Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 8. kedd, a tavaszi ülésszak 38. napja - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TÓTH SÁNDOR (KDNP)
2860 fogyása - különösen az alapkutatásokkal foglalkozó intézetekben - olyan mértékű, hogy az már a kutatóintézeti hálózat fennmaradását veszélyezteti. Ennek megakadályozását az egyetemi kutatóintézetek hálózattá szervezésével bi ztosítani lehetne. Az alapkutatásoknak ugyanis - ezt senki sem vitathatja - ott van a természetes helyük, ahol az eredmények közvetlenül hasznosulnak. Engedjék meg, hogy az imént elmondottakkal kapcsolatban II. János Pál "Ex corde ecclesiae" kezdetű, a kat olikus egyetemekről szóló, megjelent apostoli rendelkezéséből azt idézzem, ami bármely felsőoktatási intézményre is érvényes: "Az egyetem természeténél fogva kutatásai alapján alakítja a kultúrát, oktatásával segíti a helyi kultúra átadását minden következ ő generációnak, és oktatási szolgáltatásaival segíti a kulturális tevékenységet. Nyitott minden emberi tapasztalatra, kész a párbeszédre és arra, hogy bármely kultúrától tanuljon." (13.10) Mi más ez, ha nem európai norma? S a másik kérdés: egyetemeink, fői skoláink az elmúlt évtizedekben nyitottak voltake? Fejlődőképesek voltake? A mai tapasztalatok még mindig eléggé lehangolóak. A törvényjavaslat szövege a tudományos kutatást mindössze egy paragrafusban, 13 sorban intézi el. Ezzel kapcsolatban fölvethető a kérdés, hogy az 55 lap 13 sornyi aránya az oktatáskutatás viszonylatában nem tükröze valamiféle véleményt a kutatásról, amelynek végzése úgy volt kötelező az egyetemeken, hogy infrastrukturális feltételeit csak a legkezdetlegesebb szinten biztosították . A ritka kivételek csak erősítették a szabályt, hadd tegyem hozzá. A valóban értékes alapkutatások az egyetemeken csak akkor lesznek általánosak, ha a kutatóintézetek korszerű infrastruktúrája rendelkezésünkre áll, korszerű kutatóegyetemek csak ily módon alakulhatnak ki nálunk a közeljövőben. Tisztelt Országgyűlés! A Kereszténydemokrata Néppárt a felsőoktatás sajátságos kulcskérdésének tartja a tanárképzés mellett a tanárok szervezett továbbképzésének a felsőoktatási törvényben történő külön szabályozását. A pedagógus minőségi munkájának biztosítása csak adott feltételek teljesülése mellett lehetséges. E feltételek közé sorolható az időszakonkénti, például ötévenkénti kötelező továbbképzés, ami jelenleg igen gyenge hatásfokú. Nélkülözhetetlennek tartjuk, ho gy ez valódi posztgraduális szakmai továbbképzéssé váljék, mivel a tanár általában súlyosan leterhelt, törvényben kellene számára biztosítani a továbbképzés évében a képzés időeloszlásának megfelelő bizonyos mértékű órakedvezményt is. A tanár általános let erheltsége mellett gyakorlatilag kiesik a tudományos doktori képzésből, pedig jól tudjuk, mit jelent a középiskolai oktatásban is a tudós tanárok működése. Ebben a tekintetben megbecsülendő hagyományaink vannak, kiváló mesterek neveit sorolhatnók fel akár alfabetikus sorrendben is. Szorgalmazzuk tehát, hogy a felsőoktatási törvény annyiban preferálja a középiskolai tanárok tudományos képzését, hogy a legkiválóbbak számára a doktori tanulmányi idő tartamára a tanítás alóli fölmentést és alapfizetésük folyósí tását előírja. A törvényjavaslatban nem tartjuk elfogadhatónak a tandíjjal kapcsolatos szabályokat. A Kereszténydemokrata Néppárt híve a felsőoktatásban a tandíj bevezetésének, félreértés ne essék, mert azt a tanulmányi színvonal emelkedése egyik eszközéne k tekinti. Minthogy azonban ez önmagában súlyos társadalmi esélyegyenlőtlenség hordozója, a szociális igazságosság és a társadalmi szolidaritás kereszténydemokrata elvéből adódóan ragaszkodunk ahhoz, hogy bevezetése csak akkor lépjen hatályba, amikor törvé nyileg elfogadhatóan szabályozott lesz annak szociális kompenzálása, részben a tanulmányi eredményhez kötve. Tisztelt Ház! A felsőoktatási törvényjavaslatot átjárja az Akadémia gyámkodó beavatkozásának törvényi szabályozása, sajnos. Amíg a Magyar Tudományo s Akadémia a kutatóintézeti hálózat felügyeleti főhatósága, addig véleményünk szerint egyszerű ellenérdekeltségi okokból ezzel a gyámkodó beavatkozással egyértelműen gátolja a felsőoktatás fejlesztését és színvonalának emelését. Különösen vonatkozik ez az egyetemi kutatásokra, amelyeknek infrastrukturális ellátottsága,
