Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 25. kedd, a tavaszi ülésszak 34. napja - A bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ÁDER JÁNOS, DR. (FIDESZ)
2510 EL NÖK (Dornbach Alajos) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény módosításáról rendelkező törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. Az előterjesztést 6410es számon kapták kézhez. Múlt heti ülésünk ön nem került sor a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja vezérszónokának felszólalására, ezért megadom a szót Áder János képviselő úrnak, a FIDESZ képviselőcsoportja vezérszónokának. Felszólaló: Dr. Áder János a FIDESZképviselőcsoport nevében Á DER JÁNOS, DR. (FIDESZ) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! A 6410es számú törvényjavaslatot - aminek tárgyalását három hete kezdte meg a Parlament - az "ügyes" törvényjavaslatok közé lehetne sorolni. Az előterjesztő igazságü gyminiszter nyeregben érezheti magát - na, nem feltétlenül a javaslat szakmai színvonala miatt, hanem azért, mert biztosra veszi, hogy az ellenzéki pártok nem merik leszavazni a bírák számára valóban több ponton is kedvező megoldást nyújtó törvényjavaslat ot. Balsai István expozéjában részletesen szólt a bírákra vonatkozó kedvezményekről - otthon dolgozás, vezetői pótszabadság, jubileumi jutalom , ám rendkívül szűkszavú volt, amikor a bírói szolgálati viszony szabályozását érintette. Hasonlóan rövidke a mi niszteri indoklás is e tárgyban. Miről is szól a törvényjavaslat? A törvénymódosítási, illetve kiegészítési elképzelések három fő csoportba sorolhatók: Az első csoport a hatályos törvény apróbb korrekcióit tartalmazza. A második csoportba a bírói, illetve bírósági dolgozói szolgálati viszony néhány, eddig szabályozatlan kérdése tartozik. A harmadik kérdéskör pedig az igazságügyminiszter mozgásterének bővítését szolgálja. Néhány, a miniszter által lényegtelennek, másodlagosnak minősített kérdés kapcsán az i gazságügyminiszter ugyanis szeretne megszabadulni a kétharmados törvény konszenzusra kényszerítő korlátaitól. Nyilvánvaló, hogy a törvény szövegét világosabbá tevő apróbb korrekciókat nem kifogásolja senki sem. Így nem kifogásolható, hogy a bírói eskü let ételére határidő kerül a törvénybe; hogy a kollégiumvezető és hozzátartozója nem dolgozhat egy kollégiumban; hogy a bíróra vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok kibővülnek a gazdasági összeférhetetlenség eseteivel. A második kérdéskörrel kapcsolatban má r több kritika is megfogalmazható - esetenként elismerve a szabályozási szándék helyességét. Ugyan helyes az, hogy a bíró más bíróságra történő kirendelésére vonatkozó szabályok differenciáltabban, pontosabban kerültek megfogalmazásra, azonban kérdés, hogy a bíró hozzájárulásával nem érhetőe el ugyanez az eredmény. Ugyan helyes, hogy a bírók is kapnak nyelvpótlékot, de a törvényjavaslatból nem derül ki, hogy miért kell ezt egyáltalán mérlegelési körbe utalni. Ugyancsak helyes, hogy a törvényjavaslat különb öző kedvezményekkel - így a szabadság, jubileumi jutalom, napidíj - a bírói pálya presztízsét, a bírák anyagi függetlenségét és egzisztenciális gondjainak enyhítését kívánja elősegíteni. Az már kifogásolható azonban, hogy a bírósági tanácsok éves ügybeoszt ása helyett miért nem kerül sor a törvényes bíróhoz való jog elvének rögzítésére. Az elv lényege - ami legkövetkezetesebben a német jogrendszerben valósul meg , hogy a bíróságra érkezett ügyek elosztásakor, szignálásakor bármilyen visszaélést ki lehessen zárni. A harmadik kérdéscsoport, az igazságügyminiszter törekvése a kétharmados törvény alóli kibújásra az, ami a legsúlyosabb problémákat veti fel. Nem véletlen, hogy az előttem szóló ellenzéki képviselők is főként ezzel foglalkoztak.
