Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 8. kedd, a tavaszi ülésszak 38. napja - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - HAJDU ISTVÁNNÉ, DR. a kisgazda-képviselőcsoport vezérszónoka:
2842 A következőkben a felsőoktatási törvénytervezetben fellelhető új, illetve korábbról visszaállított elemekre térünk ki, azokra, amelyek a felsőoktatás színvonalának emelését, minőségi fe jlesztését szolgálták. Új elem a felsőoktatási törvény tervezetében az, hogy tagoltan számbaveszi a felsőoktatást irányító szervezeteket, intézményeket és azok hatáskörét, kezdve az Országgyűléssel, a köztársasági elnökkel, a Kormánnyal és a minisztériumok kal, szabatosan, jól elkülönítve állapítja meg a törvény ezeknek a felsőoktatást irányító intézményeknek a hatáskörét. Ez az irányítás áttekinthetőségét lényegesen javítja. Új eleme a felsőoktatási törvénynek az akkreditációs bizottság felállítása, melynek legfontosabb funkciója az, hogy minőségi szempontok alapján értékelje, mégpedig nemcsak egyszer, hanem folyamatosan az egyetemek és főiskolák tevékenységét, döntsön arról, hogy mely egyetemeknek lesz joguk arra, hogy az egyetemi doktori képzésben részt ve gyenek. Az akkreditációs bizottság összetétele biztosíték arra, hogy az irányító szervektől független, és a felsőoktatási intézményektől is nagyrészben független intézményként működjön. Új, illetve visszaállított eleme a felsőoktatási törvénynek a habilitá ció, az egyetemi tanári kinevezés előfeltétele, amely teljes körű szakmai megmérettetést és nyilvánosságot biztosít az egyetem tanárainak, szemben a korábbi hivatali, pályázaton alapuló, szűk körű, zárt testületi elbírálással. A habilitáció nyitva áll mind enki előtt, akinek tudományos fokozata van, ezzel lehetővé válik az egyetem falain kívül álló, jelentős számú oktatási, kutatási habilitással rendelkező személyeknek a felsőoktatásba történő bevonása. Ez az egyetemi oktatókutató munka színvonalának emelés ét nagymértékben és pozitív irányban befolyásolja. A javaslat, nagyon helyesen, visszaállítja a korábban ismert egyetemi magántanári intézményt is. További új eleme a törvénynek az egyetemi tudományos képzés biztosítása hasonló módon ahhoz, ahogy a világ l egtöbb felsőoktatási intézményében van, nevezetesen, hogy rögtön a graduális képzés befejezése után pályázat útján lehet az egyetemi tudományos képzésben részt venni, és a képzés lezárását követően megszerezni az egyetemi tudományos fokozatot, amely egyenl ő a PhDfokozattal. Az egyetemi tudományos képzésnek a graduális képzésre építésével egyidőben a törvénytervezet a nemzetközi gyakorlatban ismert rendszert a végzettség megjelölésére és a címek viselésére megteremti. Visszakerü l az egyetemekhez ezzel az oktatói és kutatói utánpótlás megteremtésének rendszere. Eddig a tudományos minősítő bizottság hirdette meg az ösztöndíjakat, választotta ki a jelölteket, és került az ösztöndíjas munkaviszonyba a TMBvel. Ezzel az intézkedéssel az egyetemek szerves utánpótlását akasztották meg, mert az egyetemektől elkerült a tudományos és oktatói utánpótlás kiválasztásának és képzésének feladata. Ezt a hibát korrigálja jól a jelenlegi törvénytervezet. Új és feltétlenül pozitív gondolata a törvén ytervezetnek a felsőoktatási társulások létrehozásának a lehetősége. A felsőoktatás hatékonyságának kétségtelenül akadálya a túlzott intézményi szétaprózottság, a szűk szakegyetemi rendszer kialakulása. Ezért a törvényjavaslat az integrációs törekvéseket t ámogatja, annak különböző szintjeit állapítja meg, a laza szövetségtől kezdve az önálló jogi személy kialakulásáig. Véleményem szerint a felsőoktatás egészének átalakításában központi szerepet kell, hogy kapjon a felsőoktatás fokozódó, de nem erőszakolt in tegrációs folyamatainak felgyorsítása, amely elősegíti az oktatás, a kutatás és az anyagi erőforrások közös és jobb hasznosítását. Új, és talán egyik legvitatottabb eleme a törvénytervezetnek a tandíj bevezetése. (11.50)
