Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 9. kedd, a tavaszi ülésszak 4. napja - Az országos betétbiztosítási alap létrehozásáról és működésének részletes szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - Az állategészségügyről szóló 1981. évi 3. törvényerejű rendelet kiegészítéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - HORVÁTH LÁSZLÓ, DR. (FKgP)
299 Úgy gondolom, ez a két kérdéskör alapvetően érinti a marhalevél intézményének tartalmát és kiterjedését, ezért javasolom a tisztelt Háznak, hogy ezeket a kérdéseket a törvényben sza bályozza, s majd a kormányzat a törvényben nem szabályozott egyéb részeket szabályozza a kormányrendeletben. Ezt az elképzelésemet előterjesztettem a bizottsági ülésen is. Ott azt a választ kaptam erre, hogy valóban jogos a felvetés, azonban a kormányzatot az a megfontolás vezette, hogy néhány fontos kérdést érdemes kormányrendeletben szabályozni, arra való tekintettel, hogy az Európai Közösség szabályozásához próbálunk igazodni, amelyik a közeljövőben, egész pontosan majd valamikor a 94. év második felében valószínűleg meg fog változni. Azt gondolom, hogy addig lesz időnk ezt a törvényt módosítani egyrészt, másrészt pedig ezek a kérdések, amelyeket törvénybe szeretnék foglalni, mivel rendkívül alapvető kérdések, valószínűleg nem fognak az Európai Közösségbe n sem változni, tehát nem okoznak a későbbiekben plusz törvényhozási terhet számunkra. Kérem, hogy bocsássák meg, bár gondolom, ezt könnyű szívvel teszik, hogy a részletes vitában nem fogom a módosító javaslatomat indokolni, mivel most megtettem. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Horváth László a Független Kisgazdapárt részéről. (18.40) Felszólaló: Dr. Horváth László (FKgP) HORVÁTH LÁSZLÓ, DR. (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Há z! Most egy olyan törvényjavaslat került elénk, amelynek eredete 262 évre nyúlik vissza: 1731. november 23án, az akkor sújtó keleti marhavészjárvány miatt úgy döntött a helytartótanács, hogy az osztrák főhercegségben már egy évvel hamarabb alkalmazott Vie hordnung - marhákról szóló rendelkezés - előírásait Magyarországon is kötelező jelleggel kell alkalmazni. A rendelkezés a járványos állatbetegségek elleni első átfogó védekezést jelentette, magában foglalva a bejelentési kötelezettséget, a beteg vagy beteg ségre gyanús állat elkülönítését, községi zárlat elrendelését, levágási tilalmat, kötelező gyógykezelést, fertőtlenítést és azt, hogy a vám- és harmincadhelyeken a hajtott, szállított szarvasmarhák származására vonatkozó, hiteles személyek által kiállított igazolványt kell bemutatni. 1758ban a helytartótanács - miközben a rendelkezést kiterjesztette minden honi szarvasmarhára - elrendelte az illetékek eltörlését, hogy ez se gátolja az igazolványok kiváltását, a betegség bejelentését. Mária Terézia 1761. év i rendelete már nem csak az egyedi mentességet, de a származási hely vészmentességének igazolását is előírta - felesküdött személyek által. 1795ben ezen előírásokat kiterjesztették a határainkon túlra szállított sertésekre és juhokra is. Az 1888. évi VII. törvény erősítette meg ló, szarvasmarha, juh, kecske és sertés szállításakor vagy azok tulajdonjogi átruházásakor a marhalevélkényszert, és azt is előírta, hogy az állatszállítmányok az állategészségügyi szemle teljesítése végett szakértő állatorvos álta l megvizsgálandók. Ez a rendelkezés lényegében 1976. december 31éig volt érvényben, mikoris azt egy - tartalmában megváltoztatott, a járvány elleni védekezés és a tulajdonjog szempontjából semmit érő - állatkísérő lapra változtatták a MÉM akkori vezetői, figyelmen kívül hagyva az évszázados tapasztalatokat, a nemzetközi helyzetet, és - a folyamat betetőzéséül - 1982. január 1jével az állatkísérő lapot is megszüntették, átadva a helyet e téren a máig tartó, időnként anarchikus állapotnak. Az állatforgalom mellett még egy rendkívül fontos tény indokolja a marhalevél bevezetését, nevezetesen a hús - mint legjelentősebb állati eredetű termék - előállítása és forgalmazása.
