Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 7. hétfő, a tavaszi ülésszak 37. napja - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - BRETTER ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportjának vezérszónoka:
2771 E néhány esztendőnek az áthidalására vonatkozóan én azt hiszem, nagyon fontos, nagyon termékeny vita várható a kulturális bizottságban, az alkotmányügyi bizottságban, mert itt módosító indí tványokkal kell olyan átmeneti formákat találni, amelyek mind a két érintett fél számára megfelelnek. Egészében tehát azt mondhatom, hogy a felsőoktatás és a tudományos kutatás közös problémáit érintő kérdésekben többnyire jó megoldásokat kínál a két törvé nytervezet, de vannak még nyugtalanító fejezetek is az akadémiai törvényben, amelyeknek a vitája a következő hetekben várható. Egyetlenegy elvi fontosságú kérdésre térnék még ki, és ezzel be is fejezem mondandómat. Az akadémiai törvény egy helyütt megnevez i a Széchenyi Művészeti Akadémiát, mint olyan intézményt, amelyikkel társult viszonyba került a Magyar Tudományos Akadémia. Azért tartom politikai fontosságúnak azt a kérdést, hogy egy a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényben szó legyene művészeti akadémiáról vagy sem, mert hiszen jól tudjuk, hogy nemcsak a Széchenyi Művészeti Akadémia tart igényt a művészeti akadémia funkcióira. Ha tehát egy Akadémiáról szóló törvény szentesít egy intézményt, egy akadémiát a már meglévő másik nélkül, vagy az ezutá n születők nélkül, anélkül, hogy a törvény utalna az akadémiák megalakulásának lehetőségeire és rendjére, akkor ez a törvény olyan feszültségeket indukálna a magyar művészeti, szellemi életben, amelyért a felelősséget azt hiszem, hogy a Parlament nem válla lhatja. Ezért ebben a kérdésben is komoly vitákra lehet számítani. Azzal zárom mondandómat, hogy kérem a tisztelt ellenzéket, fogadják el az MDF álláspontját mint nyitott, vitára kész, vitára alkalmas álláspontot, azzal az igénnyel, hogy lehetőleg ez év ny aráig, a nyári szünet megkezdéséig tegyünk pontot a törvényjavaslatok végére. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Bretter Zoltán, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka. Képviselő urat il leti a szó. Felszólaló: Bretter Zoltán az SZDSZképviselőcsoport nevében BRETTER ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A tudományban nincs fél szabadság és negyed szabadság. A tudományban csa kis teljes szabadság van. A felsőoktatási törvénynek és a hozzá kapcsolódó jogszabályoknak mindmind ebből az igen egyszerű, ámde sarkalatos megállapításból kell kiindulniuk. A szabaddemokraták is ezt teszik, amikor a felsőoktatási törvényről beszélnek. El mondjuk majd azon elképezelésünknek alapvonalait, melyek legjobban szolgálhatják a tudomány és tanulás teljes szabadságának elvét, de rögtön utána arról is beszélünk, hogy a mai megmerevedett, központilag irányított, rugalmatlan és alkalmatlan felsőoktatás i rendszert hogyan lehet fokozatosan, de elszántan átalakítani, hogy jobban megfeleljen saját szabadságelveinek. De vizsgáljuk meg először: kinek áll érdekében egy olyan törvény, mely a felsőoktatás szabadságáról szól? Azoknak az állampolgároknak, fiatalok nak, akik szeretnének tanulni, de nem jutnak be egyetlen felsőoktatási intézménybe, sem magánfelsőoktatásiba, sem államiba. Akik amellett, hogy nem jutnak lakáshoz, a munkanélküliség fenyegeti őket, s ráadásul tanulni sem tudnak. Nekik egy szabad felsőokt atási törvény megnyithatja legalább az egyik utat, melyen elindulhatnak. A törvény adta szabadság lehet azé az oktatóé, aki érdekelt egy nagyobb terheléses, és jobban, differenciáltabban megfizetett oktatásban, ahol a teljesítmény a döntő értékelési kritér ium. Fiatal oktatók ők, tanársegédek, adjunktusok, akik a diákok mellett az 1989től folyó intézményi átalakulások motorjai voltak.
