Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 14. hétfő, a tavaszi ülésszak 39. napja - A társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásáról szóló 1991. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - DÉNES JÁNOS (független) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP)
2955 társadalombiztosítási önkormányzat, hiszen a munkáltatók érdekképviseleti szervei nem kívánnak egy Parlament által megerőszakolt önkormányzat munkájában részt venni. Van egy másik idősor is, amelyet emlékezetükbe kell idézzek. Távol álljon tőlem a szándék, hogy ezt az önkormányzati törvényt hibátlannak lássam, és magam is meg vagyok arról győződve, hogy a közeljövőben módosítani kell. De Grezsa Ferenc képviselőtársam figyelmét fel kell hívnom arra, hogy utoljára ennek az évnek a kora tavaszán nyúltunk hozzá ehhez a törvényhez és ahhoz a törvényhelyhez is, amelynek a módosítását ő két különb öző változatban, képviselőtársaival most előterjesztette. Ebben a módosításban fogadta el a Parlament, hogy a munkáltatók országos érdekképviseleti szervezetei legyenek jogosultak képviselőiket delegálni az önkormányzatba. Nem tudom megérteni, hogy két hó nappal ezelőtt miért nem ismerték fel azt a joghézagot, amelyről most oly ékesszólással és oly nagyon átélt felelősséggel beszélt. Nem hiszem, hogy két hónap alatt annyit változott volna a társadalmi helyzet, hogy a választások előnapján jött rá arra a nag y felismerésre, hogy éppen az önkormányzatok biztonságos létrehozása érdekében a törvényt módosítani javasolja. Végül a harmadik idősor, Grezsa Ferenc önfejlődése: két olyan indítványhoz adta a nevét, amelyik egymással tökéletesen ellentmondásban van. Ez k ét teljesen különböző koncepció. Magam érdeklődéssel vártam, hogy a két koncepció közül melyiknek az indoklására vállalkozik az expozéjában, és azt hiszem, nem járok túl messze az igazságtól, hogyha azt gondolom, hogy annak a változatnak az indoklására vál lalkozott, amelyikben szerzőtársként ott sejthetem a Belügyminisztérium egyik vezető tisztségviselőjét, kiváló felkészültségű szakembert és jó tollú írót. Ezt én meg is értem, hiszen szakmai szempontból ez a koherensebb változat. Legfeljebb egy adott tárca államtitkári székében lennék egy kicsit ideges, hiszen az ilyenfajta képviselői indítványok elvállalása - akár trambulinként is - lökőerő szokott lenni képviselői karrierekben. (Derültség.) Engedjék meg, hogy a benyújtott indítványokról mondjak néhány mon datot. Először a Gerzsa Ferenc képviselő úr által is elvetett indítványhoz csak két megjegyzés, hiszen mindazt, amit Palotás János mondott, magam is osztom. Az első változat a járulékfizetők arányában kívánja megosztani a képviselet lehetőségét a munkaadói érdekképviseletek között. Palotás János utalt arra a feloldhatatlan ellentmondásra, hogy vannak szervezetek, amelyek több munkaadói szervezethez is tartoznak. Én magam hadd tegyem mellé, hogy a járulékfizetők köre nem azonos a járulékot kifizetők körével, tehát nagyon hálás lennék, hogyha a beterjesztők értelmeznék azt is, mi a teendő azokkal a munkáltatói szervezetekkel, amelyek adósai maradnak a társadalombiztosításnak. Azt már csak zárójelben teszem hozzá, hogy nagyon jól tudjuk, hogy a társadalombiztos ítás legnagyobb, járulékot nem fizető munkáltatója az a Kormány, amelyet egyébként abban a bizonyos jogértelmezésben oly szívesen láttak volna a társadalombiztosítási önkormányzat munkáltatói oldalán. Magunk megelégedéssel nyugtáztuk, hogy a Kormány vissza vonta a jogértelmezést, legfeljebb Surján miniszter úr mostani bejelentését annyiban szeretném kiegészíteni, hogy ez a jogértelmezés nem csupán formájában, hanem tartalmában is tarthatatlan. És akkor a most benyújtott új változathoz, amelyik egy szöveg, ké t aláírással és harmadik szerzővel. (Kis derültség a bal oldalon.) Ez az új változat az eredetihez képest módosító indítvány formájában jelenik meg ugyan, de teljesen más koncepció. Tudniillik ebben az új változatban a társadalombiztosítás önkormányzata ne m a munkavállalók és a munkaadók érdekképviseleti szervezeteinek képviselőiből áll össze, hanem egy tripartit szervezetként jön létre. Ebben a szervezetben ott vannak a munkavállalók képviselői, ott vannak a munkaadók szervezeteinek a képviselői, és megje lennek a helyi önkormányzatok érdekképviseleti szervezeteinek küldöttei, méghozzá a törvényben meghatározott létszámban. Bár elégedetten vesszük tudomásul, hogy ebből a felsorolásból kimarad a Kormány, mégis csak konstatálnunk kell, hogy a munkaadók és a munkavállalók képviselői mellett megjelenik a munka világának a harmadik szereplője is: a közhatóság. Azért használom ezt a szót, mert ezt a szót használja az ILO 144. számú egyezségokmánya, amelyet néhány héttel ezelőtt egyhangúlag ratifikált a magyar Par lament, és ez az egyezségokmány világosan elválasztja a munkaadók, a munkavállalók
