Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 7. hétfő, a tavaszi ülésszak 37. napja - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - KÓRÓDI MÁRIA, DR. (SZDSZ) - ELNÖK (Vörös Vince): - SZILI SÁNDOR (MSZP)
2788 Először is: nekem meggyőződésem, hogy a mai gazdasági helyzetben nemcsak szükségszerű törvényt alkotni a szakképzésről, de nagyon nagy bátorság is kell hozzá. Mégpedig azért, mert a mai viszonyo k között nagyon nehéz valós perspektívát kitűzni a szakmát választani készülő gyermek elé, és még nehezebb elhitetni vele, hogy ebből a szakmából még meg is tud majd élni. Az állami vállalatok leépülésével egyre apad az érdeklődés a nagyipari szakmák iránt , és sajnos, leágazóban lévő szakmák közé tartozik az esztergályos, a géplakatos, sőt még a gépkocsivezető szakma is. Míg 1990ben a nyolcadikosok 52%a, addig 1993ban már csak 40%a jelentkezett szakmunkásképző intézetbe. Nehezíti a helyzetet, hogy a nyu gati részvétellel létrejövő nagynevű cégek egyáltalán nem foglalkoznak szakmunkásképzéssel, hanem kiválogatják a szakiskolából a legjobbakat, akiket a tanulmányok befejeztével magukhoz vesznek. Gyakran az is előfordul, hogy olyan fiatalok kapják meg a munk át, akik magasabb végzettségüknél fogva más területen is elhelyezkedhetnének, s így megint csak a szakmunkások szorulnak a munkaerőpiac perifériájára. Ha meggondolom, hogy a 700000 munkanélküli közül hánynak kell gyermekét győzködni arról, hogy tanuljon, é s ha csak megpróbálom átérezni annak a körülbelül 80000 pályakezdőnek a sorsát, aki nem jut első munkahelyhez, akkor én is azt mondom, hogy nincs értelme. De vallom, hogy nekünk szülőknek nem ez lehet a megoldás. Nekünk hitet kell öntenünk gyermekeinkbe, h ogy van jövőjük, hitet önteni beléjük, hogy van értelme tanulni, elhitetni velük, hogy minél több tudással rendelkeznek, minél sokoldalúbb szakemberré válnak, annál nagyobb a lehetősége a munkához való jutásnak. Igen, minél többoldalú szakembert mondtam. É s akkor én itt érzem az egyik legnagyobb hiányosságát a tervezetnek. Nem ad lehetőséget a fiatalnak, hogy esetleg többoldalúan képezze magát. Nem teszi elérhetővé egy adott tanulmányi ciklus alatt több szakma megszerzésének a lehetőségét. Ezt valahogy a tö rvény készítői kifelejtették, talán elfeledkeztek arról, hogy vége már annak az időszaknak, mikor az ember évekig, évtizedekig ugyanazt csinálta, amit megtanult, amiben felnőtt, s amiről azt hitte, hogy élete végéig, vagy legalábbis a jól megérdemelt nyugd íjáig csinálni fogja. Ma már, és főleg a jövőben az állam is sok pénzt tudna megspórolni, ha egy tanulóciklus alatt képezne ki többoldalú, több szakmával rendelkező szakembereket. Természetesen meg lehet találni a megfelelő párosításokat, és nem biztos, ho gy a vasöntőt és a cukrászt kell együtt képezni. De úgy vélem, hogy meg kell adni a lehetőséget annak a gyereknek, akinek a tehetsége is megvan hozzá, s akarata is, hogy két, vagy esetleg több szakmából is vizsgázhasson és oklevelet szerezzen. Tisztelt kép viselőtársaim! A másik, számomra nagyon lényeges dolog a szakképzésnél a finanszírozás kérdése. Itt többen emlegették saját élettapasztalatukat. Én is elmesélhetném, hogy kerek 40 évvel ezelőtt hogyan és miért lettem ipari tanuló. A lényeg az, hogy a két i nasévem alatt csak az a fekete egyenruhám volt az öltözékem, ami után akkor az MTHs tanulókat Rákosi Mátyás fekete seregének hívták. Szóval, sajnos, újra elérjük azt az életszínvonalat, amikor széles rétegek azért nem tudjá k gyermekeiket iskolába járatni, mert nem jut ruhára sem, nemhogy még a tandíjat is fizessék utána. És itt megint csak a munkanélküliekről, és azok családjáról van szó, akik már tulajdonképpen minden járuléktól elestek. Ha átgondoljuk, hogy a fiatalok nagy on eltérő anyagi, jövedelmi viszonyok közötti családokban élnek: például Somogyban az érintett fiatalok több mint egynegyede, azaz 28%a, Szabolcsban több mint egyharmada, 36%a él olyan családban, ahol nincs aktív kereső, de ha ehhez még hozzáveszem, hogy Somogyban 43%a, Szabolcsban pedig a fele él a fiataloknak olyan háztartásban, ahol az egy főre jutó családi jövedelem 5000 forint alatt marad, akkor joggal vetődik föl a kérdés: honnan teremtik elő ezek a szülők az anyagiakat a gyerek képzésére? Sehonnan ,
