Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 18. kedd, a tavaszi ülésszak 32. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - PETŐ IVÁN, DR. az SZDSZ vezérszónoka:
2361 Ezen túlmenően kutatóintézeteket kell megbízni a közoktatás országos és regionális problémáinak folyamatos figyelésével, elemzésével. Nélkülözhetetlen feltétel, hogy olyan minisztériumi szakapparátus működjön, amely a kutatóintézetek által feltárt problémák ala pján adekvát javaslatokat tesz az oktatáspolitikát korrigáló rendeletekre és törvényekre. Ez a tervezet a legtöbb hatáskört az említett kérdésekben közvetlenül a miniszter kezébe teszi le: miniszter által kinevezett országos köznevelési tanáccsal és olyan regionális oktatásügyi központokkal, amelyekről a tervezet még maga sem tudja eldönteni, hogy elsősorban igazgatási, információs vagy szolgáltató funkciót tölteneke be. Egy ilyen irányítási rendszer számunkra elfogadhatatlan. A minisztérium a területi, ma jd regionális oktatási központokkal szembeni szakmai ellenállásból sajátosan vonta le a tanulságokat. Az egyik tanulság számára: a regionális oktatási központok létrehozásához nem kell a nehezebb érdekegyeztetést kívánó törvény - kényelmesebb ezeket feláll ítani miniszteri hatáskörben. A másik tanulság számára az volt: a feladatokat nem szabad konkrétan meghatározni, mert akkor érdemi vita folyhatna e kérdésekről, és a szakmai érdekvédelmi szervezetek talán eredményesebben tudnának ellene tiltakozni. A terve zetben ennek nyomán megjelenik egy szervezet nyolc, általánosan megfogalmazott feladattal, amelyek ugyanúgy lehetőséget adnak az iskolák mindennapi életébe való belenyúlásra, mint a törvénytervezet első változata a maga negyvenegy feladatával - csak éppen nem tudni semmit a hatáskörökről, és arról, hogy amikor majd a regionális oktatási központ megvizsgál, megfigyel, vagy figyelemmel kísér, vagy értékel valamit, akkor a következmény valamiféle szankció lesze, avagy pusztán egy papír jó tanácsokkal. Elfogad juk: vannak államigazgatósági hatósági és az állami vizsgarendszerhez kötődő ügyek, amelyeket központosítottan kell szervezni, irányítani, ellenőrizni. De ezeknek a feladatoknak az ellátására a regionális oktatási központok alkalmatlanok. Az ötödik problém ának a finanszírozás rendjét tartjuk. A jelenlegi "fejkvótás"nak nevezett rendszer nem tökéletes, természetesen, hiszen érzéketlen a fenntartás igen sokféle helyi jellegzetességére, és küszködik mindazokkal a gondokkal, amelyek általában az önkormányzatok finanszírozási rendszerének megoldatlanságából erednek. Van azonban három pozitív vonása: Az egyik, hogy alkupozícióba hozhatja a szülőt, aki, ha elégedetlen az iskolával, gyermekével együtt a normatívát is elviheti máshová. A másik az elsőből fakad: minő ségi versenyre készteti az iskolákat. A harmadik pozitívum csak a most kézben lévő javaslat új megoldásával szemben említhető: a közoktatás szereplői három év alatt megszokták a fejkvótát, az új javaslat pedig semmit nem old meg az eddigi problémákból, ám újakat generál. A tervezett finanszírozási rendben az állam csak a béreket vállalja, az épületfenntartást - mivel arról nem szól - az önkormányzatokra, illetve más fenntartókra bízza - ami enyhén szólva merész ötlet a helyzet ismeretében. De hogy a Kormány bérekkel kapcsolatos ígéretei, vállalásai mennyire vehetők komolyan, azt a hatálybalépésről szóló fejezetbe nem túl gusztusosan elbújtatott, már említett elképzelés jelzi, miszerint a pedagógusok közalkalmazotti bértáblázatának bevezetését most már '94rő l '95re tervezik halasztani. Végezetül: a tervezet elején, az alapelvek között esik szó arról, hogy mit is kell biztosítania az államnak és a helyi önkormányzatoknak az oktatás folyamatában. Sok minden fontos dologról esik itt szó - úgymint vallási és vil ágnézeti meggyőződésről, óvodai vallási nevelésről, kollégiumi hit- és vallásoktatásról , csak arról nem, hogy ennek az országnak olyan közoktatásra van szüksége, amely elősegíti a magyar gazdaság versenyképességét, a humán erőforrások fejlesztését, a mun kaerő
