Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 24. hétfő, a tavaszi ülésszak 33. napja - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
2491 azonban arra is szükség lenne, hogy a gazdálkodószervezetek érdekeltek is legyenek a gyakorlati oktatásban való közvetlen részvételben. Bár a Munkaügyi Minisztérium korábban kifejezte azt az álláspontját, hogy a gyakorlati oktatásban való részvételt adókedvezményekkel és központi támogatással kell ösztönözni, és Kiss Gyula munkaügyi miniszter úr is hangoztatta miniszteri expozéjában annak szükségességét, hogy a gazdálkodószervezetek képzésben való érdekeltsége növekedjék, sem a jelenlegi ad ótörvényekben, sem az előttünk fekvő szakképzési törvénytervezetben nem látszik ez a törekvés. A jelentősen csökkent üzemi férőhelyek helyett ugyan növekvő számban jelennek meg a kis- és középvállalkozások képzőhelyei, de ezek száma egyrészt még mindig kev és, másrészt a képzési hely iránti nagy keresletet ezek közül sokan kihasználják, s komoly összegeket kérnek a jelentkező tanulók szüleitől a gyakorlati oktatás fejében. Ilyen anyagi áldozatra természetesen a családok döntő része képtelen. Így aztán a halm ozottan hátrányos helyzetű családok, a sokgyermekes családok, a munkanélküli és iskolázatlan szülők gyermekei bármily tehetségesek is, egyáltalán nem vagy csak erőn felüli áldozatok árán juthatnak be a szakképzésbe, pedig a szakmához jutás elsősorban ezekn ek a gyerekeknek jelent egzisztenciateremtő lehetőséget. Így a közoktatási törvénytervezetben biztosított első szakmai képesítés ingyenességének a feltételei nincsenek biztosítva. (18.50) Bár a szakképzési törvénytervezet kimondja, hogy a gazdálkodószervez et nem kérhet, nem fogadhat el költségtérítést a tanulótól a nála szervezett gyakorlati képzésért, e jámbor óhaj betartása jelenleg nem valósítható meg. Egyrészt azért, mert nincs, aki ellenőrizze, másrészt azért, mert a munkáltató nem érdekelt a tanulótar tásban. A munkáltatók jelenleg tanulónként havi 1000 forintot, valamint a tanulónak juttatott ösztöndíjat, s munkaruhát vonhatják le az adóalapjukból. Ez a kedvezmény ösztönző tényezőnek nevetséges. A korábban napvilágot látott szakképzési törvénytervezete kben még szerepelt ennek a havi 1000 forint adóalapcsökkentő összegnek 2000 forintra történő emelése, ami még mindig igen csekély kedvezmény lenne, de a Parlament elé került törvénytervezetben már szó sincs ilyen módosításról. Csak megjegyezni kívánom, ho gy Németországban, ahol elsősorban a volt NDKtartományokban szintén nagy gond a megszűnt állami vállalati képzőhelyek pótlása, e gondon úgy segítenek, hogy amellett, hogy a szakképzés teljes költségei csökkentik a munkáltató adóköteles nyereségét, ezenkív ül szakmunkás tanulónként évi 50008000 márka támogatásban részesítik a képzést vállalókat. Azt hiszem, hogyha már a német minta alapján működő duális rendszert kívánja a kormányzat megvalósítani, akkor követnie kellene a németországi gyakorlatot ezen a té ren is, legalább addig, amíg kialakul egy jól működő piacgazdaság hazánkban. Tisztelt Ház! Ha összehasonlítjuk az előttünk fekvő törvénytervezetet a korábbi változatokkal, azt látjuk, hogy a tanulók a pénzbeli juttatás kérdésében jelenleg kedvezőtlenebb he lyzetbe kerültek. A korábbi törvénytervezetek a tanulószerződést kötő tanuló pénzbeli juttatásának alsó határát a mindenkori minimálbér 20%ában határozták meg. Jelen törvénytervezetben ez már csak 10%. Ez mindenképpen elfogadhatatlan, hiszen a végzős szak munkástanulók a szakmunkás norma 6080%át is teljesítik. További problémát jelent, hogy azok a tanulók, akik a gyakorlati képzést nem a gazdálkodószervezetnél, hanem az iskolában kapják, a törvénytervezet szerint semmilyen pénzbeli juttatásban nem részesü lnek, hiszen a jelenlegi ösztöndíjrendszer megszűnik. Ez pedagógiailag elfogadhatatlan helyzetet eredményezhet, hiszen előfordulhat például, hogy az iskolai elméleti oktatáson két egymás mellett ülő azonos szakmájú tanuló közül a tehetségtelenebb, lustább minimum 900 forintot kap, mert tanulószerződést kötött, míg a jobb képességű, szorgalmasabb semmit, csak azért, mert az iskolában történik a gyakorlati oktatás. E feszültségen enyhített volna a korábbi törvénytervezeteknek azon paragrafusa, amely kimondta, hogy a szakmai képzést folytató intézmény a gyakorlati oktatás során a tanulók
