Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 18. kedd, a tavaszi ülésszak 32. napja - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - SZŐR GYULA, az SZDSZ képviselőcsoportjának vezérszónoka:
2443 Egyetértünk a törvényjavaslattal abban is, hogy az alapvizsgára történő felkészítést általános iskolában , gimnáziumban és szakmai iskolákban egyaránt vállalhassák, hiszen a szakmai iskolák e tekintetben nem állnak rosszabbul, mint az általános iskolák. Ők is rendelkeznek olyan képzettségű pedagógusokkal, akik ezt a feladatot meg tudják oldani. Nem értünk vis zont egyet a szakközépiskola és a többi szakmai képzést végző iskolatípus merev szétválasztásával. Véleményünk szerint valamennyi szakmai iskolának, a jelenlegi szakközépiskolának, szakmunkásképzőnek és szakiskolának lehetővé kellene tenni, hogy adottságai tól függően, az alapvizsgát követően, egykéthárom vagy akár négyéves szakirányú képzést, valamint felsőfokú továbbtanulásra, érettségire felkészítő képzést is folytathasson, és az érettségizett, de tovább nem tanulóknak is indíthasson szakképző osztályok at. Tehát a törvényjavaslattal ellentétben egységes szakiskolai intézménytípus bevezetését javasoljuk. Először azért, mert a szakképzésben az utóbbi három évben lezajlott spontán folyamatok arra az eredményre vezettek, hogy a szakképző iskolák majdnem fele , 45%a már jelenleg is több képzési célú, időtartamú és fokozatú szakképzést folytat. Ezekben az iskolákban egyszerre folyik négyéves szakközépiskolai, hároméves szakmunkásképzési és kétéves szakiskolai képzés. Az iskolák autonómiáját erősítené, ha ezekne k a törekvéseknek továbbra sem szabnánk korlátot, rájuk, illetve a fenntartójukra bíznánk a különböző képzési formák megválasztását. Ilyen mennyiségű vegyes típusú iskola esetén már egyébként is indokolatlannak látszik a differenciált szabályozás fenntartá sa. Másodszor azért, mert az egységes szakképző iskola bevezetése, ahol az egyes osztályok képzési célja elkülönülne, és a szülők és gyerekek számára is világossá válna: lényegében ugyan megszüntetné a jelenlegi szakközépiskola típusát, de ezt nem tekintjü k komoly veszteségnek, hiszen a szakközépiskola mindig is egy olyan hibrid képzési forma volt, amely a négyéves képzési idő alatt az érettségire is megpróbálta felkészíteni a tanulóit, és egyúttal szakmát is akart adni a kezükbe. Ezt a kettős célkitűzést a gyakorlatban nem mindig lehetett tisztességes színvonalon végrehajtani. Harmadszor azért, mert az egységes szakiskolai képzés bevezetésével lényegében megoldódna a jelenlegi szakmunkásképzők problémája is. A szakmunkásképzők mindig is a középfokú iskolare ndszer mostohagyerekei voltak. Helyzetük az elmúlt évek változásai következtében még bizonytalanabbá vált. Pillanatnyilag sok ilyen intézmény a megszűnés veszélyével kénytelen szembenézni, míg az általunk javasolt megoldás megteremtené a lehetőséget számuk ra, hogy a középfokú intézményrendszer egyenrangú tagjaivá váljanak, és a korszerű, a kor követelményeinek megfelelő képzés műhelyeivé alakuljanak át. Ha a jelenlegi tendenciák tovább folytatódnak, akkor jelenős értékek, épületek, oktatási eszközök mennéne k veszendőbe. A meglévő értékek elpazarlásával szemben a minőségi átalakulás lehetőségének a megteremtése sokkal célszerűbb megoldásnak látszik. Negyedszer azért, mert az egységes szakiskolai koncepció a szakképző iskolák feladatává tenné a kevésbé elmé letigényes, rövid tanulmányi időt igénylő szakképzést is. Így meg lehetne szüntetni a nem fogyatékos gyerekeknek szánt, úgynevezett speciális szakképzést. Ez a képzési forma pillanatnyilag a máshova fel nem vett, a mindenhonnan kihullott fiatalokat érinti, és hatékonysága erősen megkérdőjelezhető. Hiányoznak ugyanis a technikai feltételek, és sok esetben nem elégséges az oktatók szakmai felkészültsége sem. Az általunk javasolt egységes szakképző iskolában az alapvizsga letétele után egyéves szakképzéssel az ok a gyerekek is elsajátíthatnák a nem túlságosan elméletigényes szakmákat, akik
