Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 25. kedd, a tavaszi ülésszak 34. napja - A jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BÉKESI LÁSZLÓ, DR. az MSZP vezérszónoka:
2568 Megpróbálo m bizonyítani, hogy miért ilyen lesújtó a véleményünk erről az, egyébként, hangsúlyozom, jó szándékú törvényjavaslatról. Négy problémakört vizsgáltunk részletesen. Az első problémakör az állami beavatkozás méretei és a túlszabályozás problémaköre. Először azt a kérdést kell feltenni, hogy a rendezni kívánt viszonyok teljes vertikumát, a termeléstől a forgalmazásig, sőt, bizonyos esetekben a fogyasztásig, kelle korlátozni akkor, ha jól és folyamatosan működik az állami ellenőrzés. Lehete sokkal olcsóbb, ha tékonyabb ellenőrzési technikát alkalmazni anélkül, hogy visszacsempésznénk a termelésnél a kereskedelmi korlátozások tömegét, sőt, még az egyszer már elfelejteni remélt jegyrendszert is. Vajon ez a drága és mindenki számára kényelmetlen technika, aminek m egvalósítását az ország teljes területén kell ellenőrizni, miért valószínűsít több eredményt, ha ugyanezt a feladatot a korlátozott számú határátkelőhelyeken is képtelen volt a vámapparátus a külföldről behozott áruk többségénél fellelni. Nem az lennee sz ámítógépes világunkban egyszerűbb, ha az exportra bejelentett és így adózatlan termékeket a nyilvántartásokon keresztül szűrnék ki a vám- és adóapparátusok, mint hogy a fogyasztók millióit fenyegetné a törvényjavaslat elképesztő összegű jövedéki bírságokka l. Ez a gondolatmenet és megoldás egyébként az ötvenes évek feketevágásbűncselekményeire kezd emlékeztetni. Valójában nem is burkolt vám, létszám- és költségvetési igények és érdekek állnak a javaslatok mögött. Ez rendjén van, ez jogos is. Ki kell elégít eni, de ehhez nem kell egy öncélúvá váló jövedéki szabályozásról szóló törvényt megalkotni. A jogszabályelőkészítők valószínűleg nem gondolták végig, hogy milyen hihetetlenül bonyolult szabálytömeget szabadítanak rá az országra, nemcsak a szesz- és dohány termelőkre, forgalmazókra, exportálókra és importálókra, hanem az állampolgárok tömegeire is. Főként a háztartási tüzelőolaj kapcsán válik nyilvánvalóvá a legrosszabb poroszosztrák hagyományok folytatása, ami a javaslatkészítők élet- és realitásérzékén ek hiányáról tanúskodik. A szabályozás olyan bonyolult és bürokratikus, például a kettős könyvvezetési kötelezettség előírása a falusi vegyesboltosra, hogy még a költségvetési bevételek csökkenése sem kizárt a legális forgalom csökkenésének következtében, hiszen, sajnos, sok üzlet e szabályok miatt előbbutóbb be fogja szüntetni tevékenységét. A második problémakör a szabályozás tartalma és ésszerűsége. A törvény címében és több rendelkezésében szerepel a jövedék kifejezés, de a törvény nem határozza meg, m i is ez a jogintézmény. Mi a valódi funkciója a javaslat megfogalmazói szerint? Az indokolás és a szokatlan módon a javaslathoz csatolt tájékoztató alapján az derül ki, hogy a javaslat készítői szeretnék újjáéleszteni a jövedéki jogot anélkül, hogy megtart anák annak eredeti jelentését, az állam által meghatározott magas adótartalmú termékekre vonatkozó egyedárúságot. A jövedéki szisztéma évtizedekkel ezelőtt kihalt a magyar jogból. Nagy kérdés, hogy 1993ban az európai viszonyok között is korszerűnek mondha tó egységes fogyasztási adórendszer mellett vane létjogosultsága ennek anélkül, hogy az állami egyedárúságot a törvény egyes termékekre kimondaná, és ennek megfelelő szabályozást alkotna. Valójában az egykori jövedéki rendszerből kizárólag a termelési, fo rgalmazási és ellenőrzési hatósági jogosítványokat kívánják újjáéleszteni, ezeket azonban olyan termékekre is kiterjesztenék, amelyek sohasem tartoztak Magyarországon jövedéki szabályozás alá. Ráadásul a javaslat készítői ezt a hatósági ellenőrzési rendsze rt teljesen függetlenítik a fogyasztási adó ellenőrzését, illetve megállapítását végző szervezeti hatósági fórumoktól. Ami az elképzelésből ésszerű és jó, az a termék adózott voltát bizonyító zárjegy, ugyanakkor ezt nem akarták eredetileg bevezetni az éget ettszesz- és dohánytermékek teljes körére, hiszen az eredeti javaslatból kimaradt a belföldi előállítású égetettszeszkör.
