Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 8. kedd, a tavaszi ülésszak 38. napja - A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - TÓTH SÁNDOR (KDNP)
2834 között a tudós névre sajnos méltatlanok is, és voltak közöttük olyanok, akik tudományos meggyőződésüket egyéni karrierjük érdekében minden lelki ismeretfurdalás nélkül feladták. A tudós mint a legmagasabb szintű szellemi tevékenységet végző értelmiségi elit tagja, munkájával egy ország kultúrájának teremtő, alkotó része, amiért nemcsak privilégiumokban megnyilvánuló méltó elismertsége nagy, de ehh ez mérten a felelőssége is. Ez a szerzett tekintély és súlyos felelősség áttevődik a testületre is, amely a tudóst maga közé fogadja, esetünkben a Magyar Tudományos Akadémiára. Az egyes tudósok egyéni tekintélye és a tevékenységükkel járó felelősség testül etükben nemcsak összeadódik, de a nemzet és a külföld előtt egyként kivívja a rangját. Ezért egy különösen nagy tekintélyű testület, mint a Magyar Tudományos Akadémia, rendkívül érzékeny kell, hogy legyen tagjainak tevékenységére, tudományetikai magatartás ára. Tisztelt Országgyűlés! Még fokozottabban áll ez a pártállami korszak Akadémiájára, amikor az már nemcsak az eredeti rendeltetésének megfelelő tudós testület, hanem egy idegen hatalmat kiszolgáló államhatalom része, szakigazgatási szerve is volt. Ez az Akadémia - meg kell mondanom - a ránk települt idegen kultúrát nemcsak kiszolgálta, hanem annak alkotórészévé vált. Ez az Akadémia, amely az előttünk fekvő törvényjavaslat által ki akarja szélesíteni tevékenységi körét, bizonyára a teljes reform híve, abb an a babitsi szellemben, amely így nyilatkozott meg 60 esztendővel ezelőtt: "Az emberiség mármár egyetlen célja a harc lett, egymás pusztítása, kultúrája tisztán e harc érdekeit szolgáló anyagi kultúra. Látszólag sohasem voltunk oly távol a szellemi megúj ulástól, mint éppen ma. De az is lehet, hogy sosem voltunk oly közel hozzá." Ehhez mindenekelőtt egy mérsékelt öntisztulási gesztusra van szükség. Jelentős rehabilitációra, amely nemcsak régen elhalt akadémikusokra terjed ki, hanem az egyszerű kutatókat ér intő súlyos sérelmek orvoslásának akár csak a szándékára is, lévén az Akadémia mindmáig kutatóintézeteinek állami főhatósága. Örömmel vennénk, ha a törvényjavaslat preambuluma dokumentálná a tevékenységének kiterjesztésére irányuló társadalmi igényt éppen az Akadémia szempontjából. E megállapítások mellett ugyanakkor minden tiszteletünk és elismerésünk azoké a tudományos teljesítményük alapján akadémikussá választott jeles tudósoké, akik példamutatóan, hivatásuknak élve alkotnak, és iskolájukban, tudományos műhelyeikben nevelik a tanítványaikat. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat jogállása több oldalról kifogásolható. Mindenekelőtt azért, mivel a szöveg az Akadémia köztestületének tagjai közé sorol minden tudományos kutatót Magyarországon, lásd az 1. c ikkely (2) bekezdését. Ez azt jelenti, hogy amíg az akadémikusok köztestületi jogaikat a közgyűlésen alanyi jogként gyakorolják, a többi kutató csak olyan képviselőik révén, akiket az akadémikusokból álló tudományos osztályok választanak, nem pedig a kutat ók közössége választ. (11.10) Ez az önigazgatás közigazgatási viszonylatban azt jelenti, hogy az Akadémia az akadémikusok számára önigazgatási formában működnék, a nem akadémikus kutatók számára pedig közigazgatási formában. Így tehát egy önigazgatási elve n működő közigazgatás jönne létre, ami bárhogy értelmezve is, fából vaskarika. Tény, hogy a törvényjavaslatban az Akadémia továbbra is fenn akarja tartani a kutatóintézetek felügyeleti jogkörét, de azt köztestületi formában tervezi, amely ugyanakkor önkorm ányzati elven működik, ahol az akadémikusok alanyi jogon életük végéig részesei az önigazgatásnak, a kutatók pedig a már fentebb leírt módon. Ebben az esetben rájuk nézve ez nem önigazgatás, hanem felügyeleti közigazgatás. Más oldalról azért kifogásolható a köztestületi jogállás, mert az klasszikus értelemben egy egész szakma egyenjogú képviseletét jelenti, amely esetünkben a tudományos kutatás. Ilyen formában lehetne beszélni például egy kutatói kamaráról, mint köztestületről, az orvosi és az ügyvédi
