Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 1., kedd a tavaszi ülésszak 35. napja - A Magyar Köztársaság és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás között Genfben 1993. március 29-én aláírt szabadkereskedelmi megállapodás, valamint a Magyar Köztársaság és a Finn Köztársaság között Genfben 1993. március 29-én aláírt kétoldalú mezőgazda... - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
2621 Amit az elkövetkezendő percekben mondandó leszek, az egyrészt lefedi a Fodor András Attila által elmondottakat, de hogy ez így lesz, az nem véletlen, hiszen élményeink nagyjából egy tőről fakadna k, hiszen együtt vettünk részt nem oly túl régen az EFTA és a középkeleteurópai országok közös parlamenti kollokviumán. Azt hiszem, hogy ott bizonyos maradandó hatások és élmények értek mindkettőnket. Folytatva most már, pár tényt kívánok felsorolni, mer t hogy tény ugyanis, hogy az EFTA s az EK már aláírták az egységes európai piacról, az európai gazdasági térségről szóló megállapodásukat. Tény továbbá, hogy a legjelentősebb EFTAtagországok ezt a lépésüket az Európai Közösségekhez teljes jogú tagként tör ténő közeljövőbeli csatlakozásuk közbenső állomásának, előszobájának tekintik. Tény, hogy tekintélyes EFTApolitikusok egyre nyíltabban javasolják a középkeleteurópai országoknak, miszerint ésszerű lenne, ha azok felhagynának EKcsőlátásukkal vagy éppen EKmániájukkal, s belátnák, hogy az Európai Közösségeknek belátható időn belül úgysem lehetnek tagjai, s ehelyett első lépésben inkább az EFTAtagságot célozzák meg. Tény az is, hogy legutóbb ugyanezen véleményeket már Európaközösségi politikusok szájából is lehetett hallani. Még a brüsszeli bizottság elnöke is tett ilyen értelmű megjegyzést szlovén tárgyalópartnerének. Tény, hogy a visegrádi országok egyre erőteljesebb EK- és EFTAajánlásoknak vannak kitéve annak céljából, hogy engedjék szabadkereskedelmi megállapodásukhoz csatlakozni a többi keleteurópai országot is. Tény, hogy egyre többen hangsúlyozzák az európai integrációs szervezetek részéről annak fontosságát, hogy a közép- és keleteurópai országok egymás közti kereskedelmét s gazdasági kapcsolata it kellene legelsősorban is fejleszteni, s csak ezt követően lenne realitása az európai integrációk valamelyikébe történő egymás utáni vagy éppenséggel együttes belépésnek. A legfőbb Európaközösségi tisztviselők szerint az Európai Közösségek egy olyan szi vacshoz kezd hasonlatossá válni, mely felszívja a visegrádi országok minden problémáját, miközben azok meg nem hajlandók együttműködni egymással. Tény továbbá, hogy az Európai Közösségekhez jelen pillanatban csatlakozni még vonakodó EFTAországokat és ezek állampolgárait már azzal próbálják meggyőzni egyesek, miszerint hamarosan egy blokkban, egy új EFTAban találhatják magukat a közép- és keleteurópai országokkal. (11.50) Tény végül az is, hogy egyre gyakrabban hallani, hogy a szegény középkeleteurópai országok csatlakozása milyen sokba kerül is majd az Európai Közösségek tehetősebb országainak. Ha mindez tény, márpedig úgy tűnik, hogy az, akkor az is tény, hogy fokozódó realitása, s érdekeink szempontjából mondhatóan veszélye van annak a kevéssé európai megoldásnak, miszerint az Európai Közösségekhez csatlakozott EFTAországok által hátrahagyott üres héjba vagy keretbe beterelésre kerülnének középkeleteurópai országok, amelyek alkupozíciók híján, és akaratuk ellenére esetleg egy Izlanddal és Norvégiáva l megerősödött új KGST országaiként üdvözölhetnék aztán egymást. Ezáltal azután ismét garantáltan biztosítva lenne Európa két részre szakítása, még ha most már nem is politikai, de gazdasági vasfüggönnyel. S a vasfüggöny szegényebb oldalán ragadtakat legfe ljebb időközönként segélyekkel lehetne jó magaviseletre ösztönözni. Ezt elkerülni elemi érdekünk, és nemcsak a mienk, de egész NyugatEurópáé is. Ellen kell állnunk tehát, hogy bármilyen indokkal, szép szavakkal, ügyes retorikával minket bárki is el próbál jon téríteni konszenzussal kialakított célunktól, a közvetlen Európa- közösségi tagságtól, attól, hogy ebből az egyébként ratifikálásra mindenképp érdemes megállapodásból "nagy testvért" csináljunk, vagy engedjünk meg csinálni.
