Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 7. hétfő, a tavaszi ülésszak 37. napja - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - FODOR GÁBOR, DR. az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szabad György): - KULIN FERENC, DR. a Magyar Demokrata Fórum vezérszónoka:
2769 törvény, és ne történhessen a következő esztendőkben olyan, amiért mi nem tudunk felelősséget vállalni. Magáról a törvénytervezetről még mindig nem tudok azelőtt szólni, hogy ne tekintsünk vissza azokra a meghatározó körülményekre, amelyek már ne mcsak az elmúlt esztendőkben, hanem az elmúlt évtizedekben nehezedtek rá a magyar felsőoktatásra. Politika és felsőoktatás viszonyáról kívánok néhány szót szólni. Azt hiszem, elég, ha itt csak néhány évszámra utalok, és érzékeltetem ezzel azt, hogy milyen módon befolyásolta a magyar felsőoktatás szerkezetét, területi tagolását például a Trianont követő területi megosztása a magyar felsőoktatás centrumainak. Egy mindmáig érvényesülő tendencia kezdődött meg, a Budapestcentrikusság, mégpedig oly mértékű Budap estcentrikusság, amelynek a továbbfejlesztése, továbbápolása lehetetlen helyzetbe hozhatná azokat a törekvéseinket, hogy a regionális egyetemi központokat fejleszthessük. (16.30) A másik traumatikus hatást a második világháború után, még pontosabban 1948 után a magyar elit értelmiségnek, a professzori kar jelentős részének a visszavonulása, illetve emigrációja okozta. Hasonló jelenség következett be 1956 után. Ennek a hatását mindmáig nem tudtuk kiheverni, és megerősítette, felerősítette ezt a negatív hatá st, hogy a pártállami időszak utolsó éveiben egyre lehetetlenebbé vált a magyar felsőoktatás dolgozóinak megtartása felsőoktatási intézményekben a katasztrofálisan alacsony bérek miatt. Folytatódik tehát egy emigráció anélkül, hogy ezt a külföldi intézmény ekben, kutatóműhelyekben gazdag tapasztalatokat szerző értelmiséget vissza tudnánk kellő mennyiségben és minőségben hódítani a magyar felsőoktatás számára. Végezetül nem hagyhatom említés nélkül az utolsó kéthárom évtized negatív tendenciáit, amelyek abbó l következtek, hogy egy rossz lelkiismeretű értelmiségi politika határozta meg a felsőoktatás irányítását is. Rossz lelkiismeretű értelmiségpolitikáról beszélek, mert az jellemezte ezt a politikát, hogy egyfelől elvtelenül juttatott pozíciókba, felsőoktatá si pozíciókba arra érdemtelen embereket, elvtelenül kezdeményezte intézmények, tanszékek, karok alapítását, és elvtelenül kezdett bele, vágott bele egy nagyarányú létszámfejlesztésbe a felsőoktatásban. Nem maga a létszámfejlesztés volt vitatható, hanem ann ak a szempontrendszere. Ugyanakkor, amikor ezt megállapítjuk, azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a rossz lelkiismeretű értelmiségpolitikának másik következménye az volt, hogy ez volt az a terep többek között, ahol a hatalom megpróbált egyezkedni az é rtelmiséggel, megpróbált elfogadható kompromisszumokat kötni, és e kompromisszumok jegyében nagyon jó műhelyek, tudományos műhelyek is születtek, nagyon jó kinevezések is születtek, és tömérdek nagyon jó munka is született. Mindezt azért kell együtt szem e lőtt tartani, mert csak e diagnózis alapján lehet értékelni a felsőoktatás törvénytervezetét. Nem várhatunk sem a Kormánytól, sem a Parlamenttől olyan előterjesztést, amelyik szellemében azt a benyomást keltheti, azt ígéri a társadalomnak, hogy a múlt több esztendős, több évtizedes terhes örökségét ez a törvény - életbelépése pillanatától - fel fogja számolni. Itt azt tudjuk csak ígérni, hogy a törvény megindíthat egy olyan folyamatot, amelyben ezek az anomáliák, ezek a feszültségek folyamatosan oldódni fog nak. Nem tudjuk egyik napról a másikra megszüntetni a felsőoktatás Budapestcentrikusságát, de a törvény nyomán minden eszközzel támogatnunk kell a debreceni, a miskolcegeri, a szegedi, a pécsi, a veszprémi és újonnan keletkező egyetemek fejlesztését, aho l lehet, universitasokká történő alakulását, s ahol lehet, a külföldi kapcsolatrendszereik megteremtését. Nem tudjuk egyik napról a másikra megállítani az emigrációs folyamatot, de mindent el kell követni a törvény megszületése után - és erre a törvény fel hatalmazást fog adni a Kormánynak , hogy lehetővé tegye a fiatal oktató- és kutatógenerációknak a külföldi tanulmányutakat, a külföldi munka lehetőségét, a Nyugaton dolgozó nagy tekintélyű professzoroknak pedig a többszemeszteres magyarországi működését. Nem tudjuk, nem tehetjük meg azt, hogy politikai megfontolásokra hivatkozva elbocsátjuk, elbocsáttatjuk azokat az oktatókat, akik az elmúlt évtizedekben ideológiai tárgyak oktatásával kerültek be egyetemekre. Semmiféle politikai szempontú szelektálást nem hajthatunk végre, de a törvény
