Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 18. kedd, a tavaszi ülésszak 32. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FODOR GÁBOR, DR. a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
2379 oktatás szerkezetének, a magyar iskolarendszer egészének a törvényjavasl atokban foglaltak szerinti teljes átalakításáról. Reménytelen kísérlet ma Magyarországon egy elmúlt korszak iskolarendszerét és társadalmát feltámasztani - időközben ugyanis nemcsak a kommunisták miatt változott meg a világ. A korai választás ellentétes a nyugateurópai fejlődéssel. NyugatEurópában és az Egyesült Államokban a gyermekek mind magasabb korig történő közös iskoláztatása az elmúlt fél évszázad meghatározó trendje. Ausztriában és Németországban ugyan négyéves elemire épülnek a köziskolatípusok, de törvény garantálja, hogy bármilyen tanulót - feltétel és különbözeti vizsga nélkül - át kell venni egyik iskolából a másikba. De nemcsak a nemzetközi trendek ismeretében emelünk kifogást e szerkezeti reform ellen, hanem a hazai valóság ismeretében is. H a ez a törvényjavaslat ebben a formában kerül elfogadásra, jelentős káoszt teremt az iskolarendszerben: az összes jelenleg működő magyar iskolatípus megszüntetését vagy teljes átalakítását. Példa nélküli, koordinálatlan változás indulna el értelem és anyag i fedezet nélkül. Nem a harmadik világbeli bádogvárosok összevisszaságát kell felidéznie a javaslatnak, hanem a színek harmóniáját. Mivel a törvény semmilyen preferenciát nem ad, a demográfiai mozgás, a magasabb fejkvóta utáni vágy és végül a helyi elit is koláztatási önérdekei az iskolákat, az önkormányzatokat természetesen a négy plusz megfelelő osztályos szerkezet megvalósítására fogják késztetni, és a felvételi követelmények bevezetése erre lehetőséget is ad. Az alacsony életkorra hozott választás lehető sége a meglévő kényszerítő körülmények között több szempontból rendkívül veszélyes: Lehetővé teszi, hogy a társadalom alsó harmadába tartozó gyermekeket már tízéves kortól elkülönítsék. Ez a lehetőség a magyar történelem tapasztalatai szerint is jelentősen csökkenti annak esélyét, hogy az alacsonyabban iskolázott vagy szegényebb, hátrányosabb helyzetű családok gyermekei a középosztályba, az értelmiségbe kerüljenek, mert a tízéves gyermek iskolaválasztását általában nem tehetsége vagy eredményei, hanem csalá di körülményei határozzák meg, s ily módon kasztosodó társadalom jöhet létre, amelyben a társadalmi tolerancia mértéke tovább csökkenhet. Az iskoláztatás területén a falvakban lakók hátrányt szenvednek a városban lakókkal szemben, és egy ilyen szerkezeti v áltozás nagyságrendileg megnövelné a falusiak esélyegyenlőtlenségét. Míg ugyanis a városoknak módjukban lesz nyolc, hat- és négyosztályos középiskolák párhuzamos fenntartására - így a városiaknak már 11 éves koruktól esélyük lesz gimnáziumba járásra , ad dig az egyiskolás településeken csak úgy tudnak eleget tenni a törvény szerint ráadásul tízosztályosra emelt általános iskoláztatási kötelezettségnek, ha továbbra is nyolc, illetve tízosztályos iskolát tartanak fenn. Tisztelt képviselőtársaim! Tudjáke vá llalni a felelősséget azért, hogy a magyar falvak lakossága olyan zsákutcás iskolarendszerbe kerül, amelyből a középfok felé aligalig vezet út? Rendkívül veszélyes az előrehaladott szelekció a munkaerőpiac szempontjából is. A magyar gazdaságban növekszik a harmadik szektor aránya, és a harmadik szektorban - vagyis a szolgáltatások végzése közben - igen gyakori élethelyzet, hogy a magas iskolai végzettségű fogyasztóval, megrendelővel alacsony iskolai végzettségű szolgáltatónak kell kommunikálnia. Ha a kapcs olatteremtés nem fog sikerülni, mert az alsó és felső társadalmi csoportok nem tanulják meg egymás nyelvét - a szó szoros és átvitt értelmében - a nyolcosztályos általános iskolában, visszaesik majd a szolgáltatások színvonala, illetve hihetetlenül nehéz l esz a nyolc, illetve tíz általános iskolai osztályt végzettek elhelyezkedése. Az előrehozott iskolaválasztás, a társadalmi rétegek iskolai elkülönülése, a vagyoni különbségeket növelő piacgazdaság, valamint az előreláthatóan csak igen lassan csökkenő munka nélküliség körülményei közepette különösen veszélyes. Beláthatatlanok lennének annak következményei, ha az erősödő politikai szélsőségek és a közös iskolai élménytől - s ily módon a
