy nemhogy többletjegyeket kellene nyomni az előre tervezetthez képest, hanem meg kellene semmisíteni azt a 40 milliárdnyi jegyet, amit a tervezet szerint a Kárpótlási Hivatal elkészített. Nem hinném, hogy jó lenne, ha Magyarországon egy ideiglenes , átmeneti feladatra létrehozott hivatal a Parkinsonelméletnek megfelelően kezdene dolgozni, és legfőbb célja saját maga folyamatos fejlesztése lenne, és még kevésbé hinném, hogy jó lenne, ha a magyar Országgyűlés ehhez segédkezet nyújtana. Ugyanilyen tendenciákat tapasztalunk, ha megnézzük a Belügyminisztérium költségvetését. A Belügyminisztérium költségvetésénél az 1. és 23. cím között - ahol tudvalevőleg a Belügyminisztérium közvetlen irányítása alá tartozó szervezeteket találják - 3 milli árdos emelkedést tapasztalunk. Az összes többi címnél - amelyeknél az összes önkormányzati pénz, a céltámogatási pénzek, a lakossági támogatások, a nevelési támogatások és még nagyon sok fontos dolog van - érdekes módon nem emelkedés, hanem 130 millió fori nt csökkenés tapasztalható. És csak példának mondanám, mert természetesen minden szentnek maga felé hajlik a keze, hogy a Pénzügyminisztériumban is 37 százalékos bér- és 72 és fél százalékos egyéb költségemelkedést tervez a pótköltségvetés. Szeretném néhán y példával igazolni a második állításomat, nevezetesen azt, hogy a pótköltségvetésben szereplő adatok továbbra is megalapozatlanok, véletlenszerűek. Szerepel az anyagban a költségvetés számára felhasználható privatizációs bevételeknek 17 milliárd forinttal való csökkentése. Ez valószínűleg igaz adat, a privatizációs bevételekből ide felhasznált összeget már a költségvetés során valamennyi ellenzéki párt túlzottnak ítélte meg. Tehát valószínűleg elfogadható, ha ezt számításokkal is alá tudja támasztani a Pén zügyminisztérium, hogy ezt az összeget, ezt a betervezett 20 milliárdot valamennyivel csökkenteni kell. De az nem fogadható el, hogy ha a 20 milliárd forintot a bevételi oldalon 17 milliárd forinttal csökkentjük, akkor az a 7 milliárd forint, ami
