Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak

1993. február 9. kedd, a tavaszi ülésszak 4. napja - Kérdések: - NAGY FERENC JÓZSEF tárca nélküli miniszter: - ELNÖK (Vörös Vince): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ)

255 szíveskedjenek elfoglalni a helyüket. Most kérem, szíveskedjenek megnyomni a

z igen gombot. (Megtörténik.) Király Béla képviselőtársunk gépét kérném bekapcsolni. NAGY FERENC JÓZSEF tárca nélküli miniszter: Az enyémet is, Elnök Úr. ELNÖK (Vörös Vince)

: Becker Pál képviselőtársunk gépe sem működik. (A jelzőtáblá

n megjelenik, hogy a jelen lévő képviselők száma 172.) Kérném képviselőtársaimat, hogy maradjanak a helyükön, mert az utolsó kérdés elhangzása után

át kell térnünk az interpellációk elmondására. Kőszeg Ferenc, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője

kérdést kíván feltenni a

belügyminiszterhez "Útlevelek megújításának ügye" címmel. Kőszeg Ferenc képviselőtársamnak átadom a szót. Kérdés: Kőszeg Ferenc (SZDSZ) - a belügyminiszterhez - "Útlevelek megújításának ügye"

címmel KŐSZEG FERENC (SZDSZ) Elnök Ú

r! Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Az elmúlt héten állampolgárok százai álltak sorba az

Andrássy út 93. - ismertebb nevén az útlevélosztály - előtt. Valamennyien arra vártak, hogy tervezett

vagy váratlanul sürgőssé vált külföldi utazásuk előtt kicserélhessék ú

tlevelüket. Volt, aki nem

először állt itt, korábban már bent járt a hivatalban és visszarendelték. Hiába hivatkozott azonban

erre, a kovácsoltvas kertkaput lánccal zárták le, a kapu előtt álló rendőr pedig arra kapott parancsot,

hogy senkit se engedjen be

. Nem idézhetem, nem is szándékozom idézni, miket mondtak a tömegben

az útlevélcsere kitalálójára, az útlevélosztályra, a kapuban posztoló rendőrre és a belügyminiszterre,

de a legenyhébb megjegyzés is kimeríti a hivatalos személy megsértésének vétségét. B

ent a hivatalban eközben elgyötört, hetek óta túlórázásra kényszerülő és az ügyfelek érthető idegességétől

ugyancsak felborzolt idegzetű tisztviselők próbálták elvégezni hirtelen megsokszorozódott

munkájukat. Pedig az útlevélcsere korántsem érte váratlanul a Belügyminisztériumot. A tárca

költségvetésében 600 millió forintot állított be a technikai költségekre, elsősorban az új útlevelek

előállítására. Az útlevélcsere illetékbevétele legalább hárommilliárd forint lesz. Ha egyébért nem,

csupán ennyi pénzért i

s elvárhatnák az állampolgárok, hogy az útlevélcsere ne stressz és idegroham

legyen, hanem kényelmesen lebonyolítható hivatalos eljárás. A rohamot két tényező magyarázza. Az

egyik - s a minisztérium ezzel kalkulált - az, hogy az utolsó pártállami, - idézőj

elben mondom: "útlevélliberalizálás" nyomán igen sokan kapták meg az öt évre érvényes világútlevelet 1988ban, ezek idén járnak le. A másik - s ez sűrítette össze a csereigényeket - az, hogy a Kormány jelezte: az

útlevélilleték jelentős mértékű emelését t

ervezi. Elmulasztotta ellenben, hogy időben és kellő

hatékonysággal figyelmeztesse az állampolgárokat az esedékes cserére. Konstruktív ellenzékiként néhány javaslatot szeretnék tenni, amelyek enyhíthetik mind az

állampolgárok, mind az útlevelekkel foglalko

zó tisztviselők terheit. Először is a Kormánynak világosan, hivatalos súlyán ki kellene jelentenie, meddig nem fogják

emelni az illetékeket. A jelenlegi nyilatkozatok nem egyértelműek. Részint a külföldre utazásról

készülő új törvényről hallunk, részint az illetéktörvény áprilisra tervezett módosításáról. Azt

gondolom, egy hivatalos nyilatkozatnak azt kellene tartalmaznia, hogy az útlevélilletéket, mondjuk,

június 30. előtt biztosan nem fogják emelni. Másodszor: teljesen értelmetlen, hogy az új útlevél irán

ti igény benyújtásakor a régi, még

érvényes útlevelet bevonják. Ez az intézkedés - amelyet a hatályos végrehajtási rendelet nem is ír elő - az ügykezelési eljárás céljából egy alapjogától, a külföldre utazás jogától fosztja meg az

állampolgárt, és 30 napra mintegy bezárja az országba. Úgy vélem, hogy az útlevéllel való esetleges

visszaélés megelőzése céljából tökéletesen elegendő lenne, ha az állampolgár az új útlevél