Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 24. hétfő, a tavaszi ülésszak 33. napja - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GYŐRIVÁNYI SÁNDOR, DR. (FKgP)
2503 irányait is megrajzolják, szemléletükben, elnevezéseikben, a szabályozásuk elvi célkitűzéseiben is a jövőt jelöljék ki. Megkövetelhető, hogy világosak, közérthetőek legyenek, és elsősorban az oktatás rendszerét mutassák be áttekinthetően, amely mind a tanulók és szüleik, mind a pedagógusok számára jövőbeli tevékenységüket is meghatározó jelentőségűek. A nemzet számára az oktatás - és ezen belül a szakképzés is - leginkább a jöv őt alakító ténykedés, az ezt befolyásoló, szabályozó törvények gyermekeink, unokáink életét fogják meghatározni. Ezért véleményünk szerint rendkívül nagy a felelőssége mind a kormányzatnak, mind az Országgyűlésnek e törvények megalkotásában. Úgy érzem, hog y akkor cselekszünk helyesen, ha e felelősség tudatában részletekbe menő gondossággal végezzük el e törvények tervezeteinek a felülvizsgálatát. Az oktatás és ezen belül a szakoktatás hosszú távú rendezést igényel. Ezek a területek nem viselik el a szabályo zók többszöri, gyakori módosítását. Sőt káros az állandó változások légköre. Az elmondottak alapján a szakképzés törvényi szabályozásának a közoktatási és a szakképzési törvényjavaslatban körvonalazott elképzeléseivel, irányaival egyetértü nk, fenntartva azt az észrevételünket, hogy a két javaslat összevonásának vagy egybeszerkesztésének a megfontolását javasoljuk. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónokok végéhez érkeztünk . A független képviselők jelezték, hogy a vitának ebben a szakában nem kívánnak felszólalni. Most még megadom a szót Győriványi Sándor független képviselő úrnak, aki szintén a törvényjavaslat vitájában, általános vitájában kíván felszólalni. Felszólaló: Dr . Győriványi Sándor (FKgP) GYŐRIVÁNYI SÁNDOR, DR. (FKgP) Köszönöm a szót, Elnök Úr. A Független Kisgazda, Földmunkás- és Polgári Párt nevében szeretném elmondani mindazokat az észrevételeket, amelyek ezt az alapos, átgondolt és nagy hozzáértéssel kidolgo zott törvényt még kiegészíthetnék, illetve megalapozhatnák. Az az érzésem, hogy egy preambulum hiányzik a törvénynél, amely elmondja azt, hogy itt egy olyan átmeneti törvényről van szó, amely egy átmeneti gazdasági korszakban átmeneti körülmények között pr óbálja lehetőleg az értékeket, a korábbi értékeket átmentve, a szakoktatás évszázados ügyét továbbvinni és fejleszteni. Itt erről a szakoktatástörténetről nem szeretnék szólni, hisz három könyvet írtam ebben a témában, és a Pedagógiai Lexikonban is részle tesen tárgyaltam szócikkeimben lényegileg a szakoktatás minden vonatkozását. Ennek következtében csak annyit szeretnék elmondani, hogy nagyon fontosnak és nagyon szükségesnek tartom annak tisztázását, hogy a szakképzés kérdése nem keverhető össze a közokta tás kérdéseivel. Több igen tisztelt képviselőtársam fordult hozzám azzal, hogy tulajdonképpen miért kellett különválasztani a szakképzés kérdését az 1980as évektől megteremtett közoktatási egységtől, mi az oka annak, hogy a szakképzés mint egy külön statú tum, jelentkezik a Munkaügyi Minisztérium feladatkörei között? Én elmondottam akkor az 1985ös KNEBvizsgálat eredményét, amelynek során megállapítást nyert, hogy a szakmunkástanulók 70%a nem tud helyesírni, nem tud folyamatosan olvasni, és az alapművelet eket sem tudja elvégezni. Ugyanakkor ugyanez a KNEBvizsgálat 1984/85ben azt bizonyította, hogy a szakközépiskolák tanulóinak 35%a nem tud helyesen írni, nem tud olvasni, és nem tudja az alapműveleteket elvégezni, tehát nagyon nehéz matematikából, vagy m agyar helyesírásból, vagy bármilyen egyéb tárgyból tanítani. És az a megoldás látszott nyilvánvalónak, hogy össze kell rakni a feladatokat, és az iskola nagyobb részében úgynevezett közismereteket
