Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 18. kedd, a tavaszi ülésszak 32. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - MÁDL FERENC, DR. művelődési és közoktatási miniszter:
2410 Ezért teljesen érthetetlennek tartom azt a hazai gyakorlatot, amely a törvények szigorú és szó szerinti betartásáv al kizárja a kutatófejlesztő munkából azokat a képzett és óriási tapasztalattal rendelkező tudós kutatókat, akik elérték a törvényes nyugdíjkorhatárt, és ezért kötelességszerűen el is küldik őket a munkahelyükről. Ennyire azért nem vagyunk gazdagok. Jól i smert az ellentmondásokkal terhes helyzete a hazai kutatófejlesztő és alapkutatási tevékenységünknek. Ennek egyik sajátossága, hogy kutatóink egyre növekvő hányada dolgozik külföldön. Igazi nemzeti kincsünk, a szürkeállományunk egy része nem itthon tevéke nykedik. Így elhivatottságának, szorgalmának eredményei természetesen és jogszerűen nem a mi országunk épülését és gazdagodását, felemelkedését szolgálja. Mennyivel inkább meg kellene becsülnünk azokat a hazai kutatóhelyeken, egyetemeken, intézetekben dolg ozó kutatóinkat, akik évtizedeken át vállalták a szerényebb körülményeket, az ebből következő nehezebb munkát és a fejlett országok kutatóival össze sem hasonlítható anyagi és erkölcsi elis- merést. Most, amikor égetően szükséges minden rendelkezésünkre ál ló lehetőség okos kihasználása, erőink összefogása, rettenetes bűn és a szellemi öngyilkosság egyik országos kihatású fajtája az, hogy egy tollvonással évről évre kizárjuk még a lehetőségét is annak, hogy a formálisan nyugdíjra jogosult, de kiművelt, nagy tapasztalatú, gyakorlott és tenni kész kutatók a közös ügyünkért tovább dolgozzanak. Kétszeres veszteség, egyrészt elveszítjük további munkájuk lehetséges eredményeit, másrészt eltartottakká tesszük őket. Sorsuk nyugdíjasként társadalmi szervezetekben, jó esetben közéleti vagy helyi szervezetekben… (Az elnök poharát megkocogtatva jelzi az idő leteltét.) … már nem sok van… (Derültség.) ., de nem a hivatásuknak megfelelő körülmények között zajlik. Ezzel szemben teljes szellemi erői birtokában közöttünk van, é s adjon az Isten neki további sok jó egészséget, például Szentágothai professzor úr. De megemlíthetném SzentGyörgyi Albert nevét, Teller Edét és a többieket. Az ország jelenéért és jövőjéért felelősséget érezve ezt az ellentmondást nekünk kell feloldanunk . Kérésem és javaslatom az, hogy a tudományos kutatóknak tegyük lehetővé az ország érdekeiért való aktív munkálkodást a határidőn túl is, és a tisztes visszavonulás lehetőségét azzal, hogy ők maguk dönthessék el: képeseke, akarnake tovább dolgozni hivatá suk területén. Kérdezem miniszter urat: Milyen törvénymódosító intézkedést lát szükségesnek a formálisan nyugdíjkorhatárt elért, de továbbdolgozni szándékozó kutatók munkaviszonyának folyamatos fenntartására? Egyetérte miniszter úr, illetve államtitkár úr a javaslatommal? Igenlő válasza esetén mikorra, milyen törvényes intézkedéseket tervez? Én magam módosító indítványt kívánok majd beadni. ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Felkérem dr. Mádl Ferenc miniszter urat, szíveskedjék az interpellációra válaszolni. D r. Mádl Ferenc művelődési és közoktatási miniszter válasza MÁDL FERENC, DR. művelődési és közoktatási miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Nem vitás, hogy általános, országos, nemzeti érdek fűződik ahhoz, hogy tapaszt alt, bár nyugdíjkorú kutatók, oktatók, egyetemi tanárok minél hosszabban bent maradjanak, minél hatékonyabban a tudományos értékteremtés folyamatában. Ahhoz is hasonló érdek fűződik, hogy ebbe a folyamatba minél gyorsabban, minél nagyobb számban lépjenek b e tehetséges fiatalok a ciklus, a folyamat egészséges alakulása érdekében.
