Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 7. hétfő, a tavaszi ülésszak 37. napja - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - HORVÁTH LÁSZLÓ (FIDESZ)
2791 Az elmúlt években ebből például olyan problémák alakultak ki, hogy a közoktatásban tanult alapismereteket újra és újra igyekeztek a szakképző intézményekben megtanítani, mintegy lemásolva az általános iskolai tananyagot, miközben ezzel nem változtatták meg a saját képzésük alapjait. Vajon most az oktatási törvények együttes tárgyalása elkerülhetővé teszie a párhuzamosságokat, illetve kikerülhetővé teszike az eddigi rendszerben oly gyakran tapasztalható elkülönültségeket? A kérdésem sajnos csak költői, hiszen unosuntalan ismételgetni tudjuk: a törvénytervezetek egymással nincsenek összehangolva. Tisztelt Ház! Három szempont alapján szerettem volna arra rámutatni, hogy a szakképzési törvény javaslatát az összehangolatlansága miatt tartom fogyatékos és előkészítetlen javaslatnak. A törvény tehát nincs összehangolva a munkaerőpiaci helyzet jelentette szükségletekkel. Ehhez igen hasznos vitát fogunk ma jd a Kormány foglalkoztatáspolitikával kapcsolatosan kezdeményezett vitanapja alkalmával folytatni, mint erre Szili képviselőtársam utalt. Természetesen - s csak idézőjelben tudom mondani, hogy természetesen - majd a jelen javaslat vitájának a lezárása utá n. Csendesen kérdezem: nem lehetne emiatt várni a vita lezárásával? Talán hasznosabb és hatékonyabb lenne a vita. A törvényjavaslat nincs összehangolva a nonprofit szervezetekre, a kamarákra vonatkozó szabályokkal, illetve nincs tekintettel azok hiányára. A közoktatási törvényjavaslattal nincs összehangolva a tekintetben, hogy az a javaslat hozzányúl az iskolaszerkezethez, ez a javaslat pedig nem nyúl hozzá az elméleti képzés szerkezetéhez. Mindezek után még egy sajátos ifjúságpolitikai kérdést szeretnék fe lvetni, és ez a már sokat emlegetett tanulószerződések ügye. A fő probléma az, hogy a javaslatban szereplő tanulószerződéssel a tanuló nem munkaviszonyba, hanem a polgári jog keretébe tartozó szerződéses jogviszonyba kerül a munkáltatóval, következésképpen nem kerül a Munka Törvénykönyvének a hatálya alá. (18.40) Mindez nemcsak azért indokolatlan, mert ellentétes az általános nemzetközi gyakorlattal, hanem azért is, mert a munka világának ellentmondó, és a tanuló számára hátrányos helyzetet, kiszolgáltatott ságot teremt. Meg kell mondanom, hogy e kérdésben teljes egészében osztom az Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldalának álláspontját, amely kimondja, hogy a szakképzési törvényben rögzíteni kell: a tanulószerződéssel létrejött jogviszony a munkaviszony egyik formája. Csak így érhető el, hogy a munka világában ne érje sérelem a gyermekek, a fiatalok jogait például a tekintetben, hogy ha a jelenleg tervezett tanulószerződés marad, semmi sem védi meg a tanulókat attól, hogy kollektív szerződést sérelmükre, ellenükben, nélkülük kössenek meg; például semmi nem kötelezi a munkáltatót mint szerződő felet, hogy a tanulóval kötött szerződéssel kapcsolatos jogorvoslati lehetőséget írásba foglalja. Csak emlékeztetőül szeretném megemlíteni: a Munka Törvénykönyve előí rja, hogy a munkaviszonnyal kapcsolatos jognyilatkozatokat a munkavállaló kérésére akkor is írásba kell foglalni, ha az egyébként nem kötelező. Mindezeket csak azért idéztem fel most önök előtt, hogy rámutathassak arra a tényre: ennek a törvénynek szintén jelentős ifjúságpolitikai vonatkozásai vannak, hiszen elsődleges érintettjei 1518 éves fiatalok. Az ő sorsuk, az ő találkozásuk a munka világával pedig éppen kitörési esélyeink miatt fontosak. Csak garantált jogok birtokában lehetnek részesei a nevelés és a tanulás egyidejű folyamatának a szakképzésben. Valóban, tisztelt képviselőtársaim, nagy a várakozás az oktatási törvénytervezetekkel kapcsolatosan. Attól tartok, hogy ha nem gondoljuk újra a lényeges elemeket, például a szakképzési törvényjavaslat vonat kozásában is, akkor ezek a várakozások nem teljesülnek be, a várakozások, felfokozott várakozások után csalódások következnek - elsősorban az érintettek részéről. És félő az
