Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 7. hétfő, a tavaszi ülésszak 37. napja - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - MÁDL FERENC, DR. művelődési és közoktatási miniszter:
2764 Felhívom a figyelmet arra, hogy ehhez a törvényjavaslat az érintett kérdéseknél két változatot - A és B változatot - tartalmaz. Egyet, amely az 1996. december 31i dátum megjelölésével határozottabb menetrendre késztetné az integrációs folyamatot. Egy má sikat, amely az orvosi és az agrárszférában az integráció időbeli alakulását mintegy a szerves önfejlődésre bízná. Az Országgyűlés bölcs döntését kérjük valamelyik változat választásához. A felsőoktatás fejlődése megkívánja továbbá egyetemeinken a tudomány os kutatás, ezen belül is az alapkutatások végzésének fokozottabb szerepét és támogatását. Az egyetemek méltóságához és színvonalához tartozik a tudományos továbbképzés és a tudományos doktori fokozatadás joga, e jognak az egyetemeken való biztosítása. Ez egyik fontos eleme a törvényjavaslatnak. Fontos továbbá a felsőoktatás egyoldalú állami függőségének oldása mellett a működés ellenőrzésének társadalmasítása, a felsőoktatásban folyó szakmai, tudományos tevékenység, a minőség új, nem bürokratikus jellegű e llenőrzése, illetőleg mindezek megfelelő intézményesítése. Ezért e két utóbbi követelmény teljesítése érdekében irányozza elő a törvényjavaslat a magyar felsőoktatás két új intézményét, a felsőoktatási tanács és az akkreditációs bizottság létrehozását. Úgy érzem, az elmúlt időszak vitái folytán kell még szólnom a tandíj kérdéséről. A tandíj mindenekelőtt azt a tényt is kifejezi, hogy a felsőoktatás a társadalomnak nagyon sok pénzébe kerül. A tandíj a hallgató hozzájárulása saját képzésének költségeihez. Ame llett, hogy ez a felsőoktatás jelentős forrása lehet, egyben meghatározó struktúraalakító és hatékonyságbefolyásoló tényező is lesz. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a felsőoktatásért mint szolgáltatásért fizető hallgató kereslete befolyásolni képes az intézménye k kínálatát, de a minőséget is, hiszen az oktatásért fizető hallgató követelni is fog valamit a pénzéért. A tandíj bevezetése természetesen megnöveli a tanulás kockázatát, s ezzel a hallgatót is teljesítményre, fokozottabb teljesítményre ösztönzi. A felsőo ktatás teljes ingyenességének megszűnése persze komoly ellenállást váltott és válthat ki, még akkor is, ha ma a felsőoktatási szféra a tandíj bevezetésével egyetért, és természetesen a felsőoktatás költségeinek meghatározóan nagy részét továbbra is az álla m viseli. Sokan azonban a teljes ingyenesség megszűnését a szociális igazságosság megszűnésével azonosítják, és az egyes rétegeknek a felsőoktatásból történő kiszorulására következtetnek. Én úgy vélem, hogy pont fordítva van. A tandíj szociá lis igazságot fejez ki, a tehetősek fizetnek, a szociális helyzetbeli egyenlőtlenségeket pedig nem általános ingyenességgel, hanem jól működő hallgatói támogatási rendszerrel kezeljük. Ennek elveit vázolja fel a javaslat. A tandíj bevezetésére egyébként az 1994/95. évi tanév kezdetével kerülne sor. Végezetül engedjék meg, hogy a javaslat még egy lényeges új elemére felhívjam a figyelmet. A törvény a benne található eltérő és speciális szabályok alkalmazásával a magyar felsőoktatás teljes jogú szereplőjévé e meli hosszú idő után újra az egyházi és magánfelsőoktatást. Megteremti ezzel az úgynevezett szektorsemlegesség elvén nyugvó egységes felsőoktatás rendszerét. Ezt az elvet mind a semleges és mindenfajta diszkriminációt kiiktató szabályozás révén, mind pedi g a normatív alapú hallgatói támogatási rendszer kiépítésével, illetve bevezetésével és az eseti finanszírozási támogatás nyújtásával igyekszik a törvényjavaslat valóra váltani. Tisztelt Ház! Sok mindenről szólhatnék még, hadd fejezzem be a következőkkel: A törvényjavaslat előkészítésében széles szakmai és érdekképviseleti együttműködés érvényesült. Ismételten tárgyalták a javaslatot a felsőoktatás és a tudomány illetékes fórumai, az egyetemi és főiskolai rektori és főigazgatói konferenciák, az érdekképvi seleti és hallgatói szervezetek, a történelmi egyházak vezető testületei, az egyetemfenntartó tárcák, a tudománypolitikai bizottság. A konszenzus nagy fokát lehetett elérni. Az Európa Tanács és az OECD felsőoktatási szakemberei is számos tanácskozásban ele mezték és értékelték a törvénytervezetet. Általában elismeréssel voltak a benyújtott tervezetről. Úgy tűnik, a Kormány korszerű törvényjavaslatot tehetett a Ház asztalára.
