Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 25. kedd, a tavaszi ülésszak 34. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - KELETI GYÖRGY (MSZP)
2556 egyenesen következtethetünk arra, hogy a jogszabályban írt hat hónapos időtartam nem volt meg az illető kérelmezőnél. Következésképpen jogszabályi akadálya volt a pozitív értelmű határozat meghozatalának. Szeretném jelezni, hogy ebben az ügyben az ügyfél bírósághoz fordult, és jelen esetben a bírói eljárás lesz az, amelyik el fogja dönteni, ho gy járe neki a nyugdíjkiegészítés vagy nem. A másik elutasított esetben pedig egész egyszerűen az történt, hogy a kérelmező a saját édesapjának az igényjogosultságára hivatkozással kérte a saját nyugdíjának emelését, amire megintcsak nincs jogszabályi le hetőség. Tehát itt az ön által jelölt és általunk konkrétan vizsgált esetekben, mindkét konkrét esetben, olyan konkrét jogszabályi feltétel hiányzott a pozitív irányú döntéshez, amely nem tette lehetővé az Országos Kárrendezési Hivatalnak másirányú döntés meghozatalát. Szeretném, ha az interpellációra adott válaszomat elsősorban az általános rész vonatkozásában értékelné képviselő úr és nem a konkrét esetek vonatkozásában. Hiszen, még egyszer mondom, azt nagyon szívesen, né v szerint meg tudom önnek mutatni. De azt látni kell, hogy itt nem arról van szó, hogy az OKKH hogyan mérlegelt, hanem arról van szó, hogy a jogszabály által meghatározott feltételekbe beleférte a konkrét kérelem, avagy sem. Mindezek alapján kérem, hogy v álaszomat elfogadni szíveskedjék. Köszönöm szépen. ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm miniszter úr válaszát. Viszonválaszra átadom a szót Keleti György képviselőtársunknak. KELETI GYÖRGY (MSZP) Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Tudom, hogy ön nincs a legsze rencsésebb helyzetben, hiszen én a miniszterelnök úrhoz interpelláltam, akinek a nevében válaszolt ön, és tulajdonképpen nem is az ön munkaterületéhez szorosan kapcsolódó területet érint, hiszen Sepsey államtitkár úrtól kérdezte meg - feltételezem , hogy mi az ilyen esetben illetékes vagy elmondható válasz. És azt is tudom, hogy a Ház nem alkalmas arra, hogy konkrét esetek elbírálása itt valamilyen módon megoldódjon. Nem is ezért tettem fel a kérdést, hanem azért, mert azt gondolom, hogy ez egy jelenséget mutat. Ugyanis a Kormány már említett 51/1992es rendelete, az egy nagyon helyes törekvés, hogy ezeket az embereket, akiket a háború alatt hadifogságba vetettek és Nyugaton több mint fél évig voltak, valamilyen módon kárpótolja. De ha itt egyetlenegy esetb en is tévedés történik, akkor egy újabb igazságtalanság született, amit - én úgy gondolom - ez a Kormány nem kíván magára venni, és el szeretne kerülni mindenféle igazságtalanságot. Az ön által említett esetek - ez a törvényből is kiderül , ahol katonakön yvvel vagy egyéb módon lehet igazolni, az valóban igaz a katonai szolgálatukat teljesítőkre; de ez egy különleges dolog, amikor 15 vagy 16, 17 éves leventéket vittek el, és erre vonatkozóan még a Magyar Honvédség központi irattárában sem lelhető fel feljeg yzés. És hadd mondjam el - és ez nyilván nem az irattárnak a bűne , hogy Kömlődön megkeresett egy állampolgár, aki elmondta, hogy hárman voltak hadifogságban; egy ágyban feküdtek, egy pokróc alatt aludtak, beadták a kérelmüket, hogy igazolják nekik a közp onti irattárból az esetüket - egyikőjük kapott egy igazolást, amiben elismerték az amerikai hadifogságot; másikuk kapott egy igazolást, amiben angol hadifogságot ismertek el; a harmadik pedig azt a választ kapta, hogy rá vonatkozóan nincsenek adatok. Én az t gondolom, hogy itt az lenne rendkívül fontos, ha az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal ezeket az eseteket újból felülvizsgálná, és figyelembe venné azokat a tanúvallomásokat, amik elhangzottak. Hiszen jelen esetben okmányokat, dokumentumokat bes zerezni mindig nem lehetséges. Egyetlenegy gyöngyszemet hadd idézzek azért egy ilyen ügyintézésből, ami rávilágít, hogy hogyan történik az elintézés módja. Az egyik kárpótlási kérelemre az a válasz érkezett, hogy
