Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 14. hétfő, a tavaszi ülésszak 39. napja - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - TÓTH SÁNDOR (KDNP) - ELNÖK (Szabad György): - KŐRÖSI IMRE, DR. (független)
2924 Napirend előtt ELNÖK (Szabad György) : Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtt - kép viselőcsoportja támogatásával - Tóth Sándor a Kereszténydemokrata Néppártból kíván szólni. Napirend előtti felszólaló: Tóth Sándor (KDNP) TÓTH SÁNDOR (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Két nap múlva lesz szá z esztendeje annak, hogy elhunyt a magyar nemzeti opera kiváló szerzője, megteremtője: Erkel Ferenc, akinek neve - Kölcsey Ferencével együtt - elsősorban a magyar Himnusszal forrott össze, azzal az imádsággal, amelyet ő 1844ben zenésített meg, és az első nyilvános, nagyközönség előtti bemutatója - ha szabad így mondanom - éppen a Rákos mezején, egy katolikus istentisztelet keretében volt, abban a pillanatban, amikor mi, katolikusok úrfelmutatásról beszélünk, a felemelt hófehér ostyát - mi, ahogy mondjuk: K risztus testét és vérét - köszöntően , nem vallásos népének, de mindenki annak érezve - vallásos népénekként hangzott el a magyar Himnusz. Erkel nem maradt hűtlen ehhez az imádsághoz, hiszen megkomponálta a tragikus sorsú Katona József Bánk bán című drámá jából - éppen Egressy Béni szövegkönyve révén - az első magyar, valóban nemzeti operánkat, egy olyan időszakban, amikor ez nemcsak divat volt, hanem hivatás volt. Gondoljunk egy Moniuszkóra, gondoljunk egy Verdire, vagy gondoljunk Glinka személyére. Az ő n evéhez fűződik a Hunyadi László, ő komponálta meg Obernyik Károly drámájára a Brankovics György című operát, az ő vegyeskórusföldolgozásában hallható - igaz, nagyon ritkán - Petőfi Sándor gyönyörű verse megzenésítve, a Magyarok istene; és elmondhatom azt is, hogy hattyúdalaként - amint Mozart a Requiemet kellett, hogy abbahagyja , ő István királyunkról szerzett operát. Nem tudta befejezni, de fia, Gyula, befejezte. Amikor Erkelről beszélünk, és valahányszor fölhangzik a Hazám nagyáriája, akkor számomra az ő üzenete akként hangzik e mű által is, ahogyan Kölcsey Ferenc fogalmazott: "Minden erény önáldozattal jár, föláldozásával pillanatnyi kényünknek, megtagadásával önhasznunknak. Mert tudd meg, e szóban: haza, foglaltatik az emberi szeretet tárgyainak egész öszvessége." Ebben a szellemben emlékezzen majd Gyula és az egész ország Erkel Ferencre, a múlt századi magyar géniuszra. Köszönöm. (Nagy taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik a független képviselők csoportjának támogatásával Kőrösi Imre. Napirend előtti felszólaló: Dr. Kőrösi Imre (független) KŐRÖSI IMRE, DR. (független) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Jó másfél hónappal ezelőtt interpellációmat még azokból a sorokból mondtam el; olyan interpelláció volt, amelyet bizonyos esemé nyek követtek - ez már a mai világban nem is rendkívüli esemény. Ez az interpelláció a mezőgazdaság, az élelmiszergazdaság privatizációja, a korrupció és az esetleges titkosság kérdéskörét boncolgatta. Ami miatt ismételten szót kérek, az nem az, hogy mily en események követték ezt az interpellációt, hanem az, hogy meggyőződésem, hogy a magyar privatizáció és az átalakítás - hogy egy rossz rendszerből jó rendszert csináljunk - elérkezett ahhoz a döntő helyzethez, ahhoz a döntő pillanathoz, amikor valamennyi képviselő felelősségére kell apellálnom. Teszem ezt azért, mert az élelmiszergazdaság privatizációja ahhoz a döntő ágazathoz érkezett - egyszerűen így lehet nevezni a hús, tej- és gabonaprivatizációt , hogy az egész ország sorsát eldöntő kérdés. Lehet b eszélni arról, hogy Európába megyünk, lehet beszélni harmadik útról, mindenféle útról, nincs is szükség talán magyar útra sem abban az esetben, ha a privatizáció, az
