Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 8. kedd, a tavaszi ülésszak 38. napja - A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényjavaslat általános vitája - MÓZES MIHÁLY, DR. a függetlenek vezérszónoka:
2838 MÓZES MIHÁLY, DR. a függetlenek vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az akadém iai törvény általános vitájában négy kérdésben szeretnénk előzetesen állást foglalni. Az első probléma az MTA - mint autonóm köztestület problémája lenne. Hajlandók vagyunk a törvényjavaslat második cikkelyének az elfogadására, miszerint a Magyar Tudományo s Akadémia végső soron a tudományos élettel, a tudományos tevékenységgel foglalkozók köztestülete. Ugyanakkor az itt elhangzott hozzászólások miatt némi fájdalommal kell kijelentenem, hogy tudomásul kell vennünk a tudós társadalmon belül létező hierarchiát . Nem lehet azt feudálisnak mondani, hogy vannak a magyar tudományos életnek olyan nagyjai, akik akadémiai tagok vagy levelező tagok és amíg világ a világ, ezek mindig bizonyos előjogokkal fognak rendelkezni. Ebben végeredményben semmi kivetnivalót nem tal álunk, mint ahogy abban sem, hogy az akadémikusok és a levelező tagok külön illetményben részesülnek. Azt gondoljuk, hogy éppen a kutatás szabadságának az egyik megnyilvánulása lehet az, hogy anyagilag függetlenül tudnak tevékenykedni. Emlékezzünk vissza a zokra az időkre, amikor ennek jelentősége volt. Azt gondolom, az elmúlt 3040 évben az Akadémia jónéhány intézete és az ott dolgozó akadémikusok olyan irányvonalat tudtak kialakítani, a tudományban olyan területeket tudtak művelni és olyan módon, ahogyan e z a hatalomnak akkor nem tetszett. Gondoljunk a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetére, a Magyarország története sorozatra, a Párttörténeti Intézettel szemben az MTA Történettudományi Intézet ellenpólus szerepére, a Magyarország története nyolcadik kötetére és annak vitáira, igenis pozitív szerepet töltött be jónéhány akadémiai intézet azokban az időkben. Nem lehet azt feudálisnak tartani, hogy kialakul egy hierarchia, és nem lehet azt törvénytelennek tartani, hogy a vezető kutatók szabadsá ga megvalósulhat abban az értelemben is, hogy anyagi függetlenséget élveznek. A kutatás szabadságának elve nagyon fontos kitétele az akadémiai törvénytervezetnek. Az ezzel kapcsolatos megoldásokat támogatni tudjuk. A kutatóintézetek problémája. Az akadémia i kutatóintézetekkel kapcsolatos hangok számomra érthetetlenek, éppen amiatt, mert én magam is az Akadémia Történettudományi Intézetében szereztem kandidátusi fokozatot, illetve ott irányították a munkámat, s azt gondolom, hogy feltétlenül szükségesek ezek az akadémiai intézetek, de nem pusztán a humán tudományokban. A humán tudományoknál volt egy bizonyos ellenzéki szerepe az akadémiai intézeteknek a párt hasonló szervezeteivel, intézményeivel szemben. Ez feltétlenül pozitív volt az elmúlt időszakban. Ugya nakkor az alapkutatások miatt ezeknek a kutatóintézeteknek a fennmaradása feltétlenül szükséges. (11.30) Azt is látni kell, hogy az akadémiai kutatóintézetekben óriási szellemi tartalékok halmozódtak fel: olyan alkotómű helyek ezek, amelyeknek a szétverése nagyon sokat ártana a magyar tudománynak. Lehet ugyanakkor támogatni azt a javaslatot, hogy az akadémiai kutatóintézetek munkatársai különböző egyetemeken vállaljanak feladatokat - ez azonban eléggé nyitott kapuk dönget ése, hisz alig van a kutatóintézetekben olyan szakember, akinek valamilyen egyetemi munkája nincs. Egyébként is, ha az egyetemeken elterjed a magántanári rendszer, a hallgatói létszám pedig növekszik, az egyetem támogatása szintúgy kell hogy növekedjék, és az akadémiai kutatóintézetek munkatársait ez feltétlenül fel fogja szívni. A tudományos fokozatoknál a kétfokozatú rendszer támogatása mellett tennénk le a voksot. Az egyetemek kezébe kell adni a tudományos fokozatok odaítélését, és ilyen módon két tudomá nyos fokozat létezhetne - miként létezik másutt, a fejlett országokban. Az egyik a PhD, amit az
