Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 8. kedd, a tavaszi ülésszak 38. napja - A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - TÓTH SÁNDOR (KDNP)
2836 A nyugati tudományos fokozati rendszerbe az eddigi tudományok doktora fokozat sem beilleszthető, s most az egyetem által odaítélhető doktori fokozat, a PhD mellett a Magyar Tudományos Akadémia doktori fokozata még kev ésbé lesz kompatibilis. Ugyanakkor szó sincs arról, hogy mi a meglévő ilyen minősítést bárkitől is el akarnók venni, hiszen tiszta érdemű tudósokat aláznánk meg ezzel. A Kereszténydemokrata Néppárt az akadémiai törvényjavaslat megítélésének kulcskérdését a bban látja, hogy az eredeti tervezet elfogadása biztosítanáe egyáltalán, és milyen mértékben a kutatás minőségének javítását szolgáló feltételek fejlesztését, a kiképzett kutatói személyi állomány egzisztenciájának biztonságát, valamint a kutatásokra költ ött milliárdoknak a társadalom számára történő legnyilvánvalóbb hasznosulását, azaz az alapkutatások eredményeinek a felsőoktatásba való közvetlen bekerülését. Ez utóbbiról ugyanis az a véleményünk, amit tudománypolitikai és felsőoktatási szakbizottságunk számos rangos professzor tagja, kutatóintézeti főigazgató, igazgató, vezető és beosztott minősített kutató közös álláspontja alapján alakítottunk ki, hogy általa felsőoktatásunknak a fejlett európai színvonalra történő fölfejlesztése azonnal, nagy hatékony sággal, és minden külön anyagi ráfordítási többlet nélkül megindulhassék. Az általunk megfogalmazott első kérdésre, a kutatás minőségének javítását szolgáló feltételek biztosítására a jelen és még talán a távolabbi jövő pénzszegény időszakában is a minőség i szelekció látszik a legcélszerűbbnek. Ennek feltétele a versenyhelyzet, a valódi eredmények erkölcsi és anyagi honorálása, megfelelő egzisztenciális háttér biztosításával. Ebben a tekintetben nem mondható el, hogy a törvényjavaslat preferálna ilyen jelle gű célokat. A másik fontos kérdés a jól képzett kutatói létszám létének biztosítása. Állítható, hogy ez a közelmúlt óta nem az Akadémián múlik. A braindrainről és az elszegényedés miatti pályaelhagyásról gyakori a tájékoztatá s. Az azonban elgondolkodtató, hogy a hazai kutatói létszám rendszeres erózióját a Magyar Tudományos Akadémia nem képes feltartóztatni. Erre irányuló kísérletei deklarációkban merülnek ki. Itt nem lehet feladatunk az okok elemzése. Az azonban megállapíthat ó, hogy a törvényjavaslat e kérdés megoldásával nem foglalkozik kielégítően. Harmadik kérdésünk a kutatási, mindenekelőtt az alapkutatási eredményeknek a felsőoktatásban történő közvetlen hasznosulása. Az Akadémia jelenlegi struktúrája gyakorlatilag elszak ítja a valódi kutatásokat a felsőoktatástól. Ez még a Révai és az Aczél kultúrkorszak tudománypolitikájában gyökerezik, de az akadémiai törvényjavaslatban sincs valódi radikális megoldás ennek a helyzetnek a fölszámolására vagy megváltoztatására. Az Akadém ia ma is ellenérdekelt abban, hogy az alapkutatások oda kerüljenek, ahol azok eredményei közvetlenül hasznosulnak, az egyetemekre. A Kereszténydemokrata Néppárt a felvetett három probléma együttes megoldását egyetlen törvényi intézkedéssel megoldhatónak, d e legalábbis a megoldást legjobban megközelítőnek látja. (11.20) Hosszú vita, valamint különböző szintű érdekek ütköztetésének vizsgálata arra a megfontolásra érdemes gondolatra vezetett, hogyha az alapkutatási akadémiai kutatóintézeteket teljes szellemi, anyagi kapacitásukkal, kutatóintézeti státuszuk megtartásának törvényi garanciájával az egyetemekre helyeznők át, mégpedig kutatóiknak az egyetemi oktatásban való kötelező részvételével, abban az esetben a kutatási eredmények azonnali, közvetlen hasznosulá sával a felsőoktatás színvonala emelkednék, a felsőoktatási törvényben is előirányzott, megnövelt hallgatói létszám oktatói ellátása mennyiségileg és minőségileg javulna, a kialakuló versenyhelyzet kiváltaná az amúgy is szükséges oktatói, kutatói minőségi szelekciót, amelynek eredményeképpen a hallgatónak módja lenne a legjobb oktatókat kiválasztani. A kutató egzisztenciája biztosított lenne, hiszen rá a felsőoktatásban is szükség van.
