Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 9. kedd, a tavaszi ülésszak 4. napja - Az országos betétbiztosítási alap létrehozásáról és működésének részletes szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - Az állategészségügyről szóló 1981. évi 3. törvényerejű rendelet kiegészítéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - HORVÁTH LÁSZLÓ, DR. (FKgP)
300 Írásos nyomai a magyar történelemben a XI. században lelhetők fel először; tárgyi bizonyí tékai - mészáros céhek, húslátók, bélyegzőmesterek bélyegzői, melyekkel már a vágás előtti vizsgálatokat is igazolták - Nagy Lajos királyunk korából valók, és alapjaiban még ma is ezt a technikát - a vágás előtti és utáni vizsgálatot - alkalmazzuk. - illet ve alkalmaznánk, ha egy valamiféle újító javaslatból fakadóan ezelőtt 16 évvel ez a sok évszázados tapasztalatra épülő intézmény meg nem szűnik, és nem idéz fel a kalandozások - vagy inkább kóborlások - korára emlékeztető állapotokat. De mit is tükröz az e lőttünk lévő 8257es számú törvényjavaslat? Azt kell mondanom, többékevésbé hűen tükrözi az 1976ban megszűnt állapotot. Ezzel egyrészt azt kívánom kifejezni, hogy lényegében nem rosszabb, mint ami volt, másrészt azt kívánom kifejezni: nem 1993at tükrözi . Ezután hadd szóljak az elnevezésről. Tudni kell, hogy az azzal foglalkozók körében talán éppen a marhalevél szó volt a legkevésbé használatos, leginkább passzusnak, járlatlevélnek titulálták. Tudom, volt több kezdeményezés is a járlatlevél elnevezésre, d e ebben az ügyben a Földművelésügyi Minisztérium igencsak a sarkára állt, a végsőkig védelmezve a marhalevél elnevezést. Magyarázatként azzal szolgált: a marha szó kincset, vagyont is jelent, s ezért ebben az értelemben kell az elnevezést megtartani. Mint rövid történeti visszatekintésemben utaltam rá, az elnevezés az osztrák főhercegség "Viehordnung"jának szolgai fordítása, s az akkori viszonyok között hosszú ideig csak a szarvasmarhákra érvényesen jelent meg a rendelet, a többi állatfaj hasonló ellenőrzé se jókora késéssel következett be. A marhalevél elnevezést etimológiailag a "kisztihandkezitcsókolom"hoz hasonlítanám, s talán hasonlóan is állunk vele: szabadulnánk tőle - de hogyan? Magam az FM a marhák rendjét védő álláspontjával szemben a szélesebb k örű tartalommal rendelkező "járlatlevél" elnevezést javaslom törvényre emelni. Gondom van az egész kérdés tulajdonosi megközelítésével is. Igenis, ki kell mondanunk: ez alapvetően állategészségügyi indíttatású szakmai kérdés. A tulajdonviszonyok tisztázás a e szempontból nem önmagáért a tulajdonosért, hanem a járványügyi kérdések tisztázásáért, nyomon követhetőségéért fontos. Ezt azért kell hangsúlyoznom, mert tisztán kell látni: ha akár a tulajdonosok személyiségi jogaira, adóügyekre vagy bármi egyébre val ó hivatkozással is csorbát szenved a tulajdonos megnevezése, az magát a célt kérdőjelezi meg. A tulajdonosról, tulajdonviszonyokról tehát e tekintetben a szakmai kérdésnek alárendelten és szükségszerűen beszélünk azért, hogy megállapítható legyen, egy bete g állat honnan került elő, milyen útvonalon terjeszthetett fertőzést, vagy megállapítható legyen: fertőzött, ártalmas hús honnan került elő. Gondom van azzal is, hogy a törvényjavaslatban még mindig valamiféle "kisüzemnagyüzem" szemlélet is érvényesül. Mi ma a kisüzem - mi ma a nagyüzem? Ezer hektár ötven birkával: üzemszerűen működő gazdaság? Vagy ötszáz juh, néhány hektár bérelt legelővel: kistermelő? Megint nem a történés alanyát, hanem a tulajdonviszonyát nézzük - ettől pedig most már végképp meg kell szabadulnunk, s ha például a juhokra írunk elő valamit, akkor nem a tulajdonosok szempontjai szerint kell ezt megtegyük. Gondom van azokkal a biztosítékokkal, amelyeket a rendelet a tulajdonigazoláshoz kér - jobban mondva: nem kér. Igen gyenge pontja a ter vezetnek, hogy a potenciális csalókat védi. Ezzel kapcsolatban hivatkozom a tervezet 7. § 1/a) pontjára, illetve a 13. § (3) bekezdésére. Amikor azt mondom, nem 1993at mutat a tervezet, akkor a már fellelhető modern technika bekapcsolása mellett hiányolom a járlatlevél potenciális lehetőségének kihasználatlanságát - gondolva itt a járványvédelmi megfontolások mögött mindig szorosan ott következő, sok szempontból a járványügytől el nem választható élelmiszerhigiéniai elemek beépítésére. Jogos a kérdés: mi a konkrét javaslatom a kritikai megjegyzéseim feloldására? Válaszom az, hogy ezen kérdések komplex megoldásához elengedhetetlen egy új, modern szemléletű állategészségügyi törvény. Ennek részletesebb taglalása túlterjedne az e törvényjavaslat adta keretek en. Kétségtelen, a ma meglévő jogszabályi környezethez ez a javaslat szervesen illeszkedik.
