Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 24. hétfő, a tavaszi ülésszak 33. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP)
2468 felhatalmazottsággal is, hogy magam tizenöt esztendőt töltöttem el tanárként közoktatási intézményben, és nem csupán diákként emlékszem az intézményre és működésére, mint Vona Ferenc képviselőtársam, hanem volt alkalmam a másik oldalról is megtapasztalni, hogy milyen az iskola élete. Azt hiszem, abban Vona Ferenc képviselőtársam is egyetért ve lem, hogy a társadalom élete szempontjából az oktatási intézmény nem egy a költségvetési intézmények sorában. Hiszen ez az intézmény maga a demokrácia iskolája, amelynek autokratikus működése ronthatja a civil társadalom, a demokrácia kis köreinek hosszú t ávú esélyeit is. Erről a kérdéskörről a szocialista frakció nevében volt már alkalmunk szólni a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény vitájában. E törvény vitájában elmondtuk az aggodalmainkat arról, hogy félő, nem jó irányban alakul a költségvetési intézmények, köztük a közoktatási intézmények sorsa. Hiszen olyan munkajogszabályokat fogadtunk el, amelyek függésben tartják az intézmény vezetőjét; az intézmény vezetőjétől pedig szinte korlátlanul függ az iskola dolgozója - mindez bizonytalanná teszi va gy teheti az intézmény működését. Elmondtuk, hogy ezek a munkajogszabályok nem építenek az intézmény működésében érintettek tudatos részvételére, hiszen a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényben korlátozottak a munkavállalók részvételi jogai, és a t örvényben igen rossz az esélye a kollektív megállapodás megkötésének. Végül elmondtuk azt is, hogy ezek a munkajogszabályok az intézményi rendszeren belüli túlélést ismerik el egy sajátos előmeneteli és bérrendszerrel, nem pedig a munkában töltött éveket. Nem ismerik el igazán a munka minőségét, hiszen a minőségi munka kritériumai felől a törvény bizonytalanságban tartja a pedagógusokat, az oktatási intézmény dolgozóit. Mindezt azért mondtam el egy kicsit visszatekintve, mert a közoktatási törvény visszaadh atta volna a közoktatási intézmény és az intézményben dolgozók jogi és szakmai biztonságát. A törvénytervezet azonban ezt a lehetőséget nem vagy csak csekély részben használta ki. Ezek után engedjék meg, hogy röviden a közoktatási intézmény státusáról szól jak. A közalkalmazotti törvény vitája során frakciónk felhívta a figyelmet arra, hogy a költségvetési intézmények és köztük a közoktatási intézmények jogi státusa is rendezetlen. (16.30) Hiszen a Munka Törvénykönyve kimondja, hogy munkáltató az lehet, aki jogképes, a közalkalmazotti törvény pedig munkáltatónak az állami, önkormányzati költségvetési szervet tekintette. Ugyanakkor abban az időben, amikor a közalkalmazotti törvényt elfogadtuk, a közoktatási intézmények túlnyomó többsége nem volt önálló jogi sz emélyiségű. Hiszen az 1985ös I. törvény - a most hatályban lévő oktatási törvény - csak az önállóan gazdálkodó intézményt tekintette önálló jogi személyiségűnek, az államháztartási törvény pedig az elmúlt év második felében kimondta ugyan, hogy a költségv etési szerv jogi személyiség, de tapasztalataink szerint az államháztartási törvényben leírt procedúrát az intézmények mind a mai napig végrehajtani nem tudták. A soksok törvénytervezet közül a legutolsó változat - amelyet a Kormány most a Parlament elé v itára benyújtott - rendelkezik a jogi személyiségű közoktatási intézmény létrehozásáról. Magát a szándékot frakciónk nevében csak üdvözölni tudom. Hiszen egyetértünk azzal a jogalkotói szándékkal, hogy különüljön el az intézmény létesítőjétől és fenntartój ától. Egyetértünk azzal, hogy az intézmény vezetője lehessen igazi munkáltatója és igazi szakmai vezetője az intézményének, és ehhez megfelelő jogosultságokkal rendelkezzék. És támogatjuk a szándékot azért is, mert csak egy jogi személyiségű közoktatási in tézményben válik igazán értelmezhetővé a kollektív megállapodás, ahol most már mind a két fél - a munkáltató és a szakszervezet is - megfelelő jogosultsággal rendelkezik a kollektív megállapodás megkötéséhez. De ezzel körülbelül vége is van az örömünknek. Hiszen ahhoz, hogy a törvényben leírt eljárást végre lehessen hajtani, körülbelül tízezer oktatási intézményt és körülbelül háromezer önkormányzatot kell felkészíteni arra, hogy az alapító okiratok megfelelő minőségben elkészüljenek és a nyilvántartási pro cedúrát el tudják végezni. Nehezíti a dolgot az, hogy a törvénytervezetben leírt
