Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 15. kedd,a tavaszi ülésszak 40. napja - Határozathozatal a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásáról szóló 1991. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A Magyar Köztársaság 1993. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - FODOR ISTVÁN, DR. (független) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KUPA MIHÁLY, DR. (független)
3071 Ha pótköltségvetésről tárgyalunk, akkor legalább három dolgot kellene látni ezen az asztalon. Az egyik, hogy hogy néz ki a társadalombiztosítás, hiszen az egy elég súlyos terület és a kompenzáció érinti. A második , hogy mi van a vagyonpolitikai irányelvekben; harmadikként pedig a társadalmigazdasági hatásokról - ahogy azt többen elmondták - nem ártott volna beszélni. A kompenzációról nem akarok mondani semmit. Van egy érvényes érdekegyeztető tanácsi megá llapodás. Van egy olyan négyoldalas kompenzáció, amit ha egy statisztikus kezébe adok, azt mondja, hogy ezt nem komolyan gondoljuk. Nincs megtárgyalva se a munkavállalókkal, se a munkáltatókkal, úgy jött a Parlamentbe ez az egész ügy, ami nem volt szokás e zelőtt. Természetesen kimaradtak alapvető területek, ha már pótköltségvetésről van szó. Elsőnek szeretném említeni - Szabó Lajos barátom mondta - a mezőgazdaságot. A magyar mezőgazdaság utoljára 1952ben zuhant ekkorát, mint az elmúlt két évben, csak akkor kollektivizáció volt. Jellemző adat: a magyar szarvasmarha, juh, sertésállomány az 50es évek szintjén van ma Magyarországon. Ezt talán figyelembe kellett volna venni. Nem azért mondom, mert a választókerületemben némely faluban már 50%os a mezőgazdasá gi munkanélküliség. És nem is azért mondom, mert a Fodor István úrral a részarányról beadott módosító javaslatunkkal - ami gyorsítaná az egész átalakulást - három hónapja tetszenek labdázni. Csak mondom, hogy kimaradt. A felsőoktatás morzsákat kap. A jövő útja a felsőoktatás. Be van terjesztve egy felsőoktatási törvény, teljes anyagi háttér nélkül. El kellene kezdeni! Én adnék a Duna Tévének is - lehet hogy ezért megvetnek , mert ez egy nagyon hasznos dolog és támogatok minden olyan kiadást, ami a határon túli magyarok érdekeit szolgálja. Az önkormányzatokat már említem meg. Az önkormányzatok nem tudják finanszírozni saját forrásból a munkanélküliségből kikerülőket, illetve az új szociális törvény követelményeit. Nem beszélve arról, hogy nem tudják finanszí rozni az életbe nem lépő közalkalmazotti törvény pénzügyi fedezetét. A pótköltségvetésben - amit nem támogatok - mégis egyetértek a rendőrfőkapitányságok támogatásával - mert tudom, hogyan élnek azok az emberek és milyen pénzeket keresnek , egyetértek a mentőkkel és persze valamennyi olyan alapítvánnyal, ami a határon túlra szól. Ami kimaradt, de egy konszolidált döntéshez be kellene mutatni, az az újabb hitelkonszolidáció, ami minimum 100 milliárd forintba fog kerülni, akár állampapírral csináljuk, akár nem. A Magyar Nemzeti Bank szükséges támogatását, ha a forint leértékelése így folytatódik és a hitelműveleteink így alakulnak, egy negatív fizetési mérleg mellett feltehetőleg a jegybank eredményét fel kell javítanunk a nemzetközi prezentáció miatt. Nincs szó a hiány finanszírozásáról. Megemeljük a hiányt, ez rendben van, 30 milliárddal többet kell finanszírozni. Igen, de ebben az évben még kibocsátjuk a világkiállítási kötvény egy részét, a társadalombiztosítás hiányát finanszírozót és az előbb említett h itelkonszolidációt. Ez meghaladja a belső megtakarításokat, és elkezd eladósodni az ország egy nem értelmes célért. Mert nem fejlődésért vagy fejlesztésért adósodunk el, hanem azért, hogy maradjon minden változatlan struktúrában. Végül az első, amit szeret nék mondani: olyan nincs, és alkotmányellenes, hogy elfogadunk egy pótköltségvetést egy olyan adótörvény elfogadása és a kompenzáció elfogadása nélkül, amelyik e törvény egyik passzusa. Ez egy jogi nonszensz, lehet hogy meg lehet csinálni, de erre nem nagy on volt példa. Tehát az áfat együtt kell tárgyalni, a kompenzációt együtt kell tárgyalni és csak úgy fogadható el a pótköltségvetés. A második: természetesen az IMFfel vagy Valutaalappal meg kell állapodnunk. Magyarország kicsi, tőkeszegény, nem mondom t ovább. Nem mindegy, hogy milyen feltételekkel állapodunk meg és nem mindegy, hogy hogyan állapodunk meg. Nem vagyok benne biztos, hogy ezek lesznek a legjobb feltételek, de ez a Parlament bölcsessége.
