Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 18. kedd, a tavaszi ülésszak 32. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - UGRIN EMESE, DR. a független kisgazdák képviselőcsoportjának vezérszónoka:
2366 gondolom, hogy ma már a világon mindenütt megszűnt az autonómia valóságos tartalma az oktatási rendszerben, s talán jobb lenne és hasznosabbnak tartandó az, hogyha az önkormányzat vagy önigazgatás fogalmát használnánk az iskolában. Ezzel bizonyos értelemben utalunk arra is, hogy bizonyos feladatok irányítását egy felsőbb szerv ugyan ellátja az iskolában, de ez teljes függősé gbe taszítja az iskolát. Ez egyébként úgyis majd az egyetemi, a felsőoktatási törvényben lesz nagyon komolyan vitatható kérdés, de a közoktatásban mindenképpen önkormányzatról vagy önigazgatásról kell beszélnünk. S végül néhány szót a tervezetben rögzített finanszírozás alapelveiről. Úgy tűnik, hogy ez a törvénytervezet legneuralgikusabb része. Úgy gondoljuk, hogy az állam történelmi szerepet vállal akkor, amikor a költségvetés terhére szervezi meg valamely társadalom közoktatását. Amit nem vállal fel az eg yes személy vagy a tulajdonos, azt a köz terhére az állam - mint a társadalom legnagyobb hatóerejű szervezete - valósítja meg. Ez volt a helyzet a XIX. század második felétől Magyarországon, amikor Eötvös József végrehajtotta a népfőiskolai reformot, és ez zel Magyarországot európai léptékkel is felkészítette a polgári átalakulásra. Ez a rendszer három elemre épült. Az állami költségvállaláson alapuló költségvetésre, a költségvetés által támogatott önszerveződésekre és a magánszektorra. E hármas tagoltság az oktatottsághoz való alkotmányos jogon, a második az önszerveződési jogon, míg a harmadik elem a vállalkozási jogon szerveződő intézményekből állott. Ez az együttes arányaiban az elmúlt évszázadban sokszor változott, bár a magánszektor, a magánoktatás nem vált sem korábban, és feltehetően a jövőben sem fog a magyar oktatási rendszer általános szervezési formájának uralkodó részévé válni. Azt, hogy az állam mikor terjeszkedik ki és telepedik rá az oktatás szervezeti és intézményi kereteire, számos tényező ha tározza meg. Mindenekelőtt az oktatás iránti kereslet, ami vagy kiváltható az önszerveződésekkel - egyházi, alapítványi és más intézményekkel , vagy sem. Az oktatás társadalmi átlagát azonban mindenképpen biztosítani kell, mert e nélkül leépül a társadalo m. Nem engedhető meg az sem, hogy az állam négy évtized után egyszerűen faképnél hagyja az oktatást, sem pedig az, hogy kisajátítsa a kereslettel szemben az önszerveződéseket és a magánoktatást. A kérdés kulcsa tehát kettős: egy oktatáshoz szorosan kapcsol ódó költségvetés és egy dologi kiadásokat fedező költségtérítés. Elvileg tehát azt kell megvizsgálnunk, hogy kinek kell az oktatási és kinek az oktatás dologi költségeit viselnie. Úgy gondoljuk, hogy az általános tankötelezettséghez kötött közoktatás - teh át 17 éves korig bezárólag , függetlenül attól, hogy a tanuló milyen iskolatípusba jár, állami feladat. Ezt a feladatot ugyan átvállalhatják önszerveződések és magániskolák is, de a képzési rendszer, a vizsgakövetelmények az állami etalonhoz kell hogy iga zodjanak. A két utóbbi intézmény ugyanarra a tevékenységre és az állami költségvetés hányadára jogosult tehát. Ezt egészíti ki a tanulóra fordított további, de már nem költségvetés által viselt oktatási terhek. Úgy vélem, ez az alapelv nagyjából a költségv etési tervezet finanszírozási alapelveiben is megjelenik. Ezzel szemben amikor beszédem elején arról szóltam, hogy a szellemi tőke fontos gazdasági szerepet tölt be ma már a társadalomban, az egész világon, el kell különítenünk az oktatásnak azon részét a közoktatástól - pontosabban jelen esetben a 10. osztálytól, valamint a főiskolai és egyetemi képzést , amely már egy jövőbeni haszon reményében végzett tanulás. Finanszírozási szempontból tehát ezt a két oktatási terrénumot, közoktatást és felsőoktatást e l kell különítenünk. Van azonban egy alapprobléma. Minekutána a középiskola - a hagyományos középiskola 8+4es megoszlása - ma az iskolakötelezettség életkorának kitolódásával valahol a 10. osztálynál szakad meg, ugyanabban az intézményben folytatódik ugya nakkor a felsőközépiskolai oktatás is, tehát az utolsó két esztendő. Tisztázni kell, ha ezt az alapelvet próbáljuk a költségvetés biztosításakor elfogadni majdan a finanszírozáskor, hogyan tudjuk megoldani azt, hogy a középiskolák fenntartási költségeiben ne kisebb hányadot kapjanak, mint amennyire szükségük van; ugyanakkor viszont már
