Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 9. kedd, a tavaszi ülésszak 4. napja - A nyugellátások, baleseti nyugellátások és egyéb ellátások emeléséről, illetve kiegészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos):
238 hogy korrekciót hajtottunk végre. A bizottság többsége - és döntő többsége - osztotta azt az álláspontot, amely a Kormány álláspontja, hogy korrekcióra most is szükség lenne, csak itt anyagi forrásokat kell tudni előteremteni. Ne felejtsük el, hogy a jelenlegi költségvetés is 40 milliárd hiánnyal zár, hogy mi hoztunk - nem mondom rosszul a számot - még a '91es költségvetés elfogadása, a 22 milliárd tekintetében egy visszapótlási kötelezettséget. (12.30) Tehá t a korrekcióra, annak korrigálására, amit nem mi rontottunk el, valóban szakmailag van szükség, az anyagi fedezet az, amit egyelőre nem látunk. A bizottságunkban a Bvariációhoz beérkezett módosító indítványokat, amik gyakorlatilag párdarabjai az Avariác iónak, 781 arányban, tehát igen nagy arányban, szavazták le. Végezetül úgy szokás - tisztelt elnök úr , hogy ha a felszólaló vagy a bizottsági előadó hosszan beszél, akkor elnézést kér az elnöktől, elnézést kér a t. Háztól. Engedje meg, hogy én most ett ől eltérjek. Én a nyugdíjasoktól kérjek elnézést, mindazoktól a nyugdíjasoktól, szüleinktől, az érintettektől, akik nem tehetnek arról, hogy egy hétfejű telhetetlen sárkányba dobálták a nyugdíjukat, akiktől ellopták a vagyonukat, mert azt az 1000 milliárd vagyont, amely valaha volt a társadalombiztosításnak és hozamot hozott, igenis államosítás útján elvették tőlük. Én úgy fogalmaztam az előbb, és fenntartom a kifejezésemet, hogy ellopták tőlük. Elnézést kérek azoktól, akiket becsaptak azzal az ideológiával , hogy teljes foglalkoztatás, és ennek a levét isszák meg. Elnézést azoktól, akik a korrekciót most azoktól kérik, és azok is kérik a korrekciót, akik nem emlékeznek vissza, hogy ők hozták létre azt a rossz rendszert, ami miatt minekünk most korrigálnunk k ell. Ugyanakkor tudjuk, hogy ezt az észikékben megjelenő független nyugalmat minekünk anyagilag biztosítani kell, és nem úgy, hogyha már adná is, késő, írta Arany János, hanem kellő időben. Ezért is kérjük a bizottsági álláspontot. A kisebbségi vélemény el mondására nem én vagyok hivatott. Mielőtt erre azért egyvalamit reagálnék, én nagyon szépen kérem a bizottság nevében a nyugdíjasokat, minden érintettet, hogy ne írják meg újra a tétova ódát, ne érezzék magukat nagyon egyedül, ne érezzék úgy, ki kell hogy csorduljon a könynyük, ne érezzék úgy, hogy maguk vannak a földkerekén, mert nincsenek maguk. A mi kötelességünk, hogy a nagy elosztó rendszerek útján biztosítsuk, az önkormányzatoknak kötelessége, hogy a saját rendszerük útján biztosítsák a szociális bizt onságot. Végezetül nem kívánván elkövetni azt, amit az általános vitában elkövettem a kisebbség előadójával, ma reggel arra ébredtem, hogy e tekintetben mit is mondjak, és eszembe jutott Ady Finita comedia című művének négy sora, ami úgy szól, hogy a függö ny legördült, meg komisz darab volt, megbukott. Hogy maga jobban játszott, mint én? Magának jobb szerep jutott. Vegyük ezt a négy sort - képviselő asszony - kétfelé. Az egyik: nem mondhatja senki, hogyha ez a függöny legördül, akkor ez egy komisz darab és megbukott, mert a lehető legjobbat hozzuk ki. Másrészt arra nem csak én emlékszem vissza, hogy kinek, mikor, milyen szerep jutott. Nekem most az a hálátlan szerep, hogy még többet ne tudjak a bizottság nevében ígérni. De mindenki emlékezzen vissza arra is, hogy valaha mi volt az a szerep, amit ő a nyugdíjasok érdekében tett vagy tenni képtelen volt. Ennek jegyében tehát, cipelve a múlt terheit, a haza Házában most már tényleg háttal a múltnak, arccal a jövő felé, köszönöm a türelmüket. (Taps.) ELNÖK (Dornba ch Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Csehák Judit képviselő asszony, a bizottság kisebbségi véleményének előadója. Felszólaló: Dr. Csehák Judit, a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója
