Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 18. kedd, a tavaszi ülésszak 32. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - PETŐ IVÁN, DR. az SZDSZ vezérszónoka:
2360 bőségesen van felekezeti iskolákban, ahová a szülők épp azért iratják be gyerekeiket, hogy egy meghatározott világnézetet is kapjanak az általános ismeretek mellett. A törvényjavaslat tartalmaz olyan passzusokat, amelyek mindezt biztosíthatják, de tartalmaz, sajnos, olyanokat is, amelyek, félő, békétlenséget teremtenek. Amikor kimondja, hogy az álla m, illetve az önkormányzat köteles tiszteletben tartani a szülőknek azt a jogát, hogy vallásuknak, világnézetüknek megfelelő oktatásban, nevelésben részesülhessenek gyermekeik, nyitva hagyja, hogy ez mit jelent a gyakorlatban. Megfelelő világnézeti iskolák szervezését vagy saját iskoláik ekkénti működtetését? Csak helyeselhető, hogy a javaslat kitüntető figyelmet fordít a vallásos világnézetre nevelés, oktatás feltételeinek előírására. De az már nem, hogy nem teszi világossá: hogyan biztosítják ezzel együtt azt a szülői és tanulói jogot, hogy - miként a tervezet azt szintén kimondja: "Az iskola egész pedagógiai programjában és tevékenységében a tájékoztatást és ismereteket tárgyilagosan és többelvű módon közvetítsék." A tervezet a mai szabályokhoz képest biz onytalanságot teremt, mert nem teszi egyértelművé, hogy a hit- és vallásoktatás megszervezése az egyházak feladatae, és az intézményeknek csak a termet kell biztosítania, vagy a szervezést is magának az iskolának kelle vállalnia. Nem tűnik ki, hogy a lee ndő törvény szerint a hit- és vallásoktatás, illetve oktatói hogyan illeszkednek az állami és önkormányzati iskolák rendjébe, az oktatás tanítási időn kívül történike vagy tanrendbe iktatva, hogyan történik ez a foglalkozás az óvodában, ahol nincs is taní tási idő. Ha egy törvény nem tartalmaz egyértelmű választ lényeges kérdésekre, akkor az önkényes értelmezéseknek nyit teret, ami jelen esetben sem a hitoktatásnak, sem az iskoláknak nem tenne jót. A tervezet, mint említettem, tehát lehetővé teszi ö nkormányzati iskola átadását világnézeti alapon szerveződő fenntartónak. Ugyanakkor nem rendezi ennek technikáját. Nem világos, hogy ezt az elvet alkalmazni lehete fordított esetekben is. Alkotmányszerűnek ugyanis csak egy ilyen szabályozás lenne tekinthe tő. Pontos szabályok hiányában félő, az eltérő igények permanens harca veszi kezdetét az iskolák át, illetve visszavételéért. A harmadik probléma a tantervi szabályozás ügye. Először is elfogadhatatlan, hogy a Nemzeti Alaptanterv és a követelményeket megh atározó vizsgarendszer ne e törvénnyel egyszerre, párhuzamosan készüljön. Másodszor elfogadhatatlan, hogy egy olyan alapdokumentum, mint a Tantervi Szabályozás, amelynek közmegegyezést kellene tükröznie, a mindenkori kormányzat, illetőleg a miniszter kizár ólagos döntési körébe kerüljön. Nem elfogadva a kormányzat Nemzeti Alaptanterv tartalmával kapcsolatos nézeteit, de most nem vitatkozva ezzel, mert nincs előttünk, jelentem ki, e törvénytervezetet egyebek közt csak akkor tudjuk támogatni, ha garanciák szül etnek: a tantervi alapelveket politikai és szakmai érdekek egyeztetésével alakítja ki a mindenkori oktatási hatóság, és elfogadását törvényi szintre emeli. A közoktatás hosszú távú érdeke kívánja ezt, hogy ne akarja minden frissen hatalomra került párt vag y pártkoalíció saját ízlése szerint módosítani az iskolák követelményrendszerét. A negyedik kiemelendő probléma az oktatásügy irányítása. Mi abból indulunk ki, hogy az oktatásügyben az államnak kettős feladata van. Egyrészt az intézményi működés jogi és me ghatározott keretek között: anyagi feltételeinek biztosítása, másrészt a közoktatás társadalmi léptékű folyamatainak ellenőrzése, hogy az ellenőrzés tapasztalatai alapján a szükségessé váló oktatáspolitikai változásokat részint rendeletekkel, részint törvé nyjavaslatokkal kezdeményezzék. Mindehhez tantervbíráló bizottságot, tankönyvbíráló bizottságot, állami vizsgaszervezetet kell működtetni, szakértői és vizsgáztató névjegyzéket szükséges létrehozni, majd gondoskodni mindezek nyilvánosságáról. (11.40)
